Ugyan az éremszerzés elmaradt, de az alaposan megfiatalított, és az Eb előtt kissé lesajnált magyar válogatott a négy közé jutásért mindenképpen megérdemli az elismerést.
A mérkőzés előtt természetesen az volt: a kérdés: a csoportmérkőzések során elért 10-5 mennyire volt valós – vagy csak az volt ellenfelünk célja, hogy továbbjutás esetén a szerbeket elkerüljék?
Mindenesetre a meccset a rutinosabb és motiváltabbnak tűnő olaszok kezdték hatékonyabban (ne feledjük: ezen az Eb-n hét újonccal szálltunk vízbe), gyorsan 4-1-re el is húztak, igaz ehhez az is hozzájárult, hogy sem a védekezésünk, sem az emberelőny-kihasználásunk nem volt nemzetközi szintű.
A folytatásban világossá vált: csak úgy lehetünk eredményesek, ha a hibátlan védekezés lesz a csapatjátékunk alapja, elől pedig jóval hatékonyabbá válunk.
Mindenesetre a második negyed elején – sajnos – a szétesés jelei mutatkoztak,
hiszen hamar 6-1-re módosult az állás, és sajnos nálunk csak egyetlen legény volt talpon a vidéken, a kétgólos Vigvári Vince személyében. Ám a negyed közepére úgy tűnt, kezdünk magunkra találni, hiszen előbb kivédekeztünk egy kettős emberelőnyt, majd Tátrai Dávid is betalált – először fordult elő a meccsen, hogy zsinórban kétszer voltunk eredményesek.
Varga Zsolt szövetségi kapitány is időt kért, ám hiába reménykedtünk a további remeklésben, a mai mérkőzésen (sajnos) magára találó, immár háromgólos Echenique-vel nem tudtunk mit kezdeni (beszédes: az olaszok klasszisa a bronzmeccsig csupán ötször volt eredményesaz Eb-n), sőt Velotto újabb találatával sajnos visszaállt a „régi rend”: a nagyszünet előtt 8-3-ra húzott el ellenfelünk.
A második félidő is olasz demonstrációval kezdődött, hiszen Cannella hatalmas góljával már 9-3-ra módosult az állás, ráadásul az ellentámadás végén Tátrai kapufát lőtt...
Majd egy emberelőnyt végre kihasználtunk (Burián Gergely révén), de látszott: az Európa-bajnokság végére fizikailag is elfáradt a betegségektől is sújtott magyar válogatott, amely a lövésszámból is remekül kitűnt:
az olaszok 23 kísérletből kilencszer, míg a mieink 14 próbálkozásból csupán négyszer voltak eredményesek...
Az olasz időkérés után Fondelli büntetőből volteredményes (immár 10-4 oda), sajnos egyre jobban elúszott az esély egy utolsó nagy bravúrra, pláne azok után, hogy Tátrai Dávid és Vigvári Vince lövését is védte az olasz kapus.
Az utolsó negyedre már csak a tisztes helytállás maradt a cél, még akkor is, ha az első negyedet három, a másodikat kettővel, a harmadikat pedig egy góllal vesztettük el. Ami nem változott: az utolsó játékrész is olasz gólokkal és kimaradt magyar lehetőséggel kezdődött, így pillanatok alatt 12-4-re húztak el a taljánok, még jó hogy a mieink legjobbja, Vigvári Vince gyorsan szépített. Tátrai Dávid a végére csak magára talált, hatalmas gólt lőtt, s mivel végre Echenique is hibázott egyet (értsd: kapufát lőtt), ráadásul Nagy Ádám is betalált a végén, így legalább a leégés elmaradt, és a végére csak 12-7-re kozmetikáztuk a végeredményt...
Az Európa-bajnokságot várakozáson felül, a negyedik helyen zártuk, éppen ezért a válogatott szakmai vezetője egyáltalán nem volt elégedetlen.
- Nyilvánvaló, hogy egy világversenyt vereséggel lezárni mindig nehéz, de az egész tornát tekintve fantasztikus teljesítményt nyújtottunk. Ami a bronzmeccset illeti: sokat elmond, hogy a teljes Európa-bajnokságon nem hibáztunk annyit, mint a legutolsó mérkőzésen. Mindegyik játékosunk az utolsó energiáját bedobva harcolt, nem csak a sorozatterhelés, hanem a betegséghullám is közrejátszott abban, hogy a többség fizikailag sem volt a végén már topon. Mint ahogy az sem volt váratlan, hogy ellenfelünk tripla motivációval, visszavágásra éhesen játszott a csoportmérkőzésen elszenvedett 10-5-ös vereség után. Azt kértem a fiúktól, hogy ebből a mérkőzésből, az ellenfél játékából is a lehető legtöbbet tanuljanak. Ennek az Eb-nek a jelentősége az volt, hogy erős riválisokkal szemben tudtunk játszani, és rengeteg tanulságot tudunk magunkkal vinni a rövidesen kezdődő világbajnokságra.
Nyitókép, fotó: MTI/Illyés Tibor
Folytatja a megkezdett munkát a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, csapatából azonban többen is távoznak. Kifejezetten komoly kihívás várja a szakembert a következő időszakban.
A magyar pólósokat is érinti az ügy.
Az egykori szövetségi kapitány úgy véli, nagyon apró dolgokon múlt az olimpiai eredmény.
Olimpiai-, világ- és Európa-bajnok világklasszisunk a nemzeti csapattól elköszönt, de várja az ajánlatokat. Lapunknak beszélt az utolsó párizsi meccséről, korábbi bizonytalanságokról, a Ferencvárossal való megegyezésről és hivatalos bejelentésről.
A magyar birkózók így összességében két ötödik hellyel zárták a párizsi játékokat.
A némi meglepetésre a legjobb 4 közé került amerikaiak a csoportkörben elkapták a horvátokat. Nem csupán az öt olimpiai újoncunknak lett volna fontos, hogy érmet szerezzen. Drámai küzdelemben és végjátékban maradtunk alul...
Michel Barnier inkább Meloniékhoz siet Olaszországba, ami finoman szólva is szokatlan a német-francia kiegyezés óta – viszont jó oka van rá.
„Nem tudom, hogy a mai nap után még hová lehet süllyedni” – írta a publicista.
