„Miközben avantgárd költők adják egymásnak a kilincset a kulturális államtitkárságon, szinte minden pénz kivontak a magyar kultúrából az elmúlt két évben Matolcsy lázálmának finanszírozására. Lassan már a kultúrkampfra sem telik, holott a Fidesz ebben legendásan jó.
Most jó magyar avantgárd költőnek lenni: csak egy kicsit kell várnunk, és mi lehetünk a következő kulturális államtitkár! A helyzet persze nem ennyire rózsás, ennek érdekében különböző undorító feladatokat kell elvégeznünk, csak úgy, mint abban a valóságsóban, amiben a szereplők csúszómászókat és hasonlókat ettek. Az egyik ilyen összebarátkozni Orbán Viktorral, ami valljuk be, nem hangzik túl jól, de talán még mindig jobb, mint egykori jóravaló költőként a Fidesz frakcióban szívni évekig, láthatóan remegve a vágytól, hogy az államtitkári székbe ülhessünk.
L. Simon László azonban igazi polgárpukkasztó költőként mindent bevállalt, így most boldogan hátradőlhet: sikerrel járt költőtársa kétéves fúrása, ő az új kultúrführer. Váljon egészségére. L. Simon örömét valószínűleg némileg megkeseríti, hogy pályatársa után egy igazi romhalmazt vehet át, Szőcs Géza elmúlt két éve ugyanis a magyar kulturális szféra szétveréséről szólt, mégpedig úgy, hogy maga az államtitkár valószínűleg nem is nagyon tudott erről. (...)”