Az, hogy minden rosszat csökkentünk, minden jót emelünk, és mindehhez egy fillér plusz adó beszedésére sincsen szükség, üzletemberhez méltatlan bohóckodás.
Kiemelt jelentőséget tulajdonítok Kapitány István megszólalásainak. Mégiscsak a valaha legmagasabbra jutott magyar üzletember csatlakozott a Tisza Párthoz, aki évtizedek csúcsvezetői tapasztalatából összeszedett tudást hivatott hozni a magyar gazdaságpolitikába, újat, jobbat és érvényesebbet azon politikusok gazdaságpolitikájánál, akik egész életükben politikusok voltak.
Ezt szajkózza róla Magyar Péter is éjt nappallá téve: Nagy Mártonnak nem jönnek ki a számok – bezzeg Kapitány Istvánnak majd kijönnek.
Ezzel szemben a valóság az, hogy Kapitány Istvánnak nem jönnek ki a számok.
Vagy azért nem, mert nem azt a gazdaságpolitikát olvassa bele a kamerákba és mikrofonokba, amit valójában folytatni szeretne, hanem azt, ami a Tisza Párt propagandájának kereteibe belefér – vagy azért, mert valójában egyáltalán nem tud jobban számolni Nagy Mártonnál.
Az, hogy Kapitány István a rezsicsökkentés, az édesanyák szja-mentessége, a 13. és 14. havi nyugdíj és a 15 százalékos szja megtartását ígéri, emellett évente 500 milliárd forinttal több egészségügyi kiadást, nyugdíjas SZÉP-kártyát, a szektorális különadók eltörlését, a minimálbér effektív személyi jövedelemadójának csökkentését és a rezsicsökkentett gázlimit emelését, s mindennek finanszírozására semmi komolyanvehetőt nem hoz fel az euróbevezetés bejelentése miatti kamatteher-csökkenésen és – ez legalább kimondott tiszás politika – a gazdaságtámogatások csökkentésén kívül, komolytalan és méltatlan egy egész életében számokkal dolgozó emberhez.
Minden szavával csak megerősíti a Tiszából kilépő Csercsa Balázs által elmondottakat: hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak valójában két gazdasági programja van – egy meseszép program a kampányra, meg egy választások után életbe lépő valódi,
benne mindazokkal az adóemelésekkel és kedvezménycsökkentésekkel, amiktől a tiszás adótervek kiszivárgása óta okkal és joggal félünk.
Ezt is ajánljuk a témában
Kapitány István világossá tette, a Tisza Párt visszaragasztaná Magyarországra a balliberálisok „merjünk kicsik lenni” bélyegét és a „kompországozást”.
Beszéljünk világosan: az, hogy minden rosszat csökkentünk, minden jót emelünk, és mindehhez egy fillér plusz adó beszedésére sincsen szükség, üzletemberhez méltatlan bohóckodás.
Kapitány István, aki mindennél büszkébb arra, hogy egész életében szakember volt és nem politikus, a gazdaságpolitikáról úgy beszél, mintha mindig is politikus lett volna: nyilvánvalóan fedezetlen ígéretekben.
És erre kénytelen vagyok felhívni a figyelmet olyan közéleti emberként, aki a globális kapitalizmus csúcsáról hazatért Kapitánytól a magyar gazdasági közélet gazdagítását és nem a legnevetségesebb gyurcsányi látványpékség újrabegyújtását várja.
Az pedig, amit az energiáról mond, egészen egyszerűen bornírt. A Tisza Párt mind az energiabeszerzés, mind Ukrajna tekintetében úgy tesz, mintha Magyarország nem állna döntések sora előtt: Orbán Anita a választásokig bekövetkező tűzszünetben reménykedik, Kapitány úr pedig a diverzifikáció fontosságát sulykolja, indirekte dicsérve a Szlovénián kívül minden szomszéddal gázkapcsolatot kiépítő fideszes energiapolitikát.
De a Magyarország előtt álló kérdések nem arról szólnak, hogy reménykedünk-e a tűzszünetben (persze), meg hogy jó dolog-e az energiabeszerzésben a diverzifikáció (nyilván).
A Magyarország előtt álló kérdések arról szólnak, hogy beszállunk-e jelentős erőforrásokkal a szamáron fülként rajtunk maradt, részben a hibás európai háborús stratégia által tönkretett Ukrajna finanszírozásába, vagy komoly politikai tőkét felhasználva ebből kimaradunk. Meg arról szólnak, hogy engedjük-e magunkat a magyar érdeket semmibe vevő brüsszeli akarat által leválasztani a – szerencsére már valamelyest diverzifikált – gáz- és olajbeszerzései forrásaink közül a legolcsóbbról, vagy ellenállunk, perelünk, csípünk, rúgunk, harapunk, és kiállunk a magyar gazdaság és a magyar költségvetés elemi érdekéért.
Ezek akut és létező döntési helyzetek, melyekben az engedelmeskedés és az ellenállás közül lehet választani, nem pedig elvi síkon eldöntendő kérdések, melyekben elég volna néhány, az exmihazánkostól az exhumanistáig minden Tisza-szimpatizáns ízlésétől egyenlő közelségben található kommunikációs panelt durrogtatni.
Joggal várjuk a Tisza Párttól, hogy ezekben a valódi döntési helyzetekben a valódi döntésével álljon elő már a választás előtt, nem utána – és Kapitány Istvántól, hogy olyan gazdasági programot adjon, amiben kijönnek a számok. (Egyáltalán: vannak számok.)
Ha a Tisza valóban kül- és gazdaságpolitikai zseniket igazolt, nem pedig pusztán megnyerő arcokat a Magyar Péter fejében eddig is meglevő propagandapanelek ismételgetésére, akkor ennek gyerekjátéknak kellene lennie.
Nyitókép: AI által módosított illusztráció, az eredeti kép forrása Facebook/Kapitány István
A szakértő szerint közölték a Tisza Párt elnökével, mi a feltétele a hivatalban maradásának.
„Ez még viccnek is rossz!” – felelte a Tisza-vezér két évvel ezelőtt Gulyás Márton felejthetetlen kérdésére.
Az orosz kőolaj teljes kiesése jelentős áremelkedéshez vezetne a magyarországi üzemanyagárakban.
A külügyminiszter azt is elárulta, hol fog eldőlni a választás.
Nagy Ádám, a Fókuszcsoport alapítója nem igazán tudott vitába szállni az idős férfival, és nem sikerült megvédenie Magyar Péterék álláspontját sem.
Szijjártó Péter külügyminiszter leszögezte, „ameddig Ukrajna blokkolja a Barátságot, addig mi is blokkoljuk az Ukrajna számára barátságos döntéseket”.
Nagy Attila Tibor szerint a Tisza-vezér nem engedett a nyomásnak, ő akar kormányfő lenni.
„Ez még viccnek is rossz!” – felelte a Tisza-vezér két évvel ezelőtt Gulyás Márton felejthetetlen kérdésére.
Egymást érték a fenyegetések, a főváros több pontján indult azonnali intézkedés.
