Kettős játék, avagy hogyan kovácsolt Törökország előnyt a háborúból

A háború kezdete óta nem kevesebb, mint 60 százalékkal nőtt Törökország Oroszországba irányuló exportja. Ráadásul a török monetáris politika Oroszország számára is megkönnyíti a szankciók alóli mentesülést.

A február 24-i orosz támadás óta a nyugati országok különböző szankciókkal igyekeznek leválasztani Oroszországot a világgazdaságról több-kevesebb sikerrel, de összehangolt exportellenőrzési rendszerrel is próbálkoznak. Törökország kivétel ebben a tekintetben, hiszen mindkét féllel igyekszik fenntartani a jó kapcsolatokat, sőt az ukrán gabonaexport újraindítása török közvetítéssel mehetett végbe, ami növelte az ország diplomáciai értelemben vett presztízsét. 

Törökország mindeközben fegyverrel támogatja Ukrajnát, de a szankciókat nem alkalmazza az oroszokkal szemben. Emögött az húzódik meg, hogy a török gazdaság arányaiban véve jelentősen támaszkodik Oroszországra. Itt említhető a turizmus, a kereskedelem, de újabban a dél-törökországi Akkuyuban létesíteni kívánt atomerőmű is, amelynek 20 milliárd dolláros finanszírozásába Oroszország is beszállt. 

Az Oroszországba irányuló kereskedelem pedig kulcskérdés a török gazdaság számára, éppen ezért fordulhatott elő az, hogy a háború kezdete óta nem kevesebb, mint 60 százalékkal nőtt Törökország Oroszországba irányuló exportja. Ebben a növekményben ugyanakkor a nyugati – többnyire exportra berendezkedő – cégek is szerepet játszanak, hiszen mivel Törökország nem alkalmazza a szankciókat, így rajtuk, mint közvetítőn keresztül igyekeznek kikerülni a szankciókat. 

Törökország a másrészt azért is tökéletes ezeknek a cégeknek, mint közvetítő, mert a törökök részesei egy vámuniónak az Európai Unióval, melynek keretében kiváltságos hozzáférésük van annak piacaihoz. A növekmény mögött áll egy másik tényező is: a bizarrnak nevezhető török monetáris politika. Törökországban júliusban az infláció kis híján elérte a 80 százalékot. A fogyasztói árindex éves változási üteme az alábbi ábrán látható.

Forrás: TurkStat

A közgazdaságtani logikával ellentétben a török jegybank nem emelte a kamatlábat, hogy megfékezze az inflációt, hanem csökkentette 14 százalékról 13 százalékra. Emögött ott van Erdogan szándéka, aki a jövő nyári elnökválasztásra készülve a hitelfelvételi költségek csökkentésében érdekelt, ezt szolgálta a kamatláb csökkentése. Ezzel szeretné felpörgetni a gazdaságot, viszont a török fizetőeszköz gyengélkedik: 2018 óta értékének háromnegyedét vesztette a dollárral szemben. Ez pedig eszkalálja a helyzetet: a gyengülő líra fűti az inflációt, ami pedig növeli az import költségeit. Összességében tehát Törökországnak lírára van szüksége, hogy támogassa a valuta értékét anélkül, hogy belenyúlna az árfolyamba. 

Ezen a ponton jön a képbe Oroszország és az export. Természetesen Oroszország is igyekszik kikerülni a szankciókat, de Törökország nincs olyan helyzetben, hogy csökkentse vagy beszüntesse az oroszországi exportot, hiszen az innen beáramló külföldi valutából líráért tud vásárolni. Oroszországot ezzel egy időben pedig ellátja a törököket keményvalutával többnyire a szénhidrogén-export miatt. Így tökéletes partner Törökország számára, hiszen a beáramló külföldi valuta megerősíti a török tartalékokat. 

A tartalékok kimerülését Törökország mindenképp el szeretné kerülni, ahogyan többek között Srí Lanka negatív példáját is, ahol láthattuk milyen, ha kimerülnek a tartalékok. A szankciókat alkalmazó nyugati országok számára nem kedvez a Törökország által felvett stratégiai pozíció, hiszen így az oroszok leválasztása a világgazdaságról sokkal nehezebbé válik. Nem csoda, hogy Törökországot másodlagos szankciók bevezetésére figyelmeztették.

Borítókép: MTI/ EPA/ Az ukrán elnöki hivatal sajtószolgálata