Az augusztus 20-i búcsú

„Augusztus 20. az a nemzeti ünnepnapunk, amelynek történetéhez nem kapcsolódik emberhalál. Félő, hogy épp ezzel összefüggésben, nem is vált ki nagy érzelmeket. Amikor a XIX. század vége felé úgy döntöttek, Szent Istvánnak és a magyar államnak jeles nap jár, rögtön szembe kellett nézni a protestáns tiltakozással, amely se szenteknek, se ereklyéknek nem kívánt hódolni, hozzá keverték hát az ünnephez az új kenyeret, jóllehet, ilyenkor az aratás már csak nyár eleji emlék, majd a két világháború között a Trianon miatti fájdalom és a csakazértse mosta át a napot, hogy azután 1949-től beálljon a menet végére az alkotmány. Csak a tűzijáték tűnt problémamentesnek. Ennek átpolitizálásához 2006-ig kellett várni. (...)

Az új alkotmányozás veszteséggel fenyeget. Az elmúlt húsz év mindenki számára közös politikai élményekkel szolgált. A hatalom, az Alkotmánybíróság és az épülő alaptörvény hármasában keletkezett élményközösségben azonosulni lehetett politikai folyamatokkal. Kezdődött a kamatadó AB általi megsemmisítésével, folytatódott a kárpótlás és az igazságtétel törvényeinek alkotmányhoz illesztésével, a halálbüntetés eltörlésével, az abortusz szabályozásával, a Bokros-csomag és a jogbiztonság elvének összeillesztésével, a szólásszabadság határainak kijelölésével, s ment egészen a népszavazás szerepének rögzítéséig. Ha pszichológiailag képtelenség is e fogalom, közéletileg megkockáztatom: a jelenlegi alkotmányban ott a rendszerváltás lassú katarzisa. Ezt visszavenni rombolás. Ünnepi tűzijáték után játék a tűzzel.”