Tabu

„Ha ostoba, nyomorult, primitív suhancok dúlták fel a kaposvári zsidó sírokat, csak annyi mentségük lehet, ami a mai korszellemből szintúgy következik. Hiszen ez a korszellem dicséretesnek, »művészi önkifejezésnek« tartja a falak és mindenek összefirkálását. E korszellem szerint nem büntethető a drogfogyasztás, e korszellem szerint az iskola nem nevelésre való. E korszellem szerelmes minden rombolásba, destrukcióba, mert azokat az individuum önkifejezésének tartja. Ez a korszellem az örök lelki kamaszkorban tartott emberiség siralmas állapota. Ha ezen korszellem kamaszai gyalázták meg a sírokat, szánalommal kell megbüntetni őket.

Ha olyanok tették, akik ideológiát képzeltek rettenetes tettük mögé, s céljuk »a« zsidók megbüntetése, meggyalázása volt, akkor nincs helye a szánalomnak sem. Akkor pusztán gyáva, beteg férgekkel állunk szemben.

Aki halottak ellen visel háborút, ellenük vét, annak nincsenek elvei, nincs meggyőződése, nincs hite és nincs becsülete. Nagy Lászlótól azt kérdezték élete utolsó interjújában: mit üzen azoknak, akik majd száz év múlva nézik őt ezen a felvételen. A költő így felelt: Ha lesz még emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Bocsássák meg, hogy csak ennyit tudtam tenni értük.”