Elvtelenség és opportunizmus vagy eltökéltség és karakterépítés.
„A hatalom leváltása kapcsán játékelméleti szempontok szólnak amellett, hogy az ellenzék minden pártja a kooperációt válassza, mivel így a lehetséges opciók közül a legkedvezőbb is elérhetőnek tűnik. A politikában azonban a rövidtávon alkalmas eszköz megölheti a hosszú távú célt. Az egyik ellenfél egy újabbra való cserélésével és ezzel párhuzamosan a »tisztakezűség« mítoszának elvesztésével valóban nem lett volna jó döntés.
Valójában tehát miről szólt a kérdés? Elvtelenség és opportunizmus vagy eltökéltség és karakterépítés. A demokrata jelszóról már tudjuk, hogy másfajta politikummal bír, az »ancien régime« egyfajta szinonimájává vált. A Mozgalomból való kimaradás nem a demokratikus értékek mellőzését jelenti, hanem azt, hogy ami 2002 óta válságba került, arra az LMP nemcsak a kormányzati, de az Együtt 2014 restaurációs politikájához képest is másfajta választ kíván a jövőben adni.
Az összeférhetetlenséget jól mutatja, hogy a 2002 és 2010 közötti válságos politikával való állásfoglalásra szorítja tárgyalópartnereit, illetve a főbb – a mostani kormányzat által is problematikusnak tartott – válsággócokra kíván rámutatni Határozatában.”