Az EB május elején bemutatott javaslata értelmében az EU következő többéves költségvetése 2018-as árakon összesen 1135 milliárd euró kötelezettségvállalást tenne lehetővé, és ebből 373 milliárd eurót fordítanának a tagállamok közötti, illetve azokon belüli gazdasági és társadalmi konvergencia elősegítésére, ami kevesebb, mint a 2014-2020-as időszakban volt.
Magyarország számára 2018-as árakon 17,9 milliárd eurót irányoztak elő, a jelenlegi ciklusban igényelhető magyar keret pedig – ugyancsak 2018-as árakra átszámolva – 23,6 milliárd euró. Ez 24 százalékos csökkentést jelent.
Az összeg a bizottsági szakértők számítása szerint folyó áron 20,2 milliárd eurót tesz majd ki, ha a jövőbeli inflációval is számolnak. A jelenlegi költségvetési ciklusban ezzel szemben folyó áron mintegy 25 milliárd jutott az ország számára a hivatalos adatok szerint.
Általános trendként megfigyelhető, hogy a brüsszeli testület
2021-től csökkentené a nagyobb gazdasági növekedést produkáló kelet- és közép-európai tagországoknak nyújtott forrásokat,
a válság utóhatásaival küzdő déli országokét viszont ezzel párhuzamosan valamelyest megnövelné.
Noha számszerűleg a legfőbb vesztesnek Lengyelország számít, amely azonban még így is messze a legnagyobb kedvezményezettje lesz a kohéziós alapoknak, arányaiban
Csehországnak, Észtországnak, Litvániának, Magyarországnak és Máltának kell a legnagyobb mértékű vágással szembenéznie.
A sajtó által megkérdezett szakértők úgy vélik, a legnagyobb nyertes Olaszország, Spanyolország és Görögország. Az egy főre jutó kohéziós támogatások tekintetében azonban így is a közép- és kelet-európai tagországok állnak majd az élen.
Egyes hírportálok rámutattak, hogy a 2008-as gazdasági válság által leginkább sújtott dél-európai tagállamokban még mindig kétszámjegyű a munkanélküliségi arány, Kelet- és Közép-Európában viszont sok helyen öt százalék alatti, Olaszország és Görögország ráadásul a menekültek és migránsok elsőszámú belépési pontja a kontinensen.
Sajtótájékoztatóján Corina Cretu regionális politikáért felelős uniós biztost megkérdezték arról, hogy köze van-e a források elvonásának ahhoz, hogy egyes kelet- és közép-európai országok elutasították az EU menekültpolitikáját, ő azonban kijelentette, hogy „a kohéziós támogatások fokozatos csökkentése természetes következménye a gazdagodásnak, és összességében jó jelnek számít”.