Te milyen pasira vágysz?

„Valaha a férfitekintet legnagyobb erénye a tisztánlátás volt. A tisztánlátás azt jelentette, hogy a férfi a szemével nemcsak nézett, hanem látott is. Nem vetített semmit, mert vetíteni másra csakis olyasmit szoktunk, amit magunkban elfojtunk, vagy nem óhajtunk észrevenni, és az igazi férfi önmagával tisztában van - nincs mit vetíteni. Ez a tisztánlátás lélektani értelme. (Tudom, mit gondolsz! Hogy ilyen ma nincs. Persze, hogy nincs. Én az igaziról beszélek.) Az ilyen emberi tekintetben van valami sugárzó napszerűség. Ha valakire ránéz, az úgy érzi, rásüt a nap. Hogy alaposan rá van nézve. Arca vakító fénybe kerül, és a világosság behatol nemcsak a lelkébe, de még a csontjaiba is.

Walt Disney Bambi című filmjében van egy gyönyörű jelenet. Azért láttam már százszor is, mert Veronika, a kisunokám (lány!) mindig ezt követeli. Feltűnik az erdőben egy agancsos Szarvas. Pompás, mint egy mitikus király. Nagy, domború mellkasa van. Tartása egyenes, agancsa szinte a csillagokat éri. Az őzikék mind elnémulnak. Még a pici Bambi is. Csend lesz a mezőn. Megszűnik a nőstények és a kicsinyek karattyolása. És jön-jön az erdőből a királyi Szarvas, lassú, méltóságteljes léptekkel. Domború mellel, büszke, fölemelt fejjel. Agancsa királyi korona. Lassan közeledik a kis Bambi felé. Nem siet. Megáll előtte. Messze néző tekintetét lassan elfordítja a mező távoli horizontjáról, s lenéz a kis őzikére.

Nem lenéz rá, hanem rátekint. Hosszan. Áthatóan. Mélyen. Óriási, barna szemei moccanatlanok. Ettől a pillantástól a kis Bambi megszeppen, fülei lelapulnak, s mellső lábacskái kissé megroggyannak, mint aki térdre akar hullani. Mellbe löki egy sohasem tapasztalt erő.”