Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
Az év végéhez közeledve a globális piacok és a befektetők lélegzet-visszafojtva figyelik a világ második legnagyobb gazdaságának irányadó politikai testületeit. A kínai politikai elit legfelsőbb szintjéről érkező jelzések – különösen Hszi Csin-ping elnök döntéshozó köre, a 24 fős Politbüro legutóbbi, decemberi ülésén tapasztaltak – azt mutatják, hogy
2025-ben Kína egy jóval bátrabb és erőteljesebb gazdaságélénkítő politikát vethet be.
A kormányzat legújabb, hivatalos, mégis árnyalt közleményei szerint jövőre Kína áttér a több mint egy évtizeden át alkalmazott „körültekintő” monetáris politikáról egy „mérsékelten laza” irányvonalra. Ez – a gazdasági elemzők szerint – nem csupán irányváltást jelent, hanem a jegybanki kamatok újbóli csökkenésének és a hitelezés élénkítésének az ígéretét is magában hordozza, amit a piaci szereplők már régóta várnak.
Az elmúlt közel 14 évben Kína csak óvatos, inkább a stabilitás fenntartására fókuszáló, „prudens” monetáris politikát folytatott. Ez idő alatt a hangsúly elsősorban a gazdaság túlzott eladósodásának megfékezésén, a pénzügyi rendszer stabilitásán és a fenntartható növekedésen volt. Most azonban, a 2025-ös évre előretekintve a Politbüro új narratívája azt a legkézzelfoghatóbb üzenetet közvetíti a hazai és nemzetközi közönség felé, hogy a kormányzat akár jelentősebb gazdaságélénkítéssel is kész szembeszállni a kihívásokkal. A „mérsékelten laza” monetáris politika kifejezést legutóbb a 2008–2009-es globális pénzügyi válság idején használta Kína, amikor óriási, sok százmilliárd dolláros ösztönzőcsomaggal próbálta meg pótolni a kieső külső keresletet és elkerülni a súlyosabb gazdasági visszaesést.
A kínai Politbüro a Kínai Kommunista Párt (KKP) legfelsőbb szintű vezetői testülete, amely gyakorlatilag az ország legfontosabb stratégiai és politikai döntéseit hozza meg. Formálisan a KKP Központi Bizottságának a része, azonban a tagjai, különösen annak Állandó Bizottsága, a legbefolyásosabb személyek Kína politikai irányításában.
A mostani, 2024 végi bejelentések összefüggnek azzal, hogy a világpolitika ismét feszültté válhat. Donald Trump korábbi amerikai elnök visszatér a politikai küzdőtérre, és az előjelek arra mutatnak, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi feszültségek 2025-ben kiéleződhetnek. Trump már korábban is 60 százalékos vám bevezetésével fenyegette a kínai termékeket, ami a két ország közötti kereskedelmi volumen csökkenésével, és komoly, mindkét félre kiterjedő gazdasági károkkal járhat.
Kína belső gazdasági szerkezeti gondokkal is küzd. Az ingatlanpiac évek óta lejtmenetben van, és ez a visszaesés kihat a teljes belső keresletre. Emellett az ország több mint két éve tartó deflációs nyomás alatt működik: a termelői árak hosszú időn át meredeken estek, novemberben már a 26. egymást követő hónapban süllyedtek, a fogyasztói árak pedig öt hónapja a zérónövekedés körül stagnálnak. Mindez azt jelenti, hogy a vállalatok profitjai nyomás alatt vannak, a bérek és a beruházások nem tudnak lendületbe jönni, a gazdasági szereplők bizalma pedig folyamatosan gyengül.
Ilyen körülmények között a Politbüro számára kulcskérdéssé vált az egyensúly keresése: a növekedés élénkítése, a belső fogyasztás fellendítése és a nemzetközi kockázatokkal való megküzdés mind a horizonton vannak.
A vezetés decemberi ülése ezért nem csupán a szokásos, év végi állapotfelmérés, hanem egy új fázis bejelentése is lehet.
A Politbüro döntéseinek üzenete és hatása
A testület decemberi megbeszélései után napvilágot látott közlemények több kulcsfontosságú területen is a fokozott beavatkozás lehetőségét villantják fel:
A Politbüro arról is beszélt, hogy 2025-ben tovább akarják erősíteni az ország technológiai innovációját és a modern ellátási láncok kiépítését. Az elmúlt években a nagyhatalmi versengés egyik kulcspontja lett, hogy ki szerzi meg az innovációs előnyöket, különösen a félvezetők, a mesterséges intelligencia és a megújuló energiák területén. Kína számára kiemelt fontosságú, hogy a deglobalizációs törekvések, a nyugati exportkorlátozások és a geopolitikai nyomás ellenére egyre inkább saját lábán megálló, önellátó és mégis modern, a világpiacokkal összekapcsolt gazdaságot hozzon létre.
Emellett a kormányzat megerősítette elköteleződését a gazdasági reformok és a nyitás mellett: idetartozik a külföldi beruházók további ösztönzése, a belső piac átláthatóbbá tétele és olyan „ikonikus” reformok bevezetése, amelyek a szabályozási környezetet, a vállalati működést és a versenyfeltételeket javítják.
Mindezzel együtt a Politbüro a politikai fegyelem további szigorítását is ígérte a korrupcióellenes küzdelem jegyében, ami azt sugallja, hogy a gazdasági lazaság nem terjed ki a hatalmi struktúrák engedékenységére.
A bejelentések után a CSI 300 index (a legnagyobb sanghaji és sencseni tőzsdei cégeket tömörítő benchmark) azonnal reagált: a hír nyomán 3,3 százalékos emelkedést is láthattunk a hétfő kora reggeli kereskedésben, míg a hongkongi kínai vállalatok indexe is hosszú ideje nem látott emelkedéssel reagált. Az optimizmus a „mérsékelten laza” monetáris politika visszatérése miatt különösen érthető: a 2008–2009-es gazdaságélénkítő program emléke élénken él a piaci szereplőkben, noha ma Kína felelősebbnek és célzottabbnak ígéri az állami beavatkozást, hogy elkerülje az újbóli eladósodottsági spirált és a rossz hitelek felhalmozódását.
A Morgan Stanley közgazdászai, például Robin Xing „az évtized legerősebb élénkítő hangvételéről” beszéltek, miközben óvatosságra is intettek: a Politbüro retorikája pozitív, de a megvalósítás kérdéses. Martin Rasmussen, az Exante Data vezető stratégája szerint
a felső vezetés hozzáállása a gazdasághoz és a feltételrendszerhez szemmel láthatóan megváltozott az előző negyedév óta, de a politikai akarat és a gyakorlati lépések között még lehetnek elcsúszások.
Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az elmúlt hónapok során Kína többször bejelentett gazdasági ösztönző terveket, mégsem láttunk olyan mértékű, azonnali és jelentős konkrét intézkedést, amely ezzel a retorikával arányban állt volna.
A szeptemberi Politbüro-ülés – amely szokatlanul foglalkozott gazdasági kérdésekkel – óta a tettek elmaradtak a szavaktól. Ez a jelenség nem ismeretlen Kínában: a kormányzat olykor nagy szavakkal, de óvatos lépésekkel próbálja elérni, hogy a piacok és a fogyasztók önmaguk találjanak vissza a kockázatvállaláshoz és a vásárláshoz.
Ez tulajdonképpen egy pszichológiai hadviselés a gazdasági szereplők hangulatának befolyásolására, és a kommunista párt vezetői remélik, hogy a pozitív retorika önmagában is serkentő hatású.
A valóság azonban ennél árnyaltabb: például a novemberben bejelentett 10 ezer milliárd jüanos (1,4 ezer milliárd dolláros) helyi adósságátütemezési program inkább a már meglévő hitelek átalakításáról és a likviditási problémák enyhítéséről szólt, semmint friss, új élénkítő pénzekről. Ezt a piac – az elementáris pluszlikviditás reménye helyett – inkább egyszerű adósságkezelési lépésként értékelte, amely nem generál azonnali gazdasági robbanást.
A kritikus nézőpontok szerint a vezetés talán szándékosan tartja vissza a konkrét, sok százmilliárdos programokat, mert tart az adósságok további felduzzasztásától és a pénzügyi stabilitás sérülésétől.
Az elmúlt évtizedek nagyvonalú hitelezési és infrastrukturális költekezési hullámai után Kína ma óvatosabb: a tetemes állami és vállalati adósságállományok mind nagyobb kockázatot jelentenek a hosszú távú fenntarthatóságra.
Több lehetséges magyarázat is lehet a tettek hiányára. Az egyik szerint a kínai apparátus a márciusi, éves Nemzeti Népi Gyűlés (NPC) ülésszakához köti a konkrét célok bejelentését. Hszi Csin-ping eddig sem volt a régi beidegződések foglya, de nem kizárt, hogy mégis tartja magát a hagyományos politikai menetrendhez. A másik magyarázat szerint a vezetés abban bízik, hogy a „nagy szavak” maguk is képesek lesznek élénkíteni a gazdasági szereplők hangulatát anélkül, hogy drága és kockázatos ösztönzőprogramokat kellene bevetni. Végül van egy harmadik, sokkal borúlátóbb lehetőség is: előfordulhat, hogy a bürokrácia már nem olyan hatékony, mint korábban, így a kinevezések inkább a politikai lojalitást, mintsem a kompetenciát díjazzák, ezáltal a „nagy ígéretek” csak szólamok maradnak.
A gazdaság stabilizálása azonban nem pusztán politikai retorika kérdése. Az ingatlanpiac problémáinak megoldására, a vidéki városokban felhalmozódott befejezetlen építkezések (ún. „rotten tails”) kezelésére és a lakosság valós aggodalmainak enyhítésére konkrét, pénzügyi forrásokat igénylő akciótervekre is szükség lehet.
A belső kereslet élénkítésében a jövedelmek emelése, a szociális háló erősítése és a fogyasztói bizalom helyreállítása elengedhetetlen. Ha ezek nincsenek meg, a kedvező hitelek, a könnyítések és a részvénypiaci ösztönzők önmagukban nem fogják elindítani a növekedést.
Emellett a tőkepiac és a gazdaság valós szinkronja kulcskérdés. A részvényindexek időnként felvillanhatnak, de ha a vállalatok továbbra is deflációs nyomás alatt állnak, a profitkilátásaik korlátozottak maradnak, és ez hosszabb távon a részvényárakra is kihat.
A Politbüro ülése és a következő napokban esedékes Központi Gazdasági Munkakonferencia (CEWC) kijelöli a 2025-ös év gazdasági irányvonalát. A CEWC rendszerint a hosszabb távú célokat és a következő év növekedési terveit is konkretizálja.
Bár a Politbüro közleményei sosem tartalmaznak pontos GDP-célokat, a szakértők a mostani szavakból arra következtetnek, hogy Kína a 2024-es, „körülbelül 5 százalékos” célját eléri, és 2025-re is hasonló, vagy ennél valamivel magasabb növekedési cél jöhet.
A hazai fogyasztás növelése, a technológiai fejlesztések és az új ellátási láncok kiépítése mellett a vezetés továbbra is hangsúlyozza a külföldi beruházások fontosságát, miközben a geopolitikai kockázatokra is felkészül.
A retorika tehát jelentős. A valós intézkedések mértéke, üteme és hatékonysága azonban sokkal bizonytalanabb. A 2025-ös év egyik fő kérdése lesz, hogy Kína valóban képes-e a szavakat cselekvéssé formálni, és elkerülni a múltbeli túlzott eladósodás és túlköltekezés csapdáit. Ha a vezetés a most beígért „mérsékelten laza” monetáris politikát és a „még proaktívabb” fiskális élénkítést valóban kézzelfogható, volumenben is jelentős lépésekkel támasztja alá, az új lendületet adhat az ország gazdaságának és megnyugtathatja a piaci szereplőket.
Ha viszont csak a retorikában kanyarodik vissza a 2008–2009-es válság idején alkalmazott „bazooka” típusú politika hangulata, a tényleges intézkedések pedig elmaradnak, akkor Kína gazdasága továbbra is a várakozások és a bizonytalanság foglya marad. A külföldi befektetők, a kínai vállalkozások és a nemzetközi elemzők is ezt figyelik: a „nagy szavak” után jönnek-e a „nagy tettek”? Ez a kérdés fogja meghatározni Kína gazdasági kilátásait 2025-re – és talán az azt követő évekre is.
(Források: Bloomberg 1, Bloomberg 2)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
Kína mérnöki állam, az USA jogászi társadalom, előbbi tudatosan, hosszú távra tervezi képességeit és kapacitásait, utóbbi egyre inkább elveszik a szabályozások körüli viták, jogi csatározások útvesztőiben – állítja Dan Wang gazdaságitechnológiai elemző.
Érkezhet a digitális jogosítvány, de más könnyítést is bevezetnének a fiatalok számára.
Tömeges elvándorlás, összeomló államok, kínai aszfalt és nyugati bűntudat. Afrika egy magyar származású amerikai diplomata nézőpontjából.
Hét év után először ültek egy asztalhoz az EU és Kína parlamenti képviselői, de a diplomáciai közeledés helyett kínos szóváltások jellemezték az ülést.
A lehető leghamarabb találkoznak.
Bedurvult a hangnem Peking és Washington között.
Szerintem el is várják a dühödt hívei, hogy naponta hülyét csináljon belőlük.
A bukott politikus azzal riogat, hogy Csehország már nem fogja olyan mértékben támogatni Ukrajnát, mint eddig.
