„Az oroszok Putyint akarják.
Őt akarják, mert a neve egybeforrt a renddel. A Szovjetunió szétesése utáni káosz, a jelcini rablóévtized után ő teremtett stabilitást.
Először is politikait: véget vetett annak, hogy az orosz belügyeket Borisz Jelcin éppen esedékes delíriumának hőfoka befolyásolja. Putyin rendszere ellenőrzött, befolyásolt és irányított, s éppen ezért kiszámítható. Ha ezt a nyugati demokráciaideálhoz mérjük, elkeserítő eredményt kapunk. Putyin választói azonban az elmúlt évtizedeket nem brüsszeli kávéházakban demokráciadiagramokat barkácsolva töltötték. Nekik jelenleg a kiszámíthatóság és a stabilitás többet ér a mindenható politikai pluralizmusnál. Meglehet, holnap ez már kevés lesz, de ma még elég.
Ha nem így lenne, akkor Putyin és Medvegyev nem hajthatta volna végre a szombati »helycserés trükköt«. Az emberek megkérdezték volna, hogy te Iván, mondd már, nem nekünk kellene erről döntenünk, nem a fejünk felett keverik megint a kártyát? Ám mivel bíznak Putyinban, elfogadják bármely döntését, mint ahogy rábólintottak 2008-ban arra is, hogy négy évre Medvegyev költözzön be a Kremlbe.
Putyin alkuja Oroszországgal, a sajátos Pax-Putyin addig működik, ameddig ő betartja a »béke« ráeső részét.”