Gettóba került, lopni küldték, férje ütötte-verte – Szabina és a kárpátaljai szórványmagyarság árnyai

Hogyan lehet egy ilyen életet ép ésszel kibírni? És nemcsak kibírni, de tisztának és jónak maradni a világ minden elképzelhető és elképzelhetetlen mocska és gazsága ellenére. Utóbbiakból bőven kijutott a kárpátaljai Szabinának. Róla szól Zsigmond Dezső legújabb dokumentumfilmje; A tűz szájából egyszerre önálló alkotás és az Élik az életük – kárpátaljai szilánkok (2007) című doku folytatása is. 

Utóbbiban három, az ember alatti nyomorban testileg-lelkileg fokozatosan megtörő testvér, Kati, Nóri és Imi mindennapjaiba pillanthattunk bele, már-már játékfilmes köntösben követve az egyre féktelenebbé váló önpusztításukat. Zsigmond ritka filmes, sőt emberi felelősséggel az ő sorstragédiájukat fonta tovább 

A szeretetre, törődésre, jobb életre vágyó kamaszból mára négygyerekes anya lett, aki – megfelelő minták és hosszú távú segítség nélkül – kis híján maga is majdnem elbukott: 16 évesen egy roma gettóba került második feleségként, jóval idősebb férje ütötte-verte, kitanulta a zsebtolvajlást, börtönökben ült, végül óriási elszántsággal és a közben kitört háború ellenére is sikerült megszöknie, hogy egy magyarországi megállót követően Berlinben kössön ki a három fiával és sérült kislányával.

Ennek a hosszú útnak a hihetetlenül küzdelmes állomásait Szabina meséli el nekünk, pontosabban az egyetlen embernek, aki mellett valaha biztonságban érezte magát, aki soha nem bántotta sem tettel, sem szóval, és akihez egész életében visszavágyott. Egykori nevelőapjával folytatott beszélgetésüket, ami valójában a nő hosszú és meglepően önreflexív monológja arról, hogyan keveredett bele, majd hogyan szabadult ki a bűnből, romlásból, vagyis „a tűz szájából”, úgy nézzük-hallgatjuk lélegzet-visszafojtva, mintha mi is ott ülnénk velük a szegényes ház konyhaasztalánál 

Hogy ez volt-e az eredeti terv, nem tudom, de a végeredményt tekintve Zsigmond Dezső nagyon is jól tette, hogy a film gerince ez az egy szuszra kiszakadt vallomás lett, éppen annyi illusztratív képsorral vagy mini életképpel megszakítva, ami a külső körülmények megértéséhez szükséges. Közben múlt és jelen folyamatoson összejátszik, és nemcsak szimbolikus értelemben, a potenciális sorsismétlődés által, de valóságosan is; erős jelenet, amikor nevelőapa, Szabina és az ő három fia közösen nézik az Élik az életük Katiról szóló, fátumszerű fejezeteit.

„Ez egy végtelenül izgalmas és érdekes film, mert maga a történet olyan, mintha egy nagy hollywoodi film témája lenne, vagy éppen valamelyik bestselleríró írta volna meg. De az igazság az, hogy ez egy minden ízében, minden pillanatában, minden mozdulatában valós történet. Az, hogy a film maga játékfilmként is működik, az csak annak az óriási valóságanyagnak köszönhető, amit magában foglal. A New York árnyai című filmhez hasonlóan ez a film is árnyakat mutat be, de valósakat: a kárpátaljai szórványmagyarság árnyait. Megértjük belőle, hogy ott sem mindenki teljesen és tökéletesen tiszta, mert ezt feltételezni nagy-nagy naivitás lenne” – mondta Zsigmond Dezső egy, A tűz szájából kapcsán készült interjújában, és a film megtekintése után nem lehet nem egyetérteni vele. Erről most bárki megbizonyosodhat a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF), ahol kétszer is műsorra tűzik, január 28-án 18.00-tól és február 1-jén 13.30-tól a CC Mamut II.-ben.

***

A BIDF életműdíja idén Zsigmond Dezső előtt tiszteleg, az elismerést a január 24-i nyitóesten ünnepélyes keretek között adják át. A fesztiválon A tűz szájából mellett a Balázs Béla-díjas filmrendező további hat alkotása is visszatér a filmvászonra.

Aranykalyiba (2003), január 30., 14.00; február 1, 11.15.; CC Mammut II.

A kiskamasz Emil nyárra fölmegy a havasokba az állatokkal, s csak a tél beállta előtt tér vissza. Egyetlen társasága a szomszédos hegyoldalon élő nagyobb fiú. Mindenben önállóan kell döntenie, s noha gyermek még, a felelősség komollyá érleli.

Csigavár (2004), január 27., 20.15; CC Mammut II.

Terézke, bár lassan negyvenedik évét tapossa, társtalanul és gyermektelenül él egy csigaváráról ismert kis erdélyi faluban. Szülei, akiknél lakik, nagy gyerekként kezelik, akárcsak az elvált, magányos Dezsőkét, aki reménytelenül szerelmes belé. Önmagába záródó világról, törékeny emberi létekről szól ez a szegény paraszti világban játszódó, szomorúan groteszk dokumentumfilm.

Élik az életüket (2007), január 31., 11. 15; CC Mammut II.

Kati, Nóri és Imi testvérek. Egy kárpátaljai faluban, nagy szegénységben élik az életüket. Szüleik halála óta egyre ingoványosabbá válik alattuk a talaj. Kíméletlen önsorsrontásuk egymással való kapcsolataikat is kikezdi. Katit az a veszély fenyegeti, hogy lánya, Szabina is elhidegül tőle.

Napraforgók (2008), január 25., 11.15; CC Mammut II.

Az Aleea Copiilor tizenhármas blokkjában Marylin kora reggeltől a festéktől szennyes padlón térdel és olcsó, szürke viaszosvászonra festi Van Gogh napraforgóit és más festményeket.

A rákok királya (2013), január 30., 15.30; január 31., 13.00; CC Mammut II.

Csukrán Mihály a szabolcsi Újfehértón él. Vagy harminc éve bokszbajnokságot nyert a Vasas csapatával, de ivott és verekedett, így hamar visszakerült a falujába. Rokkantnyugdíjából tartotta el a tsz-ből kisemmizett szüleit, mégis négy Guinness-rekordot állított fel. A maratoni távot például hétszázszor futotta le. Bosszantotta, hogy az újságok valami bolond franciáról cikkeztek, hogy micsoda eredményt ért el, ezért hát ő is megpróbálta. Hátrafelé, gumikötelezve. A falu sihederei először gúnyosan nevetve futottak utána, majd kifogyva a szuszból, halálos komolyan. Egy idő után már az egész falu hátrafelé futott és gumikötelezett vele. Mihály épített is egy tornatermet: a fal drótból, a tető bádoglemezekből. Ki-bejár rajta a szél, de minden délután megtelik. A ketrecben fociznak, súlyt emelnek, egy srác súlyos vasrúddal traktorgumit püföl. Misi bácsi szerint ez elsőosztályú vállizom-erősítő. Csupa szegény sorsú kamasz, akik ketrecükből Mihály segítségével szeretnének kitörni, hogy visszafordíthassák a visszafelé járó idő óramutatóját.

Kolompok nyelvén – Gyékénykoporsó (2014), január 25., 11. 15; CC Mammut II.

Magyarország keleti falvaiból egykor hatalmas tehéncsordák jártak a legelőkre. A tehenek kolompszava mára lélekharanggá változott, mert a kis falvak nagy csordái eltűntek. Balla Bálint az utolsó tehenes gazdák egyike búcsút vett jószágaitól, majd tiszai gyékényből és fűzfavesszőből koporsót font magának. A képekből, zenéből, zörejekből építkező rövid dokumentumfilm egy mára teljesen elsüllyedt világot idéz fel.

 A vetítések után közönségtalálkozó lesz Zsigmond Dezső részvételével.

Nyitókép: Jelenet A tűz szájából című dokumentumfilmből. (BIDF)