Későn kezdte
Pedig a Keleti család nem sportolónak szánta a kis Ágikát. A papa csellistának adta, mivel gyermekként a komolyzene érdekelte, Bartók Béla volt a kedvenc zeneszerzője. De mivel mozgékony gyerek volt, kifejezetten zavarta, hogy csellózás közben állandóan ülni kellett. Amikor tehette, mozgott. Ma már nagyon furcsán hangzik, de csak 18 évesen kezdett el tornászni.
„Más világ volt az akkor! Mivel az alapok megvoltak, s állítólag tehetséges is voltam, gyorsan fejlődtem. S persze, az is sokat számított, hogy a német megszállás alatt, amikor csak tehettem, kimentem az erdőbe, és titokban edzettem, végeztem különböző gyakorlatokat. A háború után, 1946-ban már teljesen a sportágnak éltem, bár a balszerencse még ekkor is üldözött, hiszen az 1948-as londoni játékok versenyei előtt két nappal lesérültem, így nem vehettem részt a viadalon. Jólesett, hogy a lányok azt mondták: ha én is velük vagyok, biztos, hogy összejön az aranyérem” – nyilatkozta két évvel ezelőtt a Mandinernek adott interjújában Keleti Ágnes.