Nagykoalíció? Micsoda?

„Egy középpárt, jelesül az MSZP, Suchman Tamás javaslata alapján szívesen csatlakozna egy, a magyar politikában meghatározó erejű néppárt által 2014-ben létrehozandó kormányhoz mint kisebb koalíciós partner. Ez a javaslat így pontos, s gondolom, a politikai közéletben így illik és így helyes kezelni. Ez a kérdés formai, de egyáltalán nem elhanyagolható része. A másik része tartalmi, értékbeli, politikai. Tényleg lehetségesnek gondolja az ötletadó, hogy a Fidesz–KDNP éppen a szocialistákkal akarna koalíció­ra lépni? Azzal a párttal, amellyel a késhegyre menő küzdelmeket folytatott-folytat a rendszerváltás kezdetétől egészen napjainkig? Azzal a párttal, amely képtelen volt arra, hogy megszüntesse a jogfolytonosságát az MSZMP-vel, a diktatórikus állampárttal, amely annak idején a szovjetekkel leverette az 1956-os forradalmat? Azzal a párttal, amelyik még egyszer sem tett kísérletet arra, hogy a nyilvánosság előtt – hangsúlyozom, a legszélesebb nyilvánosság előtt – bocsánatot kérjen a magyar nemzettől a kommunizmus-szocializmus évei alatt elkövetett bűnei miatt, amelyek következtében százezrek szenvedtek hátrányokat, hagyták el az országot, üldözték-megfigyelték őket, s kellett – a legkülönfélébb módon – ártatlanul szenvedniük?

Meg kell mondanom őszintén: nem is értem a szocialistákat, hogy miért nem teszik meg ezeket a gesztusokat. Képtelenek észrevenni, hogy ha ezeket az elengedhetetlen lépéseket nem teszik meg, akkor ebben az országban az emberek igen nagy többsége soha nem fogja őket elfogadni és reális politikai alternatívaként kezelni? Hogy lehet, hogy ezt nem érti Mesterházy Attila, Suchman Tamás, illetve főként a fiatalabb, szakmailag felkészültebbnek látszó MSZP-s vezetők?

Mert így tovább tart a hideg polgárháború, ez által a nagy rendszerviták ideje sem múlt el, és valójában politikai konszolidáció sincs még. A Fidesz-KDNP nem engedhet az elveiből, antikommunizmusából, mert ha ezt megtenné, nem lenne jobb, mint az SZDSZ volt.”