„Maga a döntő pont olyan volt, amilyennek várta az ember, hosszú, vontatott, bakikkal tarkított (Tilla Szakos András-elszólása, hanghibák, stb.) és nagyjából annyira izgalmas, mint egy átlagos falugyűlés, a döntősök énekeltek magukban, közösen, voltak duettjeik az előző nyertesekkel, és playbackeltek a Megasztár-családdal, no meg az ízléses aranyszínű fülmonitorral felszerelkezett Flo Ridával, aki anyagilag mindenképpen jobban járt, mint bárki más a döntőben - a Tv2 pénzügyi igazgatója meg csendesen sírdogálhatott a sarokban a minősíthetetlen playback produkciót elnézve. (...)
A zsűri az egész évadban meglehetősen kesztyűs kézzel bánt a versenyzőkkel, igazán építő jellegű kritikát csak Bereczki Zoltán és Falusi Mariann fogalmazott meg nagy néha, de azt érthetően nem mondhatták, hogy ide hallgass fiam, van olyan szakma, amiben te jó lehetsz, de ez nem az. Pedig ráfért volna nem egy indulóra, az Év Férfihangja címet mostantól birtokló Talán Attila a műsor történetének talán leggyengébb versenyzője volt, pedig a címért azért elég erős mezőny verseng ugyebár.
Azt, hogy Radics Gigiből valóban lehet-e egy értékes, jó énekesnő, majd megtudjuk, de ha abból indulok ki, ami az elmúlt kilenc évben nálunk tehetséggondozás címszó alatt zajlott, nincsenek illúzióim. Azok a pletykák, hogy amerikai producerek figyeltek fel rá, már kismillió megasztáros énekes esetében is elhangoztak, Andy Vajna tavaly is kijelentette, hogy valamiféle intézményesített formában képzeli el a folytatást, és tábort, műhelymunkát ígért, de azóta sem hallottunk erről semmit.”