„Igaz, Mátsikot 1958-as tetteiért nem állítják bíróság elé, de a társadalom megvetése és lenézése ítélet nélkül is kijár neki, bár nem biztos, hogy különösebben a lelkére veszi. Háborgatni meg amúgy sem lehet szegény, tisztességtelenségben megőszült igazságügyi mozgalmárt, mert neki és a fajtájának természetesen jár a hatósági védelem. Nem szabad zaklatni őket, hadd élvezzék a békés öregkort.(...)
Politikailag nem korrekt még együtt említeni sem Csatáry László és Mátsik György esetét (bár lapunk szombati számában egy oldalra került a két ügy), ezért mi még véletlenül sem fedezünk fel semmiféle párhuzamot a kettő között. Viszont az utóbbi időkben sok szó esik az igazságszolgáltatás függetlenségéről, s ezért mérhetetlenül sajnálom, hogy nincs biztos tudomásom az akkori idők bíróinak (és ügyészeinek) nyugdíjkorhatáráról. Bár sejtésem szerint, akinek bírta a gyomra, az nyugodtan elítélkezgethetett 70 éves koráig, vagy azon is túl.”