Michael Shellenberger (1971) amerikai újságíró, környezetvédelmi gondolkodó, több zöld szervezet, így a Breakthrough Institute és az Environmental Progress alapítója. Öt jelentős, sok vitát kiváltó környezetvédelmi könyvet írt, írásai miatt Green Book-díjat kapott és a Time Magazin a legfontosabb környezetvédelmi aktivisták között tüntette fel. 2018-ban a kaliforniai kormányzó választáson a Demokrata Párt egyik kormányzójelölt-jelöltje volt.
Shellenberger alternatív nézeteit sok mainstream környezetvédő szakember bírálja, tabudöntögető téziseit egy új könyvben foglalta össze. Az Apokalipszis soha című mű az MCC Press és a Gingko Kiadó együttműködésében jelent meg magyarul. A Mandiner tavaly készített vele interjút.
Michael Shellenberger írásában azért még árnyalja a képet. Megpróbál pszichológiai, politikai és szinte civilizációs választ találni az előbbiekben feltett kérdésre. Szerinte
Oroszország jobban akarja, hogy Ukrajna az ő részévé váljon, mint a Nyugat azt, hogy Ukrajna szabad legyen.
Megszerzéséért Oroszország pedig hajlandó hatalmas emberi és anyagi veszteségeket is kockáztatni. A másik oldalon komoly korlátai vannak annak, hogy az USA és Európa ez ellen hajlandó legyen katonailag fellépni. És Putyin mindezt tudja.
Shellenberger szerint Putyin tudja azt is, hogy
Európa napi 3,6 millió hordó olajat termel, de napi 15 millió hordó olajat használ fel. Putyin tudja, hogy Európa 230 milliárd köbméter földgázt termel évente, de 560 milliárd köbmétert használ fel, és tudja azt is, hogy Európa 950 millió tonna szenet használ fel évente, de ennek felét állítja elő.
A volt KGB-ügynök azt is tudja, hogy
Oroszország napi 11 millió hordó olajat termel, de csak 3,4 milliót használ fel. Tudja, hogy Oroszország jelenleg több mint 700 milliárd köbméter gázt termel évente, de csak körülbelül 400 milliárdot használ fel, és évente 800 millió tonna szenet bányász ki, de csak 300-at használ fel.
Így végül Oroszország szállítja Európa olajának mintegy 20 százalékát, a gáz 40 százalékát és a szén 20 százalékát.
A matematika egyszerű, egy gyerek is megérti
Michael Shellenberger, aki magát ökomodernistának nevezi, Európa abbéli vonakodását, hogy elrettentő intézkedéseket hozzon az orosz agresszió megakadályozására, az orosz olajtól és a gáztól való függőségével magyarázza. Felteszi a kérdést, hogy az európai országok, különösen Németország,
a hidegháború vége óta eltelt 30 év alatt miért hagyták magukat ennyire függővé válni egy tekintélyelvű országtól?
Szerinte, ezek az országok egy téves ideológia szorításában vannak, amely képtelenné tette őket az energiatermelés rideg valóságának megértésére. A zöld ideológia ragaszkodik ahhoz, hogy nincs szükségünk atomenergiára, és nincs szükségünk palagázra. Ragaszkodik ahhoz, hogy csak akarat és pénz kérdése a teljesen megújuló energiaforrásokra való átállás – méghozzá gyorsan. Ragaszkodnak ahhoz, hogy szükség van arra, hogy a gazdaság ne növekedjen, miközben szembe kell néznünk az emberi nem „kihalásával” is.
Míg a Nyugat hipnotikus transzba esett a természettel való kapcsolatának gyógyításától, a klímaapokalipszis elhárításától és egy Greta nevű tinédzser imádásától, addig Vlagyimir Putyin is megtette a lépéseit.