Annak a generációnak, amelyik megélte a román diktatúrát, és az azt követő zavaros éveket (a marosvásárhelyi eseményeket például), azt, hogy folyamatos kötélhúzás zajlik többség és kisebbség között a legalapvetőbb jogokért is, hát annak sosem lesz mindegy a kettős állampolgárság kérdése.
„Akkor még Kolozsvárról, vagy másképp: az EU-tagságra még csak készülődő Romániából nézve a vitát, higgadt levezetést vártam a határon túli politikusoktól, miért is lenne jó ottani és itteni magyaroknak a „nemzetegyesítés". Miért lenne jó, ha lekopnának végre a »határon túli«, »romániai magyar« »rommagyar« szerkezetek, a mondvacsinált, de súlyos történelmi traumákat hordozó megkülönböztetések. Ehelyett azonban a tett szimbólumértékét hangsúlyozták, a gesztust. Meg is lett az eredménye: Gyurcsányt egy életre megutálták Erdélyben, hiszen nem is az elutasítás maga, hanem az ezt szolgáló érvelése volt sértő, miközben a népszavazás végképp kilépett a ráció köréből. (...)
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Pedig a Tisza Párt elnöke mindig mindenről posztol, ha kell, ha nem.
2004. december 5-én volt a kettős magyar állampolgárságról szóló népszavazás.
A módosításról várhatóan december első napjaiban szavaz a képviselőház.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
