Az ember most fedezi fel igazán a törékenységét – a karantén napjai pszichológus szemmel

Mindannyiunkat soha nem tapasztalt helyzetbe kényszerített a járvány, amihez bár az idő elteltével alkalmazkodni látszik a társadalom, mégis feszültséggel teli időszakról beszélünk. A diákok áttértek az online oktatásra, ami mind a pedagógusok, mind a szülők és természetesen a gyerekek számára is újfajta kihívásokat jelent. Az általános szülői teendők mellett most sokan a gyermekük tanórai tevékenységét is segíteni kényszerülnek, illetve biztosítani kell napi szinten számukra az ebédet, esetenként a saját munkájuk mellett. Sokan családtagjaikra vannak most utalva és az összezártság nehezíti napjaikat, mások pedig a magánnyal küzdenek. Akadnak olyanok is, akik az otthoni távmunkát próbálják megszokni, sokakat pedig a munkanélküliség tudata nyomaszt.

A Makronóm négy, különböző szakterületen dolgozó pszichológust hívott meg egy online kerekasztal-beszélgetésre, melynek során arra kerestük a választ, hogyan birkózzunk meg a jelen helyzet kihívásaival.

Be vagyunk zárva, a létbizonytalanság félelme mindennapos. Hogyan változtassuk meg a gondolkodásunkat, hogy az otthonunkra ne börtönként, a jövőnkre pedig ne félelemmel tekintsünk?

Az otthon eddig a megnyugvás, a béke helye volt sokak számára, ez viszont most egy negatív képpé fordulhat át bennünk, mivel be vagyunk zárva és minden problémánknak az otthonunk ad teret – vélik a szakemberek. Koczor Nóra és Kovácsné Kelemen Anikó olyan egyszerű tevékenységekre buzdítanak, melyekre a rohanó hétköznapok nem adtak lehetőséget, pedig élvezetet, ellazulást jelentenek számunkra, például egy hosszabb fürdőzés kellemes zene kíséretében.

A otthonról dolgozó szülőknek azt tanácsolják, hogy biztosítsanak egymás számára hosszabb pihenőidőt úgy, hogy felváltva felügyelnek a gyerekekre.

Természetesnek tartják, hogy a jelenlegi helyzetben félünk, és azt tanácsolják, hogy a negatív érzéseinket osszuk meg számunkra fontos emberekkel, viszont igyekezzünk a figyelmünket a jelenre irányítani.

Kéri Georgina is hasonlóan vélekedik, szerinte is célravezető, ha arra próbálunk fókuszálni, amit a jelenben irányítani tudunk. Szerinte ahelyett, hogy megpróbálnánk megváltoztatni a saját és szeretteink reakcióját illetve gondolatait a vírussal kapcsolatban, fogadjuk el, hogy mindenki másképp éli meg ezt a nehézséget, és törekedjünk arra a személyreszabott megoldásnak a megtalálására, ami valóban könnyebbé teszi a mindennapokat.

Kéri Georgina

Szél Dávid elismeri, hogy bár félelmeink a bizonytalan jövőt illetően jogosak, mégis bíznunk kell a saját és az emberiség alkalmazkodóképességében. Bevallja, hogy nagyon megnyugtató érzést kelt benne, és feltehetően még sok más emberben is az a nagyfokú szolidaritás, amit most tapasztalunk világszerte. 

„A MOL kézfertőtlenítőt gyárt, a British American Tobacco vakcinán dolgozik, a Budapest Airport vezetősége a fizetése egy részét a reptéri dolgozóknak adja, éttermek százszámra sütik a pizzát kórházi dolgozóknak, a MüPa ingyen hozzáférhetővé teszi a koncertjeit, a Majorka Színház online előadásokat tart gyerekeknek. Több mint száz segítő szakember ajánlotta fel ingyenes segítségét és még rengeteg ilyen példa van. Sokan egészen fantasztikus és kivételes arcukat mutatják meg a járvány alatt” – vélekedik.

Mindenhol azt hallottuk, hogy készüljünk fel a vírusra, és vele együtt a karanténra. Természetes ösztönreakció, hogy az emberek saját érdekeiket nézve kifosztották a boltokat? A vásárlás jelenti azt a kontrollt, amit az ember tehet a túlélés érdekében? 

Kérdésünkre válaszul Koczor Nóra a Maslow-féle szükségletpiramist említi, amelynek első szintjén, mint életünk alappilléreként jelenik meg a táplálék. A pánikvásárlásban bár nagy szerepet játszik a média erős nyomása, szerinte tekinthető ösztönreakciónak, hiszen túlélésünket ha féltve érezzük, még a boltok árukészletének jelentős részét is felvásároljuk, csakhogy biztonságban tudjuk magunkat.

Koczor Nóra

A vásárlás kontrollérzést is adhat a szakember szerint, hiszen ezáltal aktív cselekvői vagyunk az életünknek, teszünk valamit a jövőnk biztosítása érdekében. Kovácsné szerint a feltöltött éléskamra látványa biztonságérzetet nyújt, ezért „a modern világban a boltok üres polcainak látványára pánikkal reagálhatunk.

A pánik következménye a mértéktelen vásárlás, aminek eredménye megint csak az, hogy kiürülnek a polcok. Ez egy ördögi kör, amit nehéz megtörni 

– fogalmaz.

Szél Dávid ezen a téren is pozitív tapasztalatokról számol be. Szerinte az étel felhalmozása csak kezdeti pánikreakció volt, az emberek mostanra megértették, hogy a boltok nyitva fognak tartani. Illetve, ha a boltok is alkalmazkodnak a megváltozott ütemű fogyasztáshoz a nagyobb kínálat biztosításával, akkor nem fognak az emberek értelmetlen mennyiségű ételt felhalmozni. Ezzel együtt fontosnak tartaná, ha a boltok is szabályoznák a felhalmozást, illetve azt tanácsolja, hogy az életünk más területein is szerezzük meg a kontrollt, például táplálkozzunk tudatosabban, csökkentsük fogyasztásunkat, fogjuk vissza a költekezéseinket, vagy akár gyakoroljuk a tudatosabb szülői jelenlétet. Szerinte sokan felfedezik most, hogy sokféle termék előállítható otthon is.Kiemeli azonban azokat, akik mégsem lesznek képesek építkezni ebből az időszakból, mert az állásukért, a megélhetésükért való küzdelem nem teszi ezt lehetővé.

Mi a legfőbb oka és tünetei most a pániknak? Félünk az elmúlástól? 

Mind a négy pszichológus egyetért abban, hogy a pánik legfőbb oka a bizonytalanság érzése, a betegségtől, a kontrollvesztéstől, esetenként az elmúlástól való félelem. Nem tudjuk meddig kell maszkot viselni és alkalmazkodni ehhez az új életformához, társaságban járva ki a hordozója ennek a „láthatatlan ellenségnek”, hatékony-e tárgyaink és ételeink tisztítása, milyen gazdasági következményekkel számolhatunk, vagy egyszerűen csak mikor ölelhetjük meg újra a szeretteinket.

Végeláthatatlan kérdések és aggodalmak nyomasztják most az emberek nagy részét. Kovácsné szerint a stresszel szembeni evolúciós megküzdési stratégiáink ebben a helyzetben nem bizonyulnak hatékonynak, mivel a vírus elől sem elmenekülni nem tudunk, sem pedig legyőzni azt.

A szorongásra való legjobb gyógyírként az emberi kapcsolatokat, szeretteink fizikai jelenlétét említi,

amit most nélkülöznünk kell. A pszichológusnő szerint „az elmúlástól való félelem, biztonságérzetünk elvesztése, egy negatív jövőkép előrevetítése úgynevezett előzetes vagy anticipált gyászreakciót indíthat el bennünk.” 

Kéri szerint a szorongás fokozódása várható, a pszichés problémákkal élők ebben még inkább érintettek lehetnek. Koczor szerint a tehetetlenségre sokan úgy válaszolnak, hogy aktív cselekvési lehetőségek után kutatnak. Ezzel magyarázza a pánikvásárlást is, amely során tudatos átgondolás nélkül cselekszünk, egyfajta megküzdési módot alkalmazva. Szél Dávid itt is pozitívumként emeli ki, hogy bár az embereket még mindig jellemzi a szorongás és a bizonytalankodás, egyfajta stabil állapotot lehet felfedezni a gondolkodásukban és a viselkedésükben.

Szerinte az ember most fedezi fel igazán a törékenységét, hogy mindaz, amit eddigi élete során gondosan építgetett, egy pillanat alatt semmivé lehet. Hangsúlyozza, hogy

akik bántalmazó környezetben élnek, az összezártság miatt most még több fizikai, szexuális, vagy verbális bántalmazást szenvedhetnek el, aminek már látható jelei megmutatkoznak a duplájára növekedett segítségkérők számában.

Szél Dávid

Segítő szakemberek (pszichológusok, pszichiáterek, mentálhigiénés szakemberek) a koronavírus krízise kapcsán segítséget nyújtanak online vagy telefonon keresztül. Ezt önként és ingyenesen teszik, az elérhetőségükért látogasson el a Pszi Pont honlapjára!

Tehetetlennek érezzük magunkat a körülöttünk zajló eseményekkel kapcsolatban. Hogyan tudnánk visszaállítani a kontrollérzést?

A szakemberek ezzel kapcsolatban fontosnak tartják, hogy megkülönböztessük azokat a tényezőket, melyekre van ráhatásunk, és amelyek az irányításunkon kívül esnek. Kéri meg is nevezi, hogy például a kormányzat, illetve feletteseink döntését nem tudjuk befolyásolni, viszont részben a szorongástűrő képességünkön múlik, hogy ezek a külső hatások milyen érzéseket váltanak ki belőlünk. Említi, hogy mivel ezekre a történésekre nem tudunk hatást gyakorolni, ezért érzelemfókuszú megküzdési stratégiát alkalmazunk. Ebben az esetben a legjobb szerinte az, ha megfigyeljük, milyen érzéseket vált ki belőlünk a helyzet, és ezt az érzelmi állapotot igyekszünk szabályozni.

Mivel minden ember más, mindenkinek más technika fog ebben segíteni: van, akit a probléma kibeszélése, és van, akit a meditáció nyugtat meg.

A problémafókuszú megküzdés esetén pedig azokat a lépéseket tehetjük meg a szakember szerint, amelyek továbbra is a módunkban állnak, mint az előírások betartása, és az informálódás.

Koczor a papír és a toll erejében hisz, szerinte sokat segít, ha minden nap lejegyzeteljük, hogy életünk mely aspektusai felett van irányításunk, ami lehet például az ébredésünk időpontja. Még ebben a helyzetben is van olyan tényező, ami felett bizony átvehetjük az irányítást, legyen szó akár a napi teendőkről, vagy a pihenésről, tehát a hétköznapi tevékenységek feletti kontrollra biztat bennünket. Kovácsné Kelemen Anikó is hasonlóan vélekedik. Kiemeli, hogy „a szorongás aktív cselekvésbe fordítása csökkenti a tehetetlenség érzését, növeli az önbizalmat, és fokozza az énerőt.”

A szorongásunk csökkentése érdekében kisebb célok kitűzését javasolja, ami lehet akár testmozgás, vagy az egészséges étkezésre és a megfelelő alvásra törekvés.

Kovácsné Kelemen Anikó

Szél Dávid szerint kiemelt fontosságú elfogadni a tényt, hogy most többfelől kicsúszik a kezünk közül az irányítás, mégis sok olyan tényező kontrollálására találhatunk rá, ami eddig nem jellemezte az életünket. Szerinte a vírust egy lehetőségnek is lehet tekinteni, ami megtanít minket befelé figyelni.

A krízishelyzetben kialakult egyéni tapasztalatok milyen pozitív/negatív hatással lehetnek a jövőben a személyre nézve? Mire jó a krízis személyiségfejlődés szempontjából? 

A szakemberek véleménye egyöntetűen azt mutatja, hogy egy krízishelyzet mindig magában hordozza a fejlődés lehetőségét, ugyanis ilyenkor az életünkben új fontossági sorrendet állíthatunk fel, megtapasztalhatjuk saját határainkat, magabiztosabbá válhatunk, és egy tapasztalatokkal gazdagított, érettebb személyiségre tehetünk szert.

Hangsúlyozzák, hogy nem mindenkinél zárul ez az időszak fejlődéssel, ugyanis a növekedési lehetőség kibontakozását több tényező is befolyásolja: például egyéni személyiségjellemzőink, vagy a környezetünkből érkező támogatás.

Szél Dávid szerint a hazai kultúrában még nem jellemző igazán azzal a gondolattal való azonosulás, hogy egy ilyen nehéz helyzet nemcsak negatívumokat rejt magában, hanem építkezni is lehet belőle.

„Most rajtunk a sor, hogy segítsünk másokon, másoknak!” – szólít fel. Kéri nem erőltetné, hogy mindenképpen próbáljuk megtalálni most a fejlődés lehetőségeit és a helyzet pozitív mivoltát, mert számos külső és belső tényező függvénye, hogy erre van-e lehetőségünk. Sokaknak akkora megterhelés, hogy csak utólag fognak körvonalazódni a pozitívumok, valakiben pedig egyáltalán nem, és ez számukra csupán egy nehezen túlélhető, fájdalmas, veszteségekkel teli időszak lesz visszatekintve.

Koczortól megtudjuk, hogy egy traumát követő személyiségfejlődést poszttraumás növekedésnek nevezünk. Ilyenkor az esemény feldolgozását követően gondolataink és érzéseink megváltoznak a történtekkel kapcsolatban, új minták épülnek ki bennünk saját életünkről és a körülöttünk lévő világról, és ezáltal ellenállóbbá válunk egy későbbi megrázkódtatással szemben. Úgy véli, ennek a megváltozott gondolkodásmódnak köszönhetően értékesebb társas kapcsolatokat építünk ki, a jövőben kompetensebbnek érezzük magukat, és jellemzően az életünket is jobban megbecsüljük, és tartalmasabban töltjük.

Kovácsné is egyetért az állítással, miszerint a krízishelyzetben tapasztaltak nagy hatással vannak a jövőbeni megküzdési képességeinkre. Szerinte ha a krízisben főleg a negatív hatások uralkodnak el rajtunk, akkor az gyengíti a későbbi megküzdési képességeinket, 

pozitív kimenetel esetén viszont egy gazdagabb személyiségre tehetünk szert.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.