„Továbbra is tagadja a sorozatgyilkosságok elkövetését, és nem érzi magát rasszistának. Elsőrendű vádlottként, a „debreceni négyek” vezetőjeként mégis ugyanazon a vádlottak padján ül, amelyen három társa is, akikről viszont bebizonyosodott, hogy cigánygyűlölők. Nem vet ez „rossz fényt” önre?
Éppen ellenkezőleg, mert az összes kihallgatott tanú, akinél ez egyáltalán szóba jöhetett, nem az én baráti körömbe tartozik. Felszínesen ugyan ismerhettek, például azt is tudták rólam, hogy az István ( a másodrendű vádlott – a szerk.) testvére vagyok, de semmiféle személyes információt nem mondtak rólam. A Perényi1 alkalmazottjai, akiket már kihallgattak az ügyben, és akikkel nap, mint nap együtt dolgoztam, soha semmilyen rasszista megnyilvánulást nem tapasztaltak tőlem. Szóval, lehet ilyesmin erőlködni, de szerintem ez nagyon gyenge érv amellett, hogy a rasszizmus lenne a motiváció egy ilyen súlyos bűncselekmény elkövetéséhez. Nekem ez így erőtlen.
Mit szól ahhoz, hogy az elmúlt három évben dokumentumfilmek, riportok, mozifilm, színdarab és könyv készült a romagyilkosságokról? Legutóbb Fliegauf Bence filmje, a Csak a szél Berlinben Ezüst Medve díjat nyert…
Mivel folyamatban lévő ügyről van szó, nem tartom korrektnek, hogy szárnyra kapták, hiszen mindegyik alkotás alkalmas arra, hogy a bíróságot befolyásolja. És persze az embereket is, akik megnézik a filmet a televízióban, a moziban, vagy elolvassák a könyvet. A művészi teljesítményt nem akarom minősíteni, de az biztos, hogy ez egy olyan hálás téma, amire tuti, hogy mindig akad állami vagy uniós támogatás. Aki ebbe belenyúl, az tudja, hogy garantált a siker, ugyanis a témát már csak a politikai korrektség címén sem lehet kritizálni.”