„Kilenc éve, a Heti Válasz születésével váltam hivatásos újságíróvá. Hogy így történhetett, annak ellenére, hogy világ életemben egyetemi ember voltam és maradtam, az Osztovits Ágnesnek és Elek Istvánnak köszönhető. (...)
Mára a Heti Választ biztos lábakon álló, stabil értékrenddel bíró, megbízható és a minőség elvére építő lapként ismerik az olvasók, és a lappiac egyéb szereplői is. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha úgy vélem, az ellenzéki lapszerkesztésben olyan mércét állított fel ez a közösség, amely későbbi vállalkozások számára is mintaadó marad.
Mindezért, s persze még sok minden másért is hálás vagyok a sorsnak, és persze a fent említett egykori vezető szerkesztőknek is. Hisz egyetemi emberként épp azért vágtam bele az újságírásba (azon a pőre tényen túl, hogy egyetemi fizetésemet valamivel ki kellett egészítenem), mert úgy gondoltam, a jobboldali minőségi újságírás létrehozása történelmi felelőssége e nemzedéknek.
Ezért is, büszke vagyok rá, hogy ennek a történetnek újságíróként részese lehettem. Ám úgy gondolom, a Fidesz 2/3-os győzelmével csakugyan döntő változások álltak be a hazai politikában és közéletben. Ezért én is új feladatot keresek magamnak, persze életem régi keretein, a felsőoktatás világán belül.”