Jobboldali plebejusok

„A magyar miniszterelnök nemrégiben interjút adott a tekintélyes Le Monde című francia lapnak. Az interjút ismertette a magyar sajtó, és leközölte a Galamus. Most kissé morfondírozni fogunk egynémely érdekesebb részletén.

A francia újság természetesen az Európai Unió és a magyar kormány közti ellentétek hátterére volt mindenekelőtt kíváncsi. Erre nézve a következő választ kapta: »Ez a nemzet szabadságharcosok nemzete: az 1848-asoké, akik a Habsburg-uralom ellen harcoltak, és az 1956-osoké, akik a szovjet megszállás ellen harcoltak. Én ehhez a tradícióhoz tartozom.« Ezek szerint tehát ő is szabadságharcos, aki a nemzet szabadságáért harcol, nyilván azért, mert most is van ki ellen harcolni. Magyarázgassa ezek után a külügyminisztere – aki derekasan meg is dolgozik a fizetéséért –, hogy főnöke nem Bécs és Moszkva utódját látja Brüsszelben… A Nyugat csak azért nem érti az ő nemzetmentő politikáját, mert nem ismerte meg a kommunizmust és a posztkommunizmust (bármit jelentsen is ez), ami körülbelül olyan érv, mintha én azt mondanám: ő meg azért nem érti – vagy nem akarja érteni – a szélsőjobboldal veszélyességét, mert nem élt a fasizmus idején. Attól még érthetné, aminthogy a Nyugat is tisztában van a kommunizmussal és azzal, hogy bukása után csaknem negyedszázaddal már csak üres kifogás hivatkozni rá. Bezzeg a – nyilván hasonló helyzetű – szomszédaink, így a miniszterelnök, szolidárisak velünk! Talán nézzen kicsit utána: hol, kik, mennyire és meddig. (...)

Hallga csak: »Nem szeretem az elitista és arisztokratikus politikát. […] Én jobboldali plebejus vagyok, ez a legnyersebb leírása a dolognak.« Tehát nem jobbközép, hanem jobboldali. És populista is, szerinte egy bizonyos értelemben legalább – ha pedig az, akkor nyilván jobboldali populista. Ezt a politikai formációt mármost a történelemből jól ismerik Európában, nyugaton és keleten egyaránt… Miniszterelnökünk azonban, mint jól csengő névre, ismételten Abraham Lincolnra hivatkozik (nyilván valamely ötletes tanácsadója hatására), mert úgymond ő maga is a nép által és a népért kormányoz. Ezt a szólamot sok populista előadta már, baloldali és jobboldali egyaránt. Csakhogy »a nép által« formula a populizmusban az ún. »közvetlen népakaratot« jelenti, és hogy Lincoln a dolgot így soha nem értette, abban biztosak lehetünk. Az általa végsőkig elkerülni kívánt polgárháború előtt és alatta is szigorúan tartotta magát a törvényekhez, s általában mindig kész volt a kompromisszumra. A könyörtelen és harcias magyar miniszterelnök idézhetne tőle olyasmiket, mint például hogy a kegyelem célravezetőbb a szigorú ítélkezésnél, vagy hogy a háborúban csak a vége a jó.”