Jégkorszak, vulkánkitörés, aszály; a történelem során számos olyan éghajlati változás ment végbe, amihez a társadalomnak akaratlanul is alkalmazkodnia kellett. Mégis pesszimistán tekintünk a jelenlegi válsághelyzetre, pedig ritkán fordul elő, hogy a társadalom egésze összeomlik az éghajlatváltozástól.
Katasztrófák nyomában
A klímaválság okozta kétségbeesés után sokakban felmerül a kérdés, hogy ha a korábbi civilizációk, mint például a maja vagy a húsvét-szigeteki megbukott a hirtelen éghajlatváltozás következtében, akkor a jelenkor társadalma miért lenne más?
Természetesen a gondolat, hogy az éghajlatváltozás összeomlást okozhat nem téves és sajnos azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a globális felmelegedésnek súlyos következményei voltak és lesznek a társadalomra, azonban ennél sokkal árnyaltabb a történet.
Túlélési stratégiák
A nemrégiben megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy hogyan alkalmazkodtak a társadalmak az éghajlatváltozáshoz az elmúlt 2000 évben.
A 125 évig tartó késő antik kis jégkorszakot másfél évig tartó sötétség és több vulkánkitörés idézte elő az ókorban. Ebben az időben a rómaiak, kihasználva az esősebb mediterrán éghajlatot, több gabonát kezdtek termeszteni, így bővültek a piaci lehetőségek. Gátakat, csatornákat építettek, hogy a szárazabb területek vízellátását is biztosítsák.
Az ősi majákról azt tartják, hogy a 9. században bekövetkezett aszály a civilizáció összeomlásához vezetett. A szárazság valóban meghatározó nehézséget jelentett, de bonyolult öntözőrendszerek fejlesztésével, az esővíz elraktározásával vagy egyszerűen csak nedvesebb éghajlatú területre költözéssel túlélték a természeti katasztrófát.
A 13. és 19. század között lezajlott kis jégkorszak következtében az európai és észak-amerikai társadalom erőteljes lehűlési időszakot élt át. Azonban ebben az esetben is, a társadalom rugalmasan és találékonyan reagált ezekre a változásokra: kereskedelmi hálózatokat fejlesztettek ki, életmódot váltottak és ehhez az időszakhoz köthető az ipari bálnavadászat megjelenése is.
Olyan esetek is ismertek, amikor a civilizáció túlélését az segítette elő, hogy könnyebben hozzáfértek a szükséges erőforrásokhoz a többiekhez képest. A 17. századi kis jégkorszak idején a gazdag holland kereskedők a Balti-tenger környékéről importáltak gabonát, amit nyereség fejében eladtak a gabonahiányban szenvedő európaiaknak.
Ebből tanulságként leszűrhető, hogy az alkalmazkodás mellett nagy hangsúlyt kell fektetni az ilyen válságos helyzetekben az egyenlőség kiépítésére is.
Ezeket a pozitív történeteket ritkán hallani a klímaváltozással kapcsolatban és ennek oka az lehet, hogy az embereket jobban érdeklik a katasztrófák okai és megértésük, mint a megoldásuk. A tanulmány célja, hogy felhívja a kutatók figyelmét, hogy az éghajlatváltozások társadalomra gyakorolt hatásának vizsgálata során ne csak a viszontagságos helyzetre koncentráljanak, hanem azokra az emberekre is, akik megtalálták a módját a túlélésnek ezekben a nehéz időkben.
A cikket fordította Krakkai Alexandra.
A COP29 klímacsúcs évi 300 milliárd dolláros klímafinanszírozást ígér 2025-től, de a fejlődő országok által kért 1300 milliárd dollártól messze elmarad, komoly kritikákat váltva ki ezzel.
Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutató szerint alapvetően más élet várhat ránk, és eljött az ideje szembenézni ezzel.
Egy friss kutatás meglepő eredménye szerint bár a globális felmelegedés folytatódik, annak üteme az elmúlt évtizedekben nem gyorsult. Ez új megvilágításba helyezheti a klímaváltozás kutatását, és jól mutatja a „tudományos jóslatok” számos bizonytalansági faktorát.
Komoly kihívás előtt a téli olimpia: 2040-re mindössze tíz ország marad a Földön, amely megbízható úti cél lehet a havas sportok szerelmesei számára.
Egyre több a díjnyertes, kiváló minőségű angol pezsgő.
Hazánk a ma ismert szőlőtermesztés északi határán fekszik, így a lehetséges éghajlatváltozások ugyanis nem csak negatív következményeket rejtenek magukban.
A magyar párton fog múlni Románia fejlődése is.
Magyarországon ilyen nem fordulhat elő.
