Félelemből döbbenetes erőre képes az ember

2012. március 28. 10:39

Többször volt olyan helyzet, ami a tűréshatáraimat tette próbára, ami veszélyhelyzetként kizökkenthetett volna. Interjú.

2012. március 28. 10:39
Rakonczay Gábor
HVG
hvg.hu: Meglátni a végcélt milyen volt?

Rakonczay Gábor: A megérkezés hangulata már az utolsó 10 napomat átitatta, tehát én már 9-10 napja tudtam, hogy meglesz, úgyhogy a megérkezésben ehhez képest nem volt olyan nagy különbség. Tudtam, hogy ennek a térségnek stabil az időjárása, onnan már oké. Amikor beértem az öbölbe, a környező hajókról, a partról a teraszos éttermekből rengetegen kiabáltak, integettek, gratuláltak. Jó volt embereket látni. És aztán pár perccel az után, hogy kikötöttem, tudtam beszélni Vikivel (a felesége – a szerk.). Az első szembejövő ember mobilját elkértem és rácsörögtem.

hvg.hu: Azt az érzést adta, amiért nekivágtál ennek az egésznek?

Rakonczay Gábor: Gyerekkori álmom volt, az első hajózásos kalandregényem óta megvolt, hogy ezt meg szeretném csinálni. Jóval többet kaptam tőle, rengeteg olyan dolgot is, amire nem számítottam. Azt gondoltam, amiért belevágtam, az nem biztos, hogy meglesz, teljesen más dolgok jöttek elő, más érzések, más tapasztalatok. És ez sokszorosan több. Tehát ha így nézzük, hogy megérte-e, akkor abszolút, persze.

hvg.hu: Mi az a több?

Rakonczay Gábor: Nem gondoltam volna, hogy ilyen veszélyes lesz. Többször volt olyan helyzet, ami a tűréshatáraimat tette próbára, ami veszélyhelyzetként kizökkenthetett volna. És többször volt olyan, ami annyira megviselt, hogy olyat még nem tapasztaltam. Ezzel nem számoltam. A telefonkapcsolat megszűnése is ilyen volt, aminek legalább harminc olyan összetevője volt, amivel szintén nem számoltam. Hogy nem lesz időjárás-jelentés, hogy nem tudok beszélni a családommal és nem tudják, hogy jövök. Probléma volt, hogy a GPS is tönkrement, nehezen tudtam navigálni, használni kellett a csillagokat, használni kellett a memóriámat, a 2007-ből fejemben maradt koordinátákat. Ezekkel nem kalkuláltam. És mégis megcsináltam.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 29 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
atila68
2016. augusztus 10. 18:11
"Félelemből döbbenetes erőre képes az ember" Egyszer egy barátomra rádőlt egy 300 kg-os állvány. Ketten emeltük le róla, a mai napig nem tudom, hogy voltunk képesek rá.
blogen
2012. június 25. 14:47
Ja, próbálna kétszer 47 ezerből megélni hatvan napig!
bambuci
2012. június 25. 14:47
Ohhh, hiszi a piszi :D
durrbele
2012. április 15. 23:16
Arra sokezerre lis legyél büszke aki ezekben a nehéz időkben eltartja a családját.Beűlni a csónakba nekivágni a világnak elhatározás és pénz kérdése.Aki erre a hóbortjára ennyit tud áldozni annak van miből.Másnak alakás kifizetése gondot okoz. De ez csak az irégység. Kitartása,állóképessége,bátorsága elismerés érdemel.De ezek inkább öncélú erőfeszítések.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!