A miniszterelnök délibábot lát

„Orbán kéthetes ámokfutása pontos lenyomata egész kormányzásának. Téves helyzetértékelés, önáltatás, hibás vagy nem is létező számítások és képzelgés egészül ki akarnoksággal, arroganciával, érzéketlenséggel, féktelen hatalomvággyal. A felsorolt rossz példák nem kivételt jelentenek, hanem magát a lényeget, ahogy Orbán kormányoz. Az meg aztán végképp hátborzongató, mikor egy európai uniós ország miniszterelnöke - pechünkre pont a miénk - ilyeneket mond: »reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni«. Hogy micsoda?!

Reméli csupán, hogy demokrácia lesz a jövőben is? De amúgy kész volna feltalálni és alkalmazni ettől eltérő rendszert is? Nos, úgy tűnik, igen. Nemcsak reméli, hanem már tervezi is. Hisz az előzetes választási feliratkozással a szabad választáshoz való jogot fogja korlátozni, különösen akkor, ha ezt az őrültséget továbbfokozza… Na, ezt már nem. A miniszterelnökkel ellentétben én azt sem hiszem, hogy a magyarok félázsiai származékok lennének, akik úgy gondolkodnak, hogy ha van erő, van összefogás.

Brutális erőpolitika helyett arra készülünk, hogy a választók segítségével demokratikus úton legyőzzük Orbánt, és megmutassuk: lehet máshogy kormányozni. Sőt, kormányozni csakis másképpen lehet. Valós számok alapján, reális stratégia mentén, belső és külső szövetségesekkel, demokratikus vitákat folytatva, az érintetteket bevonva a róluk szóló döntésekbe, a korrekció lehetőségét fenntartva, a szegénységet csökkentve, a befektetéseket és a munkahelyteremtést ösztönözve. Orbán rendszerkísérlete megbukott. Csak annak van értelme, ami utána következik.”