Természetvédők állítják: kiváltható az orosz gáz, de fel kell gyorsítani a zöld átmenetet az épületek energetikai felújításával

Energetika

Mi várható a REPowerEU-tól? Egy kutatás azt mutatta ki, hogy akkor lehet 2025-re függetlenné válni az orosz gáztól, ha azt a háztartásokra költik. Ez pontosan mit jelent?

Botár Alexa: A REPowerEU akcióterv-javaslat azt mutatja be, hogyan függetlenedhet az Európai Unió legkésőbb 2030-ra az orosz gáztól (és más orosz fosszilis tüzelőanyagoktól). A terv jelenleg elég vegyes, mert tartalmaz előremutató, az energiaátmenetet gyorsító (közösségi energia és energiahatékonyság felpörgetése), de hátráltató, a fosszilis függőséget fenntartó elemeket is (új fosszilis projektek pl. LNG).

Európa legnagyobb éghajlatvédelmi civilszervezete, a Klíma Akcióhálózat (CAN Europe) „RePower for the people” című jelentése mutatta ki, hogy

A CAN Europe-kutatás fő üzenete, hogy a RePowerEU a háztartásokat állítja a középpontba. Képessé kell tennie az uniós tagállamokban a lakosságot, kkv-kat és helyi közösségeket, hogy a támogatás és hitel kombinációjával segített épület-energetikai felújítással – hőszigetelés és megújuló energia alapú áramellátás és fűtés-hűtésre korszerűsítés – tartós rezsicsökkentést érjenek el, és növeljék saját és országuk energiabiztonságát, egyúttal felpörgetve a nemzetgazdaságot, építőipart.

Hazánkra nézve ez azt is jelenti, hogy csökkenteni kell az energiarendszerünk sérülékenységét például decentralizációval és termelő-fogyasztó energiaközösségekkel. A helyben megtermelt megújuló energia helyi használata egyaránt jelentősen növelné az ország és a lakosság ellátásbiztonságát.

Valóban függetlenedhetünk ennyi idő alatt az orosz földgáztól? Milyen beruházásokra lenne ehhez szükség?

A CAN forgatókönyve a következő 3 fő uniós szintű „zászlóshajó” intézkedésen alapul, amelyek 2025-ig uniós, állami és magánforrások kombinációjából valósíthatók meg a teljes EU-ra vetítve: évente 5 millió (lakó- és köz)épület mélyfelújítása; 5 millió új, tetőre szerelt napelem és 5 millió új hőszivattyús fűtésre való váltás.

Az Artelys nevű adatelemző és modellezési cég is azt vizsgálta, milyen beruházások, intézkedések szükségesek ahhoz, hogy az Unió a REPowerEU céldátumához képest már korábban, 2025-ig le tudjon válni az orosz gázról. Hasonlóra jutottak, mint a CAN: nincs szükség gigaberuházásokra vagy alternatív gázos infrastruktúrára; az energiahatékonysági intézkedések, a villamosítás, a megújuló energiaforrások és a rugalmassági megoldások kombinációja olcsóbb, tisztább és rugalmasabb utat biztosít.

A Bellona, Ember, E3G és Regulatory Assistance Project közös jelentése konkrét finanszírozási számokat is ad. 2025-re leállítható az orosz gázimport, ehhez teljesíteni kell az Irány az 55 százalék / Európai Zöld Megállapodás (Fit for 55 / EU Green Deal) csomagban foglaltakat, de ezen túl fel kell gyorsítani a megújulók telepítését, az energiahatékonysági beruházásokat és az elektrifikációt. Így

(se új csővezetékre, se LNG terminálokra), sőt a szenes erőművek tervezett kivezetésének elhalasztására sem.

A tanulmány végén szereplő 10 pontos javaslatcsomag szerint különösen az alacsony és közepes jövedelmű családok számára kell olyan programokat biztosítani, amelyek a tiszta fűtési beruházásokat támogatják (példűul a számlán keresztüli finanszírozás, az adókedvezmények vagy a fűtőberendezések lízingprogramja).

Energiahatékonysággal lehetne csökkenteni a földgázimportot. Milyen állapotban vannak a lakások ma Magyarországon?

Magyarországon az elsődleges energiafelhasználás mintegy harmadáért felelős a háztartások energiafogyasztása. A magyar lakásállomány átlagos energiateljesítménye nagyon rossz („FF” energiatanúsítvány kategória), azaz legalább kétszer annyi energiát fogyasztanak, mint egy korszerű épület. A hazai gázfogyasztás legnagyobb részét, közel 35 százalékát a lakossági gázfelhasználás teszi ki amiatt, hogy a magyar háztartások nagyjából 60 százaléka (2,8 millió háztartás) teljesen vagy részben gázzal biztosítja fűtését. Ezért sürgős és fontos, hogy a hazai lakások, lakóépületek energetikai mélyfelújításának támogatásával a teljes hazai gázigény legalább ötödét, a zömében orosz eredetű gázimport legalább negyedét megspórolja az ország. Ez egyúttal helyzetbe hozza a hazai építőipart és kiemelten a kkv-kat, a hőszigetelést, napelemeket, hőszivattyúkat gyártó, illetve tervező-szerelő hazai cégeket, szakembereket.

Németországban újra kell indítani a szénerőműveket, mert aggódnak, hogy nem lesz elegendő gáz. Ez egy elhibázott és erőltetett zöld átmenetnek köszönhető? Mi lehetne a helyes út?

Ahogyan az EU más tagállamaiban, Németországban is pont hogy fel kell gyorsítani az energiaátmenetet (a fosszilis energia alapú gazdaságról az energiatakarékos, megújuló energia alapú gazdaságra korszerűsítést), mert eddig inkább „félgőzzel” ment: az import gáz és egyéb fosszilisenergia-függőséget az elmúlt évtizedekben nem csökkentették elegendő mértékben, a sok új beépülő megújuló energia-kapacitás nem feltétlen cserélte le a fosszilis energia kapacitásokat, infrastruktúrákat, sok esetben inkább hozzáadódott. Ahogyan a fosszilis energiaimport- és ár válsága miatt felgyorsítandó energiaátmenet kihívása is komplex, a megoldás is összetett: energiapazarlás csökkentése és energiahatékonyság, megújuló energia közösségek, decentralizált okos hálózatok (okos, digitalizált és rugalmas), keresletoldali megoldások DSM/DSR, megújuló energia tárolás, áram és hőszektor közötti átjárhatóság stb. A zöld (100 százalékban megújuló energia alapú) hidrogénnek is megvan a maga szerepe: de csak ha fosszilis energiaforrást helyettesít és kizárólag a nehezen dekarbonizálható szektorokban (pl. cementipar).

Az Európai Unió 2035-re karbonsemlegessé akarja tenni  az autókat. Az egész autóipar aggodalmát fejti ki az erőltetett zöld átmenettel. Egyetért? Mi lenne a köztes megoldás?

Az autóipar és maguk az autók fosszilis energia felhasználása és így üvegházgáz-kibocsátása jelentős, jobban hozzá kell járulniuk az EU és hazánk klímavédelmi, illetve energiaátmenettel kapcsolatos céljainak, vállalásainak sikeres teljesítéséhez (klímasemlegesség 2050-ig, energiaátmenet gyors előrehaladása 2030-ig). Az Európai Bizottság szerint a legtöbb autógyártó elfogadta a 2035-as határidőt. A fosszilis-függést, pláne az import fosszilis függést a közlekedésben is közérdek csökkenteni, ott is szükség van energiabiztonságra. Itt sem csak a technológiai váltás jelent megoldást, azaz önmagában nem elég, ha a személyszállítást például zömében elektromosra, a teherszállítást vegyesen hidrogénesre, valamint elektromosra is állítják át. Mert ha először nem csökkentjük az emberek és termékek felesleges utaztatását, a közlekedési eszközök gyártásához és használatához, életciklusához szükséges anyag- és energiaigényt, energiafelhasználást, továbbá amíg az áram és hidrogén nem kizárólag tiszta, megújuló energiaforrásból származik, addig csak újratermeljük a problémát. Csak egyre több, egyre nagyobb és nehezebb (bár hatékonyabb) autó zsúfolja be városainkat, itthon és az EU-ban is növelve a közlekedés kibocsátásait, anyag- és energiafelhasználását.

Elsivatagosodás

A mezőgazdasági reformokra hívták fel a figyelmet. Mi a probléma a jelenlegi rendszerrel?

Ujj Zsuzsanna: Az elmúlt félévben elemeztük az operatív programokat és az Európai Uniós helyreállítási alapot is. Célunk, hogy a biológiai sokféleség minél nagyobb arányban kerüljön bele a programokba. Öröm látni, hogy a környezetvédelmi beruházások száma folyamatosan növekszik, de a biodiverzitással egyik program sem foglalkozik mélyrehatóan. Ahhoz, hogy a gazdaságot egyenes pályára állíthassuk, szükséges a természet helyreállítása is. Jelentős szerepe van az elsivatagosodás megállításában annak, hogy a vizeinket visszatartsuk, amivel egy egészségesebb és fenntarthatóbb környezetet tudunk létrehozni.

Mit jelent a gyakorlatban a vízmegtartás?

Tanulmányunkban a Homokhátságot vizsgáltuk. Magyarországon a nagy folyószabályozások idején 40 ezer kilométer hosszúságú vízelvezető csatornarendszert építettek az országban. Ezeken keresztül vezetik el a csapadék- és a talajvizet a folyókba. Ezeket az elfolyó vizeket kellene megtartani, mivel ez segíti a biodiverzitás növelését és a mezőgazdasági termelést is. Persze ez azzal jár, hogy ezeken az elárasztott területeken nem, vagy csak korlátozottabban lehet mezőgazdasági tevékenységet folytatni, így ezeket a gazdákat kompenzálni – akárcsak aszálykár esetén – kellene egy erre létrehozott alapból. Hasonló módszer lehet még a szántóföldek legelővé alakítása, mivel az kevésbé terheli a talajt és a páralecsapódást is elősegíti.

Mekkora termőterületet kellene feladniuk a gazdáknak vízmegtartásra?

Nehéz ezt pontosan megmondani, az arányok a helyi körülményektől, lehetőségektől függenek. A Homokhátságot jelenleg félsivatagként tartjáknyilván, pedig régen rengeteg vizes élőhely volt itt. Erről pedig mi tehetünk a víz elvezetésével.

Mikor voltak a vízelvezetések?

A 19. századtól az 1960-as évekig több ütemben.

Az elsivatagosodás veszélyeztetheti Magyarországon az ellátást?

Igen. A Homokhátságon rendszeres tűzvészek vannak és bevezetésre került a téli aszály fogalma, amire korábban nem volt példa. Az a terv, hogy öntözés céljából vizet pumpálunk a Dunából és a Tiszából a területre, mindezt fosszilis energiával, ami pedig nem fenntartható.

Látszik a döntéshozókban a tenni akarás?

Érezhető a változás és a vezetők is felismerték a problémát, de ennél sokkal gyorsabban és hatékonyabban kéne reagálni. A mezőgazdasági árak emelkedése megnehezíti az ökológiai szempontú változtatás lehetőségét, mert így pénzügyi okok miatt is háttérbe szorul a természetvédelem.

Egyes kutatások szerint még el sem érkezett az élelmiszerek esetében az infláció. Ezeknek van alapja?

Kellő mennyiségű élelmiszert tudunk termelni Magyarországon, így az árak növekedését egyelőre még csak a tőzsdei spekuláció és az energiaárak növekedése okozza, nem élelmiszerhiány. Nagyobb önellátásra és helyben feldolgozásra kellene berendezkednünk, hogy kivédjük a világpiaci hatásokat. Az egyik legnagyobb ökológiai katasztrófa, hogy az állatokat is importált takarmánnyal látjuk el, pedig Magyarország területe kifejezetten alkalmas lehet legeltetésre.

(Borítókép: MTI/EPA/Filip Singer; MTI Fotó: Beliczay László)