A nagy nyugdíjblöff

„Az emberek azért (is) kezdtek hirtelen olyan nagy arányban »bízni« az állami rendszerekben, mert úgy tudták, hogy egyéni számlájuk lesz záros határidőn belül. (És persze azért is, mert megfenyegették őket, hogy ha nem lépnek át, nem lesz állami nyugdíjuk. Aztán erről is kiderült, hogy nem így van: a maradóknak is lesz.)

Hogy nem ez az első hazugság? Hogy előre lehetett sejteni, hogy az egész a 3000 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári megtakarítás lenyúlásáról és nem a rendszer átalakításáról szól? Hogy erre számtalan szakértő, politikus, újságíró figyelmeztetett? Hát persze.

A nagy nyugdíjblöff azonban nem vethető össze a többi hazugsággal, a többi svindlivel. Egyrészt azért, mert ez szinte kivétel nélkül minden magyart érint. Másrészt pedig azért, mert a következményei évtizedekre szólnak. Hatással lesznek az élet minden területére: nemcsak a munkahelyek világára, hanem az állam iránti bizalomra, a megtakarításainkhoz fűződő viszonyunkra, a gyerekvállalásra, sőt, az ország lelkiállapotára is.”