„Az életem maga a csoda!”– 70 éves Nyilasi Tibor (VIDEÓ)

Sokan talán nem is tudják, hogy Nyilasi Tibor Várpalotán született, és miután édesapja a fővárosban kapott állást, a négytagú család (a szülők, a kis Tibike és a nővére) egy szoba-konyhás Medve utcai lakásba költözött.  

Természetesen gyakran sétáltak át a közeli Margitszigetre, és miután az Úttörőstadion szinte kínálta magát, a tízéves Nyilasi Tibor itt kezdett el focizni. Nemcsak nyurga termetével (14 évesen már 45-ös futballcsukára volt szüksége), hanem tudásával is hamar kitűnt a kortársai közül, és alig másfél év után megkapta első igazolását.

A nagy fordulat 1970-ben következett be: a Nyilasi család ekkor már egy kelenföldi lakótelepre költözött, és hogy hogy, hogy nem, egy bizonyos Sebes Gusztáv is ugyanannak a háznak volt a lakója. Az Aranycsapat korábbi szövetségi kapitánya sokszor árgus szemekkel figyelte a játszótéren futballozó srácokat, és persze, hogy megakadt a szeme a „kis” Nyilasin, akit be is ajánlotta az akkor NB I-es Egyetértéshez. 

A 15 éves tehetség ekkor már nagy Fradi-szurkoló volt, édesapjával rendszeresen jártak a zöld-fehér B-középbe szurkolni, így a szíve vágya az volt, hogy a Ferencváros játékosa legyen. Noha az Egyetértésben egy edzésen már részt vett, az akkor már Budapest-válogatott tehetség nem sokat habozott, amikor Kertész János, az FTC ifi I-es csapatának edzője elé tette az átigazolási lapot.

E történelmi esemény után Nyilasi Tibor 1983-ig futballozott a Ferencvárosban. A kezdetekre egy korábbi nyilatkozatában így emlékezett:

„Életem legszebb időszaka kezdődött azzal, hogy bekerültem a Fradi-családba. Akkor még a régi lelátó mögötti öltözőket használtuk, és hatalmas élmény volt, hogy egy folyosót használhattunk a nagycsapattal. Inasként éltük közöttük az életünket. 

Tehát: amíg az öregek fenn billiárdoztak, mi lenn szédelegtünk. Nagyon gyakran előfordult, hogy reggel bementünk a klubba és csak este mentünk haza.”

Az ifjú Nyilasi 1973 tavaszán, Ebedli Zoltánnal, Magyar Istvánnal és Rab Tiborral együtt került a felnőttkeretbe, első NB I-es találkozójára ez év májusában került sor: Csanádi Ferenc vezetőedző a Komló elleni bajnoki 53. percében küldte pályára Engelbrecht Zoltán helyett. A korra tökéletesen jellemző volt, hogy az ifjoncok a felnőttcsapat tagjait magázták. Nyilasinak például földöntúli boldogságot jelentett, hogy gyermekkori bálványa, Albert Flórián – akinek a bemelegítését 12-13 évesen a Népstadionban rendezett kettős rangadók előtt tátott szájjal nézte végig – már az első kézfogás után megengedte, hogy tegezheti.

Nyilasi Tibor pályafutását számos nagy siker kísérte a Ferencvárosban: a csúcs természetesen az 1975-ös KEK-döntő volt a Dinamo Kijev ellen, de felejthetetlen a két bajnoki arany, a három Magyar Kupa-győzelem és a gólkirályi cím is. Utóbbi kis híján Aranycipőt ért, ám hiába szerzett 30 gólt az 1980-1981-es idényben, a bolgár Georgi Szlavkov (utolsó mérkőzésén négy gólt lőtt) végül beelőzte.

Nyilasi a válogatottba először 20 esztendősen került be, ahonnan egészen 31 éves koráig kirobbanthatatlan volt. Részt vett két világbajnokságon (1978, Argentína, 1982, Spanyolország), a nemzeti csapatban 70 mérkőzésen 33 gólt jegyzett. Ezekről így mesélt: „1978-ban azt hittük, miénk a világ, nem vettük tudomásul, hogy a házigazda argentinok ellen nem lehet sanszunk, ráadásul két buta szabálytalanság miatt azon a meccsen engem is kiállított a bíró, és Törőcsik Andrist is. Sajnálom, hogy Argentínában pont nélkül végeztünk, pedig azt a válogatottat zseniális futballisták alkották. Spanyolországban szintén balszerencsénk volt, hiszen Belgium ellen már csak 11 perc kellett volna a győzelemhez. De tetszik, nem tetszik, az egész magyar futballtörténelmet végigkíséri a balszerencse, az, hogy mindig egy banánhéjon csúszunk el – elég csak Puskásék vagy Alberték generációjára gondolni.”

Nem sokon múlt, hogy Nyilasi Tibor három világbajnokságon is részt vegyen (a 1986-os mexikói torna előtt csapatkapitánya volt az Európát végigverő válogatottnak), ám Mezey György az utolsó pillanatban mégsem jelölte a gerincsérüléssel bajlódó legendát a vb-keretbe. Ekkor egy olyan mendemonda is szárnyra kapott, hogy a szövetségi kapitány az ausztriai edzőtáborba utazó csapat buszáról szállította le Nyílt. Hogy mi az igazság? Nyilasi szerint ez:

„Nincs mendemonda, de vannak tények: a szakmai vezetés egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy meggyógyulok-e vagy sem. Az igaz, hogy először – balszerencsémre – csigolyaívszakadással operáltak meg, majd össze is csavaroztak, ám nem sokkal később kiderült: gerincsérvem volt. Miután rájöttek, hogy mi a baj, és kiszedték belőlem a csavarokat, kitisztították a gerincemet, villámgyorsan meg is gyógyultam.”

Nyilasi Tibor összes gólja a magyar válogatottban: 33

Nyilasi Tibor ekkor már az osztrák Austria Wien futballistája volt, ahová (mai ésszel felfoghatatlan módon) hatalmas korkedvezménnyel, csupán 28 évesen szerződhetett. Sorozatban három bajnoki címet szerzett a bécsi lila-fehérekkel, ráadásul az első évben gólkirály lett, nem véletlen, hogy hatalmas sztárrá vált a sógoroknál is, pedig az Austria Wient akkoriban olyan Európa-klasszis futballisták alkották, mint Bruno Pezzey (védő), Herbert Prohaska ( középpályás) és Hans Krankl (támadó).

Többen talán már nem is emlékeznek rá, de nem sokon múlt, hogy Nyíl az FC Barcelona futballistája legyen. 1981-ben sérült meg ugyanis a katalánok német játékmestere, Bernd Schuster, így került a spanyol sztárklub látókörébe a már Európa-válogatott és friss Ezüstcipős magyar klasszis. Ám hiába ajánlottak érte fél évre 1 millió dollárt (ez már akkoriban is óriási pénz volt), és hiába érkezett meg az átutalás a Magyar Labdarúgó-szövetségbe, a pályája csúcsán lévő Nyilasinak mégsem adatott meg, hogy a Real Madrid ellen is bizonyítson. Helyette a Kaposvári Rákóczi vagy éppen a Dunaújvárosi Kohász ellen rugdosta, fejelgette a gólokat.

Emiatt ma már nincs keserűség a 70 éves legendában, és egy szokásos Nyíl-mosoly kíséretében csak úgy kommentálja a történetet, hogy „az élet nem egy kívánságműsor.”

A hosszú évek óta az MLSZ elnöki tanácsadójaként, valamint a Sport TV szakkommentátoraként dolgozó Nyilasi Tibor karrierjével kapcsolatban egyetlen hiányérzete lehet a magyar futballszurkolónak: egyszer sem vállalta el a szövetségi kapitányi posztot. Pedig számos alkalommal felkérték erre a szerepkörre, ám a nemzeti csapat stábjában csak akkor vállalt feladatot, amikor (2014 októberétől 2015 júniusáig) Dárdai Pál volt a szövetségi kapitány.

Jelzésértékű: a játékosok rajongtak Nyilasi szakmai meglátásaiért, lazaságáért, humoráért, miközben ő is remekül érezte magát ebben a szerepkörben. 

Ezzel együtt mégis rendkívül boldog ember. „Az életem maga a csoda: 18 éves koromtól – amikor megkaptam életem első profi szerződését – a futball a munkám, amelyet rajongásig szeretek. Ráadásul abban a klubban játszhattam, amelybe – amióta az eszemet tudom – mindig is vágytam. A Fradi volt a mindenem: legendák között játszhattam az Üllői úton, majd a válogatottban, kijutottam két világbajnokságra, edzőként pedig valósággal berobbantam és a játékosoknak köszönhetően öt év alatt olyan sikereket értem el a Ferencvárossal – bajnoki cím, három ezüst-, egy bronzérem, három MK-siker, egy Szuper Kupa-győzelem –, amelyet sokan 40 éves edzői pályafutás alatt sem érnek el.”

Mi csak ennyit tennénk hozzá a fentiekhez: Isten éltesse a 70 éves Nyilasi Tibort!  

Nyitókép: fradi.hu