Csak igazságosan

„A nyugdíj és a gyerekszám összekapcsolása körüli vita új fejezetéhez ért: már nem a kihaló nemzet, hanem az igazságosság a fő érv a gyereknevelés nyugdíjba való beszámítása mellett. Érthető a váltás, hiszen számos szakember, demográfus, közgazdász, szociológus hangsúlyozta: a gyerekvállalást korlátozó tényezők jelen idejűek, évtizedekkel későbbre szóló ígéretekkel nem lehet e téren hatást elérni.

Itt van hát helyette egy igazságosabb világ képe. Egy olyan világé, ahol a több nyugdíj főleg azoknak jár, akik nemcsak szültek, de iskoláztatták és megfelelő álláshoz juttatták gyerekeiket. »Nem a megélhetési gyerekszülést akarjuk támogatni« – mondta Botos Kata a félreértések elkerülése végett.

Csakhogy ami az egyiknek igazságos, az a másiknak fullasztóan méltánytalan. Az a nő, aki nem nevelt fel egy gyereket sem, de »szép karriert futott be«, a nagyobb fizetés után jóval nagyobb adót fizetve járult a közterhekhez. (Legalábbis az egykulcsos adórendszer bevezetése előtt mindenképpen.) S hogy miért nincs gyereke, nem tudható: elég a meddőségre, a társtalanságra, a balesetben, betegségben elvesztett gyerekekre gondolni. Az élet néha nagyon igazságtalan.

Nem véletlen, hogy csak két helyen számít a gyerekszám a nyugdíjba Európában. Németországban az önkéntes, kiegészítő nyugdíjakhoz adott kis összegű állami támogatás nagysága függ tőle, Csehországban pedig gyerekenként egy-egy évvel rövidebb a nők nyugdíjkorhatára. Talán azért van így, mert ennél több nem lenne igazságos. Ahogy a 42 ezres nyugdíj sem az – nagyon nem.”