„Amit az elmúlt évek alatt felépítettünk, most egy kicsit megtört, megszakadt!” – a korábbi sikerkapitány a Mandinernek

Mielőtt még az eindhoveni Európa-bajnokságon történtekről beszélgetnénk, kíváncsi lennék arra: a fukuokai világbajnokságon elért hatodik hely után mennyire érte váratlanul a leváltása? A Magyar Vízilabda Szövetség vezetői úgy fogalmaztak: az olimpiai kvóta sikeres megszerzése érdekében szakmailag is szükség van egy új lendületre...

Munkajogilag ugyan meg lehetett tenni ezt a lépést (a férfi és a női szövetségi kapitányok szerződésében egyaránt szerepel egy olyan passzus, miszerint ha egy világversenyen nem jut a legjobb négy közé a válogatott, minden következmény nélkül felbontható a megállapodás – a szerk.), de úgy gondolom, 

Ráadásul úgy, hogy az ötödik helyért lejátszott helyosztón az aktuális világbajnok, Amerikai Egyesült Államok ellen döntetlent értünk el a (ezt megelőzően, a tokiói olimpián a Bíró Attila irányította magyar válogatott fosztotta meg 13 éves veretlenségétől az USA-t – a szerk.), és csupán a vb-döntőbe jutó, és ott csupán szintén ötméteresekkel vereséget szenvedő spanyoloktól kaptunk ki a negyeddöntőben. Mindezt azért nem nevezném kudarcnak... Mint ahogy azt sem, hogy ezt megelőzően kétszer is egy-egy világverseny megnyerésével (Rióba a belgrádi Eb-arannyal, míg Tokióba a mini világbajnokságnak is beillő trieszti selejtezőtorna első helyén végezve) jutottunk ki az olimpiára. A fukuokai hatodik hely után pedig úgy számoltunk: ugyan három sanszunk is lehet még a párizsi kvóta megszerzésére, de ezt már az eindhoveni Eb-n szeretnénk megszerezni. Ezért is furcsálottam, és nem értettem a vezetők döntését...

Ezek után miként fogadta, hogy az eindhoveni kontinensviadalon csupán az ötödik helyezést érte el az együttes a Mihók Attila – Cseh Sándor kettős irányításával? 

Szomorú szívvel néztem az Európa-bajnokságot, hiszen úgy láttam: amit az elmúlt évek alatt felépítettünk, most egy kicsit megtört, megszakadt. Szakmai elemzésbe természetesen nem mennék bele, de ez a csapat többre hivatott annál, sokkal több van benne, mint amit eddig elért. 

 Ám egyáltalán nem mindegy, hogy egy világverseny megnyerésével erőt demonstrálsz szinte a teljes mezőnynek vagy csak egy Európa-bajnoki ötödik hely után, szép csendben megszerzed a kvalifikációt... Mindezt azért mondom ilyen határozottan, mert meggyőződésem: a katari vb-n a dobogón is végezhetünk vagy akár a legfényesebb érmet is megszerezhetjük! 

A kívülálló számára az éppen a vezetők által előzetesen elvárt lendület hiánya volt az egyik legfeltűnőbb és az, hogy nem volt meg az előző években tapasztalt kohézió és az egymásért küzdeni tudás...

Ez egy összetett probléma. Fizikálisan most sem volt különösebb probléma, sokkal inkább mentális fáradtságot láttam a lányokon. Az elmúlt időszakban, de főleg az utolsó négy-öt évben mi rengeteget dolgoztunk azért, hogy mentálisan erősek legyenek a lányok. Ennek – is – köszönhettük, hogy a létfontosságú meccsek többségét hoztuk, persze, sok múlik a taktikán és az ellenfelen is. S ne feledjük: a Covid-járvány „buborékkorszakában” különösen fontos volt, hogy fejben is erősek legyenek a lányok, ismerve azt is, hogy a női lélek különleges bánásmódot igényel. Hiszen ebben az időszakban azt sem tudtuk, hogy mire és mikor készüljünk, mivel még a tokiói játékok időpontja is állandóan tolódott... Mindenesetre az Eindhovenben látottak alapján csak fölfelé vezethet az út, és hiszem, hogy a lányok már a világbajnokságon harcosságban és koncentrációban is össze tudják kapni magukat!

Mindenképpen érdekes, miként értékeli az Eb-re megfiatalított férfi válogatott teljesítményét?

A spliti Eb-n én is hasonló lépésre szántam el magam, mint most, Varga Zsolt. Itthon hagytam az úgynevezett nagyágyúkat, és a fiataloknak adtam bizonyítási lehetőséget. Ám bármilyen tehetséges a női utánpótlás (ezt jelzi az U20-as világbajnokságon megszerzett aranyérem is!), én nem tehettem meg, hogy nyolc, kilenc játékosról lemondjak, de az tény: a friss erő, a fiatalos lendület, a jó értelemben vett vagányság mindig jót tesz egy csapatnak. Azt pedig már Varga Zsolt döntésén múlik majd, hogy az olimpiára milyen összetételű és korú kerettel utazik ki.

Mivel töltötte az elmúlt, vízilabda nélküli hónapokat?

Természetesen nehezen tudok elszakadni a női szakágtól, hiszen az elmúlt években rengeteg időt dolgoztam benne, de 

Az elmúlt időszakban a kis szőlőmet műveltem, és borászkodtam kicsit, de ez soha nem élvez prioritást a vízilabdával szemben. Mindezt kicsit a kényszer is szülte, de arra mindenképpen jó volt, hogy kicsit elbújjak a világ elől és feltöltődjek... 

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor