„Már nem is vicces, amit a fent említettek a Gyurcsány által gründolt Magyar Demokratikus Charta nevében írni szíveskedtek tegnapra. Nem vicces, csak komolytalan. A téma Orbán Viktor politikai nyilatkozattervezete. Bauerék tiltakoznak, sipítoznak, demokráciát féltenek, rutinból. (...)
A Fidesz számára talán szerencse, hogy rögtön demokráciaféltésük elején nevetségessé teszik magukat az aláírók, a hiszti miatt így aztán súlytalannak tetszik kritikájuk azon része is, amelyben egyébként van igazság. Mert sajnos van ilyen része. A Nemzeti Együttműködés Rendszeréről (csupa nagybetű, Istenem, miért?) szóló nyilatkozattal ugyanis van baj, tényleg van. Nem rossz szándékú, nem veszélyes a demokráciára, meg semmire sem. Csak éppen a benne foglaltak és a valóság még csak nem is integetnek egymásnak. (...)
Lehet, hogy elhagyott a múzsa és más érti a költői utalásokat, én nem. Új művészeti irányzat rügyezését látom, esetleg. A patetikus dadaizmusét. A művészetben ugyanis bármit lehet. A valóságban nem. Forradalmat például nem lehet szavazófülkében »véghez vinni«. Ott szavazni lehet. A túlzás ráadásul a humor alapkellékei között is az egyik legfontosabb. Így aztán, ha forradalomnak nevezünk egy szavazást, könnyen nevetségessé válunk.”