„Kár, hogy Magyarország nincs olyan messze Szlovákiától, mint Szudán. Ahol, ugye nincsen számottevő magyar kisebbség. Arról nem is beszélve, hogy Szudán területén, ellentétben a jelenlegi Szlovákiával, soha nem éltek együtt alá- vagy fölérendeltségi viszonyok között magyarok meg szlovákok...
Szóval, bárhogy nézzük is, egymásra vagyunk itt ítélve. Magyarok és szlovákok, jó és rossz értelemben is. Eme tényt annak rendje-módja szerint, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással leginkább a politikusok tartják szem előtt. Attól függően, hogy saját érdekeik érvényesítésében mennyire ítélik hasznosnak az egymásra mutogatást. Ha nem így lenne, tökéletesen hidegen hagyná őket, mi történik a szomszédvárban. Veri-e a szomszéd a feleségét, tróger-e a kölyke, avagy zseni, gyógyteát, pálinkát vagy éppen ármányt főznek-e ki ottan és kinek stb…
A magyarországi választások tétje és kimenetele tehát ezért volt hónapokkal az aktus előtt komoly téma Szlovákiában. A közbeszéd meglehetősen tragikomikus módon ezért volt arra kihegyezve, hogy minél rosszabb lesz a politikai konstelláció a Duna túlpartján, annál nagyobb hasznot húzhat belőle idehaza a hatalomért ácsingózó politikai osztály. (...) A legkomolyabb veszélyt mindkét országban azok a politikusok jelentik, akik a hatalom megszerzése és megtartása okán keresik a mindenkori ellenséget. Önmaguknak, közvetve pedig állampolgáraiknak.”