A neokón csoport azért van zavarban, mert nem tud mit kezdeni Orbán „forradalom” és „új alkotmány” fogalmaival.
„Orbán Viktor megfogalmazásával szemben, amely szerint 2010. április 11-én és 25-én forradalom zajlott le a szavazófülkékben, óriási értetlenség és szembenállás alakult ki. S ebben a szembenállásban az az érdekes, hogy szinte »népfrontos« koalíció alakult ki a forradalomtézissel átellenben. Nyilvánvalóan erőteljesen bírálják a szocialisták, de láthatóan a neoliberális és neokonzervatív (röviden: neokón) körökben is nagy zavar támadt. Tehát egy nagyon furcsa, szocialista–neoliberális–neokonzervatív egyező ellenvélemény látszik kibontakozni. (...)
A neokónokra az jellemző, hogy kifejezetten nem szeretik a forradalmi változásokat, kifejezetten nem szeretik, ha valaki a társadalomról beszél, és kifejezetten nem szeretik, ha valaki megkérdőjelezi, hogy az elitcsoportokon kívül bárkinek is beleszólása lehet a »nagy dolgok« folyásába. Számukra például az 1989-es átmeneti, szedett-vedett, toldozott-foldozott alkotmány is megfelelő, mert ők »konzervatívok«, s a konzervatív ember nem változtathat csak úgy meg egy alkotmányt. Még akkor sem, ha az egyébként még mindig sztálini. Fő a folyamatosság.
A neokonzervatív csoport az elmúlt években is jó pozíciókat töltött be, igen sokszor kiegyezett és kiegyezik a neoliberális csoportokkal, ezért tagjainak például nem igény és nem túl fontos az elszámoltatás sem, sokkal inkább a dolgok természetes és számukra kedvező menete. A neokón csoport azért van zavarban, mert nem tud mit kezdeni Orbán »forradalom« és »új alkotmány« fogalmaival, követelményével, igyekszik e szavakat és fogalmakat átértelmezni, bagatellizálni, úgy persze, hogy közben kedvező pozícióikat ez mégse sértse. Nagy játék ez, jól csinálják, meg kell vallani.”