Törökország az orosz-ukrán háború februári kipattanása óta több területen is előnyös helyzetbe került. Fenntartja a jó kapcsolatait mindkét féllel, ugyanakkor a nyugati, alapvetően exportra berendezkedett cégek a törökökön keresztül próbálják kikerülni a szankciókat.
A háború kezdete óta nem kevesebb, mint 60 százalékkal nőtt Törökország Oroszországba irányuló exportja. Ráadásul a török monetáris politika Oroszország számára is megkönnyíti a szankciók alóli mentesülést.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A február 24-i orosz támadás óta a nyugati országok különböző szankciókkal igyekeznek leválasztani Oroszországot a világgazdaságról több-kevesebb sikerrel, de összehangolt exportellenőrzési rendszerrel is próbálkoznak. Törökország kivétel ebben a tekintetben, hiszen mindkét féllel igyekszik fenntartani a jó kapcsolatokat, sőt az ukrán gabonaexport újraindítása török közvetítéssel mehetett végbe, ami növelte az ország diplomáciai értelemben vett presztízsét.
Törökország mindeközben fegyverrel támogatja Ukrajnát, de a szankciókat nem alkalmazza az oroszokkal szemben. Emögött az húzódik meg, hogy a török gazdaság arányaiban véve jelentősen támaszkodik Oroszországra. Itt említhető a turizmus, a kereskedelem, de újabban a dél-törökországi Akkuyuban létesíteni kívánt atomerőmű is, amelynek 20 milliárd dolláros finanszírozásába Oroszország is beszállt.
Az Oroszországba irányuló kereskedelem pedig kulcskérdés a török gazdaság számára, éppen ezért fordulhatott elő az, hogy a háború kezdete óta nem kevesebb, mint 60 százalékkal nőtt Törökország Oroszországba irányuló exportja. Ebben a növekményben ugyanakkor a nyugati – többnyire exportra berendezkedő – cégek is szerepet játszanak, hiszen mivel Törökország nem alkalmazza a szankciókat, így rajtuk, mint közvetítőn keresztül igyekeznek kikerülni a szankciókat.
Törökország a másrészt azért is tökéletes ezeknek a cégeknek, mint közvetítő, mert a törökök részesei egy vámuniónak az Európai Unióval, melynek keretében kiváltságos hozzáférésük van annak piacaihoz. A növekmény mögött áll egy másik tényező is: a bizarrnak nevezhető török monetáris politika. Törökországban júliusban az infláció kis híján elérte a 80 százalékot. A fogyasztói árindex éves változási üteme az alábbi ábrán látható.
Forrás: TurkStat
A közgazdaságtani logikával ellentétben a török jegybank nem emelte a kamatlábat, hogy megfékezze az inflációt, hanem csökkentette 14 százalékról 13 százalékra. Emögött ott van Erdogan szándéka, aki a jövő nyári elnökválasztásra készülve a hitelfelvételi költségek csökkentésében érdekelt, ezt szolgálta a kamatláb csökkentése. Ezzel szeretné felpörgetni a gazdaságot, viszont a török fizetőeszköz gyengélkedik: 2018 óta értékének háromnegyedét vesztette a dollárral szemben. Ez pedig eszkalálja a helyzetet: a gyengülő líra fűti az inflációt, ami pedig növeli az import költségeit. Összességében tehát Törökországnak lírára van szüksége, hogy támogassa a valuta értékét anélkül, hogy belenyúlna az árfolyamba.
Ezen a ponton jön a képbe Oroszország és az export. Természetesen Oroszország is igyekszik kikerülni a szankciókat, de Törökország nincs olyan helyzetben, hogy csökkentse vagy beszüntesse az oroszországi exportot, hiszen az innen beáramló külföldi valutából líráért tud vásárolni. Oroszországot ezzel egy időben pedig ellátja a törököket keményvalutával többnyire a szénhidrogén-export miatt. Így tökéletes partner Törökország számára, hiszen a beáramló külföldi valuta megerősíti a török tartalékokat.
A tartalékok kimerülését Törökország mindenképp el szeretné kerülni, ahogyan többek között Srí Lanka negatív példáját is, ahol láthattuk milyen, ha kimerülnek a tartalékok. A szankciókat alkalmazó nyugati országok számára nem kedvez a Törökország által felvett stratégiai pozíció, hiszen így az oroszok leválasztása a világgazdaságról sokkal nehezebbé válik. Nem csoda, hogy Törökországot másodlagos szankciók bevezetésére figyelmeztették.
Borítókép: MTI/ EPA/ Az ukrán elnöki hivatal sajtószolgálata
Trump londoni fellépése felkavarta az atlanti szövetség állóvizét, miközben Európa olajcsapok nélkül, drónok célkeresztjében és utcai lázadások árnyékában sodródik a polgárháborús forgatókönyv felé.
Nem finomkodott az orosz külügyminiszter.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
Az amerikai elnök közös sajtóértekezletet tartott Keir Starmer brit miniszterelnökkel.
Lengyelország úgy döntött, hogy fokozza katonai együttműködését Ukrajnával, még akkor is, ha ezzel geopolitikai darázsfészekbe nyúl.
Kína után Indiát is elmarhatja magától az Európai Unió elvakult vezetése.
A miniszterelnök által meghirdetett magyar modell erős szellemi bázissal és európai érthetőséggel bír, a Patrióták pedig esélyt kaphatnak arra, hogy uniós szinten új keretet adjanak a kereszténydemokráciának.
Erling Haaland újabb rekordot döntött meg. Ilyen volt a csütörtöki BL-este.
