Hajszálnyi reményt talán éppen az elkerülhetetlennek látszó kudarc következményeitől való félelem jelenthet.
„Az Obama-adminisztráció nem kis részben maga felelős a késedelemért. Tavaly májusban Kairóban a korábbi amerikai elnökökhöz képest Obama meglehetősen magas mércét állított a Netanjahu kormány elé: az illegális ciszjordániai telepek bővítésének azonnali és teljes befagyasztása. Azonban az izraeli vezetés nyomására - az amerikai Izrael-barát lobbi hathatós segítségével - Obama lassan visszatáncolt ebbéli követelésétől, rettentő nehéz helyzetbe hozva ezzel a Palesztin Hatóság elnökét, Mahmud Abbast. Az illegális telepek, a föld kérdése nyilvánvalóan kulcskérdés az egész békefolyamat szempontjából, a Fatah pedig, amelynek hatalmát a Gáza fölött regnáló radikális Hamasz Ciszjordániában is veszélyeztetheti, nem teheti meg, hogy ebben a kérdésben már a tárgyalások megkezdése előtt engedményt tegyen. Habár a mérsékelt Fatah a béketárgyalások legnagyobb nyertese lehet, a tárgyalások újraindulása felett azonban mégsem örülhet önfeledten. Bármilyen elmozdulás ugyanis szükségszerűen palesztin engedményeket is magába foglalna, amelyet a rivális Hamas azon nyomban kihasználna. (...)
A megállapodás körvonalait már réges-régen lefektették: szuverén palesztin állam, megszállt területek kiürítése (néhány kivétellel, területi kompenzációval), Jeruzsálem megosztása, menekültek részleges kárpótlása. Nem több, mint amit a nevezetes 1967-es 242-es ENSZ BT határozat tartalmaz, amelynek - szemben a Palesztin Hatósággal, amely régen elismerte Izraelt - Jeruzsálem továbbra sem tesz eleget: a labda tehát alapvetően az izraeli térfélen pattog. Kérdés, lesz-e elegendő politikai bátorság a szükséges kompromisszumok megkötésére. A zsidó alapokra felépített modern Izrael vezetése tehát komoly válaszút előtt áll: 1. mindent megtesz a "két állam" megoldás létrejötte és életképessége érdekében, 2. elfogadja a palesztinok teljes egyenjogúságát Izrael államon belül, 3. egyre inkább elszigetelt, az apartheid felé mozduló páriaállamként lesz kénytelen növekvő regionális kihívásaival szembenézni.”
Ami tizenhárom év alatt nem, az tizenhárom nap alatt sikerült: iszlamista felkelők megdöntötték Bassár el-Aszad hatalmát Szíriában. Korábban hatszázezer ember halt meg a polgárháborúban, a véreskezű elnök kitartott, most azonban rendszere elvesztette külső és belső támasztékait.
Háfez al-Aszad 1971-től 2000-ben bekövetkezett haláláig volt Szíria kegyetlen kormányzója.
Egy csapásra megsemmisült a szíriai haditengerészet maradéka.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Ez történik Szíriában: a megbuktatott rezsim képviselőivel is tárgyalt az átmeneti kormány vezetője, az amerikaiakat viszont ő sem szereti...
Heti háromszor kell a bíróságon megjelennie a háborúban álló Izrael vezetőjének.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Orbán Viktor telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, majd a német kancellár is kifejezte szándékát egy hasonló beszélgetésre. Közelebb kerültünk a békéhez, vagy még nagyobb eszkaláció várható?
