„Mikor 17-18 éves középiskolások meg huszonéves egyetemisták tüntetnek a kormány ellen, biztosan nem lehet állítani, hogy külföldről irányítják őket, vagy hogy az »emútnyócév« erői tűntek fel a színen. Bajban is van a Fidesz, mert világmagyarázata végképp érvénytelenné vált. Marad a diákvezetők lejáratására tett kísérlet, amibe a kormány bevonta hűséges szövetségesét, Parragh Lászlót is. Ostoba és mocskos próbálkozás ez, amely elkövetőit minősíti, és rájuk üt vissza.
A kormány össze-vissza beszél tandíjügyben. Hol azt mondja, a keretszámokat nem lehet újratárgyalni, hol meg azt, ez még csak tervezet. Aztán Orbán a hasára üt, és megint mond valamit, ami vagy igaz vagy nem. Megszoktuk. Hoffmann Rózsa hol azt bizonygatja, csekély sikerrel, hogy minden a diákokért történik, hol meg azt állítja, csip-csup ügyek miatt lázadoznak, és majd úgyis hazamennek. Az országgyűlés elnöke és a kormányszóvivő nem érti, miért tüntetnek az egyetemisták, hiszen az új szabályok őket nem érintik. A középiskolások meghallották az üzenetet: róluk van szó, hát elkezdtek ők is demonstrálni. S az egyetemisták se hagyták abba, mert nekik nem csak a saját érdekük fontos, ami nyilván meglepi a Fideszt. S különben is az egyetemisták már azt se hiszik el a kormánynak, amit kérdez.
Fontos heteket élünk. Egy új nemzedék kezdett el politizálni. E nemzedék első politikai élménye, hogy a Fidesz hazudott neki, majd a botrányt látva tovább hazudik és vádaskodik. Az ülősztrájkoló, tüntető fiatalok egy életre megjegyzik ezt.”