A sebesült demokrácia főként arra veszélyes, aki megsebzi

„Az utóbbi idők földcsuszamlásos belpolitikai trendváltása okán főáramból mellékfolyóvá degradálódó – hajdan domináns nyilvánosságformáló tényezőnek számító – szoclib értelmiség már megint (vagyis még mindig) ijedezik. Most nem teljesen alap nélkül, de két dolog is van, ami miatt kijelentéseik fenntartással kezelendők. Egyrészt a fenti intellektuális kaszt hangadó része húsz éve folyamatosan retteg. Függetlenül attól, épp van-e reális oka rá.(...)

A farkast hallucináló vaklármázás épp a farkast előrejelző rendszer megbízhatóságába vetett hitet rombolta le, így aztán a dolog pont akkor válik működésképtelenné, amikor szükség lenne rá. Vagyis, mikor a Fidesz valóban feszegetni kezdi a demokrácia határköveit. (...)

Ha a Fidesz sportszerűtlenül játszik, a kérdés úgy áll az élére: MSZP és LMP. Egy új „előkoalíciós” Charta. Ha a Fidesz agresszív, kultúrharcos kurzuspolitikát folytat, azzal egymás kényszerszövetségeseivé tesz olyanokat, akik különben szóba sem állnának a másikkal. Legalábbis az LMP-re ez biztos igaz. Bauer körének, a szoclib véleménygárdának létérdeke fenntartani az Orbán-fóbiás diktatúrapszichózist. Politikai motiváltságuk: minél hamarabb alakul meg az új Charta (amit persze lehet, másképp hívnak), annál hamarabb visszanyerhetik főáramú diskurzusformáló pozíciójukat. Minél több valós ziccert kínál a Fidesz a túloldalnak, minél több önkényes intézkedéssel borzolja a demokrácia-érzékenyek idegeit, annál mélyebbre ássa a vermet, amelyben végül az ő újraválasztási reményeit fogják temetni.”