Sebastian Coe nem tud szabadulni Budapest varázsától. És ez nekünk jó. A világ egyik legtekintélyesebb sportvezetője újra Budapesten járt, és most még több dicséretet hozott nekünk.
A nem sajtónyilvános eseményen ezúttal meghívottként vehettem részt, és bevallom, elsőként a „végre!” szó jutott az eszembe, amikor megláttam a Bálnában összegyűlt, nagyjából kétszáz magyar és néhány külföldi sportdiplomatát. Évtizedek óta figyelem, hogy a magyar sportélet nemzetközi képviselete némely kritikus helyzetben hogyan csúszik el nüanszokon; olyan helyzetekben, amikor a kibicek fel szoktak kiáltani, hogy
„na, ha lenne végre nekünk is egy valamirevaló sportdiplomatánk, ezt nem mernék megcsinálni velünk!”
Hát, igen, ebben talán lehetett igazság korábban – de azt kell mondanom, hogy miközben a konferencia közönségét szemléltem, bizony az a benyomásom támadt, hogy most már van ilyen emberünk. Igenis van tisztességes, komoly, a saját sportágában nagy tiszteletnek örvendő sportdiplomatánk,
méghozzá nem is egy.
Olyan nemzetközi sportszakembereink vannak, akik nemcsak saját sportáguk ügyét reprezentálják magas szinten a nemzetközi sportszervezetekben, de a magyar érdekeket is jó ízléssel, megfelelő arányérzékkel képviselik ott, ahol valóban eldőlnek a dolgok.
Persze már hallom is magamban az ilyenkor szokásos
„ugyan, hagyjál már minket ezzel a sok ingyenélővel, csak a szendvicseket tudják majszolni, de amikor ott kéne lenni, hogy ne állítsák ki valamelyik magyar játékost, akkor mindenki csöndben lapít!”
jellegű felhorkanásokat.
Azt hiszem, éppen ezért fontos tisztázni, milyen szerepük is van vagy lehet a magyar sportdiplomatáknak; melyek azok a messzebbre mutató, hazánk számára fejlődést és hasznot hozó cselekvések, amelyek révén egy magyar sportdiplomata eredményeket érhet el – pláne akkor, ha összefogásban tud dolgozni a kollégáival.
Amiben mindenképpen újat hozott és abszolúte üdvözlendő, sőt, csillagos ötös a Schmidt Ádám által vezetett Sportállamtitkárság által életre hívott, immáron második alkalommal megrendezett sportdiplomáciai konferencia, az az, hogy
ezek az emberek, akik saját erőből, sportmúltjuknak és agilitásuknak köszönhetően, egyedül jutottak el saját sportáguk nemzetközi vezetésébe,
most végre egymásra köszönhettek és rádöbbenhettek, hogy nincsenek egyedül. A „diplomácia a sportban, sport a diplomáciában” nevű rendezvény tényleg képes volt a sportot felügyelő minisztertől, Szalay-Bobrovniczky Kristóftól kezdve a friss NOB-tag Fürjes Balázson át, a MOB vezetését bevonva
a magyar (sport)diplomácia olyan moguljait összehozni, mint Schmitt Pál vagy épp a legismertebb protokoll-szaktekintély, Görög Ibolya.
Nem csupán azért volt nagyszerű meghallgatni ezen szakemberek élménybeszámolóit, mert ők olyan élethelyzetekben is sokszor megfordultak már, amelyekben mi egyelőre nem. Hanem azért is, mert rávilágítottak, mennyire fontosak a tárgyalóasztalokon túli helyzetek is. Ugyanis
gyakran épp ilyenkor születnek meg a végső döntések – ha bölcsen, nyitott gondolkodással, a másik nemzet érdekeit is figyelembe véve, de ügyesen lavírozunk a saját érdekeink érvényesítéséért.
Elhasznált kifejezés, mégis igaz, hogy abszolút hiánypótló kezdeményezés az, amit a sportállamtitkárság ezzel a konferenciával összerakott; leginkább azért, mert hosszú távú folyamatot, közös építkezést és – valljuk be: magyar körökben meglehetősen ritkán megvalósuló – összekapaszkodást szeretne ezzel elindítani. Az nem is kérdés, ahogy Szentkirályi Alexandra is beszélt róla, hogy Budapest,
Magyarország már túl van a nagy vizsgákon, ami a globális sportesemény-szervezési kapacitásainkat, képességeinket illeti.
Az atlétikai világbajnokság turisztikai hozadékai, országimázs-építő és nemzetegyesítő volta, hosszú távú hatásai nem csak abban mutatkoznak meg, hogy például a nemzetközi atlétikai szövetség máris átvette a magyar innovációt, a medálplázát, vagyis az érmek másnapi, szurkolók előtti átadását, vagy azokat a televíziós megoldásokat, amelyeket először itt láthattunk a vébé alatt. Az legalább ekkora siker, hogy – részben épp ennek a munkának köszönhetően – Gyulai Mártont azóta kinevezték a világ egyik legjelentősebb szövetségében a szakmát irányító sportigazgatóvá, így aztán olyan helyen fog tudni alkotómunkát végezni, ahol ezt a sportágat globálisan formálják.
De azt is látni kell, hogy az a kredibilitás, amit Magyarország az elmúlt években rendezett nagy világesemények révén megszerzett magának, bizony vendégéjszakákban, kereskedelem-fellendítésben, turisztikai felpezsdülésben – magyarán nemzetgazdasági szinteken is markánsan hasznosul. Mert
a sportesemény-, sőt, uram bocsá’ a sportkonferencia-rendezés az egyik leggyorsabban fejlődő, ugyanakkor a jelentős politikai áramlatoktól relatíve leginkább távol maradni képes globális iparág.
Ezt is ajánljuk a témában
Óriási szakmai és közönségsikert hozott a budapesti atlétikai vb, ez derült ki a világ egyik legnagyobb független piackutató cége, a Nielsen felmérése alapján.
Szóval amikor Lord Sebastian Coe újra Budapestre érkezik, és ittléte alatt kétszer is kijelenti, hogy a budapesti volt minden idők legjobb és legmagasabb sztenderdeket hozó atlétikai vébéje; amikor gyakorlatilag ígéretet tesz arra, hogy fővárosunk újabb nemzetközi események helyszíne lesz/lehet; szóval amikor mindezek elhangzanak, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy
a világ egyik leghitelesebb sportvezetője tesz hitet amellett, hogy MI, magyarok képesek vagyunk ebben a műfajban is világszínvonalút alkotni.
És akkor még nem is beszéltünk a triatlonban, vízilabdában, tornában, úszásban, labdarúgásban, jégkorongban és számos más globális sportágban a történéseket alakítani képes, fontos pozíciókban lévő (nyelveket beszélő, tanult, illetve a diplomácia világában is egyre jártasabb) szakembereinkről. Ha ők is megkapják a kellő mértékű támogatást a szakmai hálózatépítésben – ahogy ezt most érzékeljük –, akkor talán a kárörvendőknek is be kell majd látniuk végre: népességarányosan nem csak az olimpiai érmek számában számítunk sportnagyhatalomnak.
A nyitóképen: Lord Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) elnöke díszdoktori címének átadásán a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen 2023. november 10-én.
MTI/Illyés Tibor
Tízéves a modern kori Európa legnagyobb krízise, a tömeges illegális bevándorlás, erről szól a Migrációkutató Központ és az MCC szegedi konferenciája.
Kereken két évszázada, 1825. szeptember 11-én – közel másfél évtizeddel a megelőzőt követően – hívta össze újfent I. Ferenc király az országgyűlést Pozsonyban, amely elindította hazánk legnagyobb társadalmi átalakulását.
Az AI Summit 2025 második napján világossá vált: a mesterséges intelligencia már nemcsak iparágakat, hanem a hadseregek működését is alapjaiban alakítja át. Autonóm drónok, szenzorokkal felszerelt katonák és valós idejű döntéstámogató rendszerek mutatták meg, hogyan formálja át a digitális korszak a biztonságpolitikát és a hadviselést.
Az e percekben debütáló Tisza alelnök hölggyel egy újabb majdani vagyonadó fizető a láthatáron.
Arról inkább nem beszélt a Tisza Párt elnöke, hogyan bánt egykori feleségével, gyermekei anyjával.
Szigorításról szó sincs, csak lefektetett, szerződésben rögzített feltételekről.
Mutassuk meg együtt, hogy a szeretet, az elfogadás és az összetartás mindig erősebb lesz a gyűlöletnél.
Nem teketóriázott a külügyminiszter.
