Amerikai kutató: Grétától félt, ezért inkább Putyint haragította magára a zöld transzba esett Nyugat

Michael Shellenberger írásában azért még árnyalja a képet. Megpróbál pszichológiai, politikai és szinte civilizációs választ találni az előbbiekben feltett kérdésre. Szerinte

Megszerzéséért Oroszország pedig hajlandó hatalmas emberi és anyagi veszteségeket is kockáztatni. A másik oldalon komoly korlátai vannak annak, hogy az USA és Európa ez ellen hajlandó legyen katonailag fellépni. És Putyin mindezt tudja.

Shellenberger szerint Putyin tudja azt is, hogy

A volt KGB-ügynök azt is tudja, hogy

Így végül Oroszország szállítja Európa olajának mintegy 20 százalékát, a gáz 40 százalékát és a szén 20 százalékát.

A matematika egyszerű, egy gyerek is megérti

Michael Shellenberger, aki magát ökomodernistának nevezi, Európa abbéli vonakodását, hogy elrettentő intézkedéseket hozzon az orosz agresszió megakadályozására, az orosz olajtól és a gáztól való függőségével magyarázza. Felteszi a kérdést, hogy az európai országok, különösen Németország,

Szerinte, ezek az országok egy téves ideológia szorításában vannak, amely képtelenné tette őket az energiatermelés rideg valóságának megértésére. A zöld ideológia ragaszkodik ahhoz, hogy nincs szükségünk atomenergiára, és nincs szükségünk palagázra. Ragaszkodik ahhoz, hogy csak akarat és pénz kérdése a teljesen megújuló energiaforrásokra való átállás – méghozzá gyorsan. Ragaszkodnak ahhoz, hogy szükség van arra, hogy a gazdaság ne növekedjen, miközben szembe kell néznünk az emberi nem „kihalásával” is.

Csak ő közben otthon bővítette az atomenergia-termelést, hogy Oroszország exportálhassa az értékes olajat és gázt Európába. A nyugati kormányok idejüket és energiájukat ezzel szemben a „szénlábnyom” kötötte le, betiltották a műanyag szívószálakat, egy 9 éves kanadai gyerek természettudományos házifeladatától inspirálódva És a „klímaszorongás” terápiáért órák tömkelegét fizették ki.

A németek túlteljesítettek – megint

Európa Németország vezetésével leállította atomerőműveit, bezárta a gázmezőket, és megtagadta a további fejlesztéseket.

Shellenberger felemlegeti még Donald Trump figyelmeztetését 2018-ból, aki szerint „Németország, Oroszország fogságában van, mert annyi energiát vesz Oroszországtól”. Ez a bírálat arra késztette Angela Merkelt, hogy kijelentse: országa „saját politikát folytathat, és saját döntéseket hozhat”.

Az eredményként Shellenberger elkönyveli az 1973 óta legsúlyosabb globális energiaválságot, amely világszerte megemelte az áram és a benzin árait. Ezt alapvetően a nem elégséges kínálat válságának tartja. 

Az európaiak, főképp a méregzöldek, úgy gondolták, hogy a Földdel való egészséges bánásmódhoz az energiát szűkössé kell tenni. A megújulók felé fordulva megmutatnák a világnak, hogyan élhetünk anélkül, hogy károsítanánk a bolygót. De ez csak álom volt. Nem lehet egy egész hálózatot napenergiával és szélenergiával táplálni, mert a nap és a szél instabil, és a jelenleg létező akkumulátorok nem is elég olcsók ahhoz, hogy nagy mennyiségű áramot tároljanak éjszakánként, nem hogy egész évszakokon keresztül.

Az éghajlatváltozást az ember túlélését fenyegető rövid távú apokaliptikus fenyegetésnek tartják, miközben kritizálják  azokat a technológiákat, amelyek a leginkább és leggyorsabban segíthetik a klímaváltozás elleni küzdelmet (ilyen az atomenergia vagy a földgáz).

Michael Shellenberger leírja, hogy az ezredfordulón Németország elektromos áramának 30 százalékát atomenergiával állította elő. Németország azonban bezárta a megbízható, olcsó atomerőműveit. Németország 2020-ra 30 százalékról 11 százalékra csökkentette a nukleáris energia részesedését. Aztán 2021 utolsó napján Németország leállította maradék hat atomreaktorának a felét. A másik hármat az idei év végén tervezik leállítani. (A szomszédos Franciaország, a villamosenergia-szükségletének 70 százalékát szén-dioxid-mentes atomerőművekben termeli meg.)

Németország bőségesen költött az időjárástól függő megújuló energiaforrásokra is – évi 36 milliárd dollárt – főként napelemekre és ipari szélturbinákra. De ezeknek is megvannak a maguk problémái. A napelemeknek valahol el kell helyezni.

Termőföldet vesznek el a napelemeknek. A napelemek pedig manapság egyre olcsóbbak, mert Európa számára ezeket Schellenberger szerint rabszolgamunkában állítják elő ujgur muszlimok Kínában. 

2015 és 2025 között Németország energiatermelésének környezetbarátabbá tételéért további 580 milliárd dollárt szánnak. Hatalmas erőfeszítések, és ennek ellenére a német áram még mindig 50 százalékkal többe kerül, mint a nukleáris-barát Franciaországban, ráadásul előállítása nyolcszor több szén-dioxid-kibocsátást eredményez egységenként, mint a francia áramtermelés. Arról ne is beszéljünk, hogy Németország energiájának több mint egyharmadát Oroszországból szerzi be.

A németek csapdája

Michael Shellenberger szerint Németország csapdába esett. Több szenet égethet el, ami alááshatja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló elkötelezettségét. Vagy felhasználhat több földgázt, aminek fele akkora a szén-dioxid-kibocsátása, mint a széné, de mindezt importált orosz gázból. Berlin a szakértő szerint választhatott, hogy Putyin haragját a szomszédos országokra szabadítja, vagy Greta Thunberg haragját vívja ki. Putyint választották.

E politikai döntések miatt Vlagyimir Putyin leállíthatja a Németországba irányuló gázáramlást. Putyin vagy az utódja ezzel eljátszhat majd minden elkövetkező télen. Olyannak tartja ezt a helyzetet Shellenberger, mint amikor tudjuk, hogy a hackerek ellopták a banki adatainkat, de jelszavunkat mégsem változtatjuk meg.

Néhányan úgy vélték, hogy az energiaimport leállítása fájna leginkább Oroszországnak, de jelenleg nincs olyan alternatíva Európa energiával való ellátására, amellyel ki lehetne kerülni Putyint. Főleg úgy, hogy a méregzöldek aktivizmusa ellenzi a nukleáris erőműveket és a palagáz importját Amerikából.

Megoldások amerikai szemmel

Michael Shellenberger szerint az ukrajnai orosz inváziót figyelmeztetésnek kell tekintenünk.

A nemzetbiztonság, a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság megköveteli, hogy nagyobb mértékben támaszkodjunk az atomenergiára és a földgázra, és kevésbé a napelemekre és szélturbinákra, amelyek túlzottan megdrágítják az áramot.

Ha Németország lemondana az utolsó három atomerőművének lekapcsolásáról, sőt visszakapcsolná a tavaly bezárt három erőművet, akkor ez a hat elegendő villamos energiát termelne évi 11 milliárd köbméter földgáz pótlására, ami Németország jelenlegi szükségletének nyolcadát jelenti.

Michael Shellenberger azt is  javasolja, hogy Biden összehangoltan lépjen fel a Kongresszussal és kanadai partnereivel az Észak-Amerikából származó olaj- és földgázkibocsátás jelentős bővítése érdekében, amivel biztosítani tudnák az európai és ázsiai szövetségeseik energiabiztonságát. Shellenberger szerint Észak-Amerika energiagazdagabb, mint azt bárki gondolná. Igen, drágább lenne, mint a vezetéken szállított orosz gáz, de Európa akkor inkább foglalkozhatna Putyin Ukrajna elleni háborújával, nem pedig finanszírozná azt.

Azt is javasolja, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel az atomerőművek leállításával, inkább újakat kezdjen el építeni. Minél több atomenergiát termelnek, annál kevesebb olajat és gázt kell elégetni. És annál kevesebbet kell majd a Nyugatnak vásárolnia Oroszországtól.

(Fotó: газета.ру)