A munka és az otthoni teendők összeegyeztetése a gyermekvállalási hajlandóságra is közvetlenül hathat

„Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás aránya nemzetközi viszonylatban alacsony (4,3% szemben az EU átlag 19,4%-kal, 2017-ben), és ez igaz az édesanyák részmunkaidős foglalkoztatására is (4,2% szemben az EU átlag 15%-kal, 2014-ben).  Az országok között egyébként nem csak ebben jelentős az eltérés, hanem a gyermekvállalás kapcsán fizetett munkaerőpiaci inaktivitás hosszában is (Magyarországon esetében jelenleg a CSED + GYED + GYES időtartama). Megfigyelhető, hogy azon országok esetében, ahol ez hosszabb, tipikusan alacsonyabb a részmunkaidőben dolgozó anyák aránya, míg Hollandiában például – ahol a 0-14 éves korú gyermeket nevelő édesanyák több mint fele részmunkaidőben dolgozik – 4 hónapos (16 hetes) otthonmaradást finanszíroznak. Ez természetesen nem (feltétlenül) jelent ok-okozatot; a későbbiekben még visszatérünk a nők eltérő gazdasági aktivitási pályáira.

(...)

Magyarországon – más közép-kelet-európai országokhoz hasonlóan – a családanyák részmunkaidős foglalkoztatásának aránya nemzetközi összehasonlításban alacsony. A részmunkaidős foglalkoztatás népszerűségét számos munkakeresletre és -kínálatra ható tényező tudja befolyásolni, többek között a történelmi háttér, az országra jellemző attitűdök, a családi jövedelmek vásárlóereje, a gazdaságpolitika, illetve a munkaadók preferenciái.

Az édesanyák, a családok és az ország gazdasága szempontjából is hasznos lehet a családanyák részmunkaidős foglalkoztatása, hiszen elősegítheti, hogy a családanya munkaerőpiaci szempontból rövid ideig legyen inaktív, és a számára megfelelő intenzitással tudjon (ismét) munkát vállalni. Ugyanakkor különösen a hosszú ideig tartó részmunkaidős foglalkoztatás kockázatot is jelenthet, nem utolsósorban a családanyák, valamint a családok pénzügyi helyzetére.

Fontos kérdés továbbá, hogy mennyire találnak a családanyák számukra megfelelő részmunkaidős állásokat. Az aktuális munkaerőpiaci folyamatok tükrében, különösen érdekes lehet, hogy az erősödő munkaerő-kereslet mennyire ölt testet a rugalmasabb foglalkoztatási formák szélesebb körű támogatásában.”