Az MLSZ lesújtott az Újpest-szurkolókra: nem tudnak elbúcsúzni a kedvencektől!
A szövetség nem fogadta el az Újpest fellebbezését.
2018-ban még NB I-es aranyérmet ünnepelhetett a Vidi, tavasszal azonban már annak is örültek Fehérváron, hogy egy Vasas elleni, harmatos 0-0-val bennmaradt a csapat az élvonalban, hétvégén pedig jött az újabb arculcsapás: kiesés a Magyar Kupából az NB III-as ESMTK otthonában. Mi vezetett idáig?...
1. A MOL kiszállása
Az olajipari társaság még 2010-ben kötött főszponzori szerződést a székesfehérvári együttessel, 2018 júliusától pedig névadója is lett a csapatnak. Ez idő alatt háromszor bajnokságot (2011, 2015, 2018), egyszer Magyar Kupát (2019), kétszer Szuperkupát (2011, 2012) nyert a Videoton, két alkalommal pedig Európa-liga csoportkörig jutott. Nyilvánvaló, hogy a tavalyi harmatos szereplés adta meg a végső lökést a döntéshez, és az is biztos:
a MOL távozásával szűkebbre is kellett húzni a nadrágszíjat, hiszen éves szinten kemény milliárdok is „távoztak” a klubtól. A hírek szerint az utóbbi időszakban – mindent egybevetve – mintegy 9 milliárdból gazdálkodott a klub...
(Az ESMTK győztes gólja 1:41:10-től)
2. A szakmai stáb rossz kiválasztása
Az utóbbi évek legsikeresebb fehérvári szakvezetője, Marko Nikolics távozása után egy rövid időre még visszatért a 2015-ös bajnokcsapat trénere, Joan Carrillo, de a spanyol mester másodszorra már nem tudta megváltani a világot. Ekkor döntöttek úgy a fehérvári vezetők, hogy a magyar vonalat helyezik előtérbe, de mint az utóbbi évek igazolják: ez a húzás sem jött be igazán... 2020 júliusában a Zalaegerszegen remek munkát végző Márton Gábor érkezett az akkor még ezüstérmes klubhoz. Nem indult rosszul, hiszen az Európa Ligában csupán egy félidő választotta el a csapat a csoportkörbe jutástól, végül 2021 februárjában, egy MTK-tól elszenvedett vereség után kellett távoznia. S hogy mennyire más világ járt akkor még Székesfehérváron: a szakember harmadik helyen adta át a csapatot ideiglenesen kinevezett utódjának, a másodedző Szalai Tamásnak. 2021. április 1-én sokan abban bíztak: újra fényes korszak köszönt be a klub életében, hiszen a 36-szoros válogatott labdarúgó, az osztrák és a magyar válogatott egykori másodedzője, Szabics Imre lett a vezetőedző, ráadásul két közönségkedvenc, Juhász Roland és Torghelle Sándor is csatlakozott a szakmai stábhoz. Szabics nem titkolta: akár 10 évre is tervez, ám a nagy álmokból – csupán 10 hónap lett a valóság. A beugrás utáni első hét meccs nem volt rossz, (öt győzelem és egy döntetlen mellett csupán a Ferencvárostól kaptak ki Fioláék), de
a mélypont a következő idényben, az Európa-konferencialiga első selejtezőkörében következett be: kiesés a jó nevű örmény Ararat Jereván ellen. Ebből a kudarcból nem is tudott fölállni a csapat,
és ez okozta Szabics vesztét is. Michael Boris érkezett beugróként, a jereváni kiesés után a Kovács Zoltán helyére érkező Sallói István klubigazgató ekkor még azt nyilatkozta: „Azt várjuk Michael Boristól, hogy állítsa újra győztes pályára a csapatot!” Ez olyannyira nem következett be, hogy a közös munka mindössze 2022 októberéig tartott, ez idő alatt 13 győzelem, 6 döntetlen és 13 vereség volt a mérleg, pedig ekkor még a korábbi szövetségi kapitány, Dárdai Pál Székesfehérvárra szerződésére is volt esély. Ez a szereplés azonban Sallóit is elsodorta, akinek a helyére Juhász Roland érkezett a sportigazgatói székbe. A korábbi kiváló védő első teendője volt a megfelelő képesítéssel nem rendelkező jó barát, Huszti Szabolcs kinevezése, akiről hamar kiderült: szintén mellényúlás volt. A szakember stílusa sem passzolt a csapathoz, akitől 12 bajnoki után (3 győzelem, 4 döntetlen, 5 vereség) köszönt el a klub, miután a kiesőzónába csúszott vissza az együttes. Ezután érkezett Bartosz Grzelak, akivel tavasszal éppen hogy bennmaradt a csapat, az új idényben csupán egyszer győzött, és a Magyar Kupából is egyből – dicstelenül – kiesett. Nem nehéz megjósolni: ha így folytatódik, újra egy új szakember után kell nézni Székesfehérváron...
3. Kulcsjátékosok távozása
Az anyagi források jelentős elapadása után nem volt nehéz kitalálni: meghatározó játékosok egész sora hagyja el majd a Fehérvárt. A válogatott Loic Nego még az előző bajnokság végén bejelentette távozását, ma már a korábbi csapatkapitány, Stopira sem áll a klub alkalmazásában, és az alapemberek közül Kovácsik Ádám, Jevhen Makarenko, ifjabb Dárdai Pál, Marcel Heister és Lyes Houri is elhagyta a Vidit. A megváltozott körülményeket, a spórolást jól jelzi: az érkezők közül csupán a válogatott Kalmár Zsolt és a kapus, Tóth Balázs jelenthet azonnal erősítést, a magyar „újhullámot” Spandler Csaba és Gergényi Bence jelenti.
4. Kapusgondok
Égető probléma, hogy a fehérvári vezetők évek óta nem találnak megoldást a kapusposztra. A Vidi-szurkolók nagy kedvence, Juan Calatayud 2015 nyarán távozott, azóta Tomás Tujvel, Kovácsik Ádám és Kovács Dániel teljesítménye sem igazán megnyugtató a drukkerek számára. Kovácsik védelmében el kell mondjuk: ő a válogatottba is bekerült, ám az utóbbi években több súlyos sérülés is akadályozta a formája visszanyerésében, az elmúlt időszakban először Győrben, majd immár Mezőkövesden próbálja felépíteni magát. A közelmúltban Felcsútról érkező Tóth Balázs talán megoldást jelenthet, hogy a hullámzó produkciót nyújtó Kovács Dániel megfelelő utódja legyen.
5. Csatárgondok
A nyolcvanas években Szabó József, a kilencvenes években Horváth Ferenc, a 2000-es években a brazil André Alves, végül a közelmúltban Nikolics Nemanja gólkirályi címig is jutott, mára viszont csak Kenan Kodro az egyetlen olyan csatár Székesfehérváron, aki igazán veszélyes tud lenni az ellenfél kapujára. A koszovói Lirim Kastrati inkább támadó középpályás, a válogatott Schön Szabolcs meg szélső, a saját nevelésű Szabó Leventének még érnie kell, a francia Mamoudou Karamoko pedig még nem jutott elég játéklehetőséghez. A kérdés tehát jogos: Kodrón kívül ki lesz még igazán eredményes?...
Nyitókép Bartosz Grzelaknak nincs sok oka az örömre... Fotó: MTI/Kovács Tamás