Elemzéssorozatunk második részében arról lesz szó, hogy Kína hogyan vált mára a nemzetközi fejlesztésfinanszírozás egyik globális szereplőjévé és a világ legnagyobb hivatalos hitelezőjévé.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
Kína reálgazdasága az elmúlt évtizedben elismerésre méltó növekedést produkált, mára pedig a nemzetközi fejlesztésfinanszírozás egyik globális szereplőjévé és a világ legnagyobb hivatalos hitelezőjévé is vált.
Az elmúlt néhány évtizedben a kínai kormány és az állami tulajdonú bankjai globális szinten kiterjesztették a jelenlétüket. Egy évtizede, 2013-ban elindították a BRI-t (Belt and Road Initiative, az Új Selyemút vagy más néven az Egy övezet, egy út kezdeményezést), amely a különböző kontinenseken átívelő beruházási projektek hatalmas választékát tartalmazza.
A nyugati vélemények többsége szerint a BRI csupán egy geopolitikai stratégia arra, hogy Kína egy új, sinocentrikus világrendet alakítson ki. Ezt nevezik „adósságcsapda-diplomáciának”, mellyel Kína csapdába ejt kisebb országokat, amelyek megterhelő mértékű improduktív adóssággal rendelkeznek. Majd ráveszi az alulfejlett és fejlődő országokat, hogy kölcsönt vegyenek fel, és gazdaságilag életképtelen infrastrukturális projekteket vigyenek véghez. Amennyiben
Ezt látszólag alátámasztja két srí lankai projekt (Hambantota kikötő, Mattala Rajapaksa Nemzetközi Repülőtér), de közelebbről vizsgálva a projekteket – lásd lentebb – egyértelművé válik, hogy nem Kína az elsődleges “felelős” ezek elindulásáért. Ezeket a projekteket a belpolitikai döntések, a fizetési válságok és a külső adósság exponenciális növekedése lehetetlenítette el, nem pedig önmagában Kína. Nézzük meg tehát az említett projektek lényegét, működési mechanizmusát és főképpen: tanulságait.
A Hambantota kikötő projektjét eredetileg egy helyi parlamenti képviselő javasolta az 1970-es években, nem Kína. 2006-ban a srí lankai kormány Indiához és az USA-hoz fordult finanszírozásért, de érdeklődés hiányában a kínai építőipari cégre, a China Harbour Group-ra esett a választás, amely a kínai Exim Bank finanszírozásával nyerte el a projektet.
Mivel Srí Lanka nem tudta kiegyenlíteni az adósságát, egész egyszerűen 99 évre bérleti szerződést kötött Kínával Hambantota kikötőjére.
Ez egy súlyos és értelmetlen politikai döntés volt, amiből látszik, hogy az ország politikai elitje csak a túlélésre gondolt akkor, amikor belement ezekbe a feltételekbe. Kína pedig ebben a törékeny, korrupt politikai kultúrában meglátta a lehetőséget. A jelenlegi miniszterelnök még külügyminiszterként is figyelmeztetett arra, hogy ez a szerződés meghosszabbítható, tehát 99 éven túl is tarthat.
A szigetországban régóta esedékes volt egy másik nemzetközi repülőtér kialakítása, amelyre a fővárostól mintegy 250 km-re fekvő Mattalát választották ki. A 209 millió dolláros kínai finanszírozású repülőtér volt az egyik fő pillére az akkori elnök, Rajapkasa tervének, hogy szülővárosát nagyvárossá alakítsa. A repülőtérnek azonban voltak hátrányai. 2014-es kormányzati adatok szerint erről a repülőtérről nagyon alacsony volt a járatonkénti átlagos utasszám.
Srí Lanka így ma ott tart, hogy erősen eladósodott Kínának. Igaz, Kína fajsúlyos nemzetközi szereplő és vonzó ajánlatokat tud felmutatni befektetései támogatására. Ugyanakkor más szereplőknek a szigetország esete intő példaként szolgálhat, főleg azoknak, akik rendelkeznek valamilyen kapcsolódási ponttal a BRI-ben ( Belt and Road Initiative). Srí Lanka jelenleg önmagában nyilvánvalóan képtelen visszafizetni az adósságát, így az egyetlen esélye, hogy ha Kína együttműködik az adósság átstruktúrálásában. A szigetországhoz hasonlóan Zambia, Etiópia és Csád is segítséget kért az adósságaik visszafizetésében, de erőfeszítéseik – Kína elzárkózása miatt – falakba ütköztek.
Az adósság-átütemezésekről való megállapodáshoz ugyanakkor erős vezetésre is szükség van. A kérdés égető, hiszen a feltörekvő és fejlődő országok nagyjából 30 százaléka adósságválságban vagy annak közelében van, az alacsony jövedelmű országokban pedig ez az arány 60 százalék.
Srí Lankára visszatérve: az adósság visszafizetésén kívül az infláció is problémát okoz. Az áremelkedés magas üteme nem csak az alacsony, de a közepes jövedelmű polgárokat is megviseli. A nélkülözhetetlen élelmiszerek és gyógyszerek hiánya egy olyan importvezérelt gazdaságban, mint Srí Lanka azt jelenti, hogy csak más országok segítségét remélhetik. India például 4 milliárd dollárt költött barter ügyeletekre és segélyekre, hogy stabilizálni tudja a szigetországot. Kína viszont új kölcsönt ajánlott fel a fennálló adósság törlesztésére, de ezen kívül nem adott konkrét választ. Srí Lanka 1 milliárd dollárnyi kölcsönt kért Kínától a 2022-ben esedékes, pontosan ilyen összegű kínai adósság visszafizetésére.
Srí Lanka manapság abban reménykedhet, hogy Kína csatlakozni fog egy többoldalú hitelezői bizottsághoz, és támogatni fogja az adósság átütemezési-tárgyalások összehangolt erőfeszítéseit. Kérdés, hogy Kína hajlandó lesz-e ugyanolyan mértékben átstruktúrálni a szigetország adósságát, mint a többi kétoldalú hitelező.
Srí Lanka példája ráadásul csupán egy a sok fejlődő ország közül, ahol 2000 és 2017 között a Kínával szembeni adósság tízszeresére nőtt. Ha több nemzet Srí Lankához hasonlóan fizetésképtelenné válik, akkor Kínának újra kell értékelnie a BRI startégiáját, hiszen azok nem lesznek képesek visszafizetni a kapott kölcsönöket, így Kína ezeket a pénzeket nem látja viszont.
Gyakori elképzelés, hogy Kína jelentős befolyást szerezhet azok felett az országok és infrastruktúráik felett, amelyek törlesztési problémákkal küzdenek. Srí Lanka esetében viszont eddig a részleges tulajdon átvétel nagyrészt szimbolikus volt, de ennek ellenére ez nem jelenti azt, hogy Kína a hasonló tulajdonosi struktúrákat a jövőben ne fordíthatná az előnyére.
Egyrészről, mert Srí Lanka volt tavaly májusban az első APAC-ország (Ázsiai-csendes-óceáni), amely nem tudta teljesíteni az államadósságát. Másrészről a Kínával szembeni srí-lankai adósság volt az ötödik legmagasabb 2020 végén, és elérte a GNI 9 százalékát (sokan ezt nevezik az első tengerentúli adósságválságnak), 2020-ban és 2021-ben pedig nem kevesebb mint 52 milliárd dollárnyi(!) hitelt kellett újratárgyalnia a hitelezőivel, ami több, mint triplája volt annak az összegnek, amely az azt megelőző két évben erre a sorsra jutott.
A témával foglalkozó elemzésünk harmadik részét hamarosan megjelentetjük, amelyből kiderül többek közt, hogy bár Kína terjeszkedik Afrikában, de a teljes kontinens még sincsen adósságcsapdában. Inkább egy-egy afrikai országnak van kiugró mértékű adóssága Kínával szemben.
Borítókép: MTI/EPA/Kyodo/Pool/Kenzaburo Fukuhara
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak – és ez mostanra a németeknek is feltűnt.
A két ázsiai ország kapcsolata hetek alatt olyan mélypontra zuhant, amilyet évtizedek óta nem láttunk. Tokió katonai választ helyezett kilátásba, Peking erre visszahívta a nagykövetét.
Miközben Brüsszelben alig 1,5 százalékos növekedésben reménykednek, Pekingben egészen más léptékben számolnak.
Őszintén akart beszélni az ukrán elnök.
Hiába próbálta Macron kioktatni a kínai elnököt.
A francia elnök találkozott rajongóival.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
