Egy keselyűburger rendel – akcióban az eltűnt fiú ügyében a Billog

Az elmúlt pár hónapban kiugró ismertségre tett szert az úgymond „közéleti burgerező”, a Billog, Szilágyi László társtulajdonos-marketinges vezetésével. A „közéleti burgerező” jelleg felváltva jelentett ellenzéki aktivizmust (ByeAlexBurger a mocskosfideszezés miatt augusztus 20-án fel nem lépő énekes melletti kiállással, PalyaBurger a kölcseys tanárok mellett, „lölőkalkulátor” a honlapon, stb.), illetve közhasznú, vagy annak tűnő dolgokat.

Mindez önmagában nem lenne akkora történet – azért az ellenzéki lapok elmondatták vele, hogy nem ellenzéki, csak a józan ész mellett áll, illetve az elnyomottak mellett – azonban

amelyekből eleinte még felajánlottak kisebb összegeket azért kissé tendenciózusan (például a nők elleni erőszak kapcsán az Angel Burgerrel a NaNe és a Patent számára), utóbb elindították a Billog Angyalai kezdeményezést, ahol vendégek hívhattak meg betérő rászorulókat szolidaritásból, közben számos politikus – Szabó Tímea, Karácsony Gergely – segítségével is épült tovább a biznisz.

Hogy mindez a világon semmiben sem hitelesebb, mint a McDonald’s kihelyezett adományperselye – legfeljebb kreatívabb, hiszen egyszerre meg is forgatja a pénzt a vállalkozásban, nem csupán gyűjti egy poros, átlátszó dobozban –, az nem zavart senkit. Az sem, hogy minden egyes projektnél a marketinges-tulaj pózolt, és még az sem, amikor

Hogy miért kellett ügyvédi segítség? Mert az Országos Mentőszolgálat, amelyik egyébként egy életmentő kampányt akart felhúzni a felvételre, hogy más ovisok is hasonlóan ügyesen tudjanak fellépni, megelégelte, hogy marketingcélokra használják mások a kisfiú szállóigévé vált mondatát, és le akarta védetni. Természetesen az első ráugrók között volt a Billog is, amelyik ráadásul a Na, szia, Mentőburger mozgalommal megint csak mások burgeradományaival pörgette fel a saját oldalát huszonötezer kedveléssel.

És miután ügyvédestül megvendégelte Medárdot és anyukáját, még a vele készült interjúban(!) is nyomatékosította, hogy „ennek a védjegynek Medárdhoz kell tartoznia”. Hogy sikerült-e megvédeni a szlogent a gonosz mentőszolgálattól, amelyik amúgy megmentette az anyuka életét, és egy életmentő projektet akart reklámozni vele, egyelőre nem derült ki, csak az, hogy beadták a védjegyoltalmat, és az ügyvédi költségeket a közéleti burgerező állja…

De jó ember ő, mert mindeközben ő is helyet adott egy kisebb defibrillátoros képzésnek, vagyis csorgatott valamennyit a köznek a nagy figyelemből (85 ezer kedvelés). És a hólapátját is kölcsönadta, hangsúlyozva, díjmentesen, szóval igazából ez így akkor mindjárt egyensúlyba is került.

Persze, azt az egyvalamit azért el kell ismerni Billognak, hogy vérprofin érez rá az érkező hájphullámra, és szökken rá a szörfdeszkájával. És igen: ösztönös tehetsége van a marketinghez (azon belül is az illúziók kiszolgálásához).

A gyorsaság és a flexibilitás a kulcs: a Csíki Sör is tudott nagyot nőni protestfogyasztásból, miután a széllelbélelt román Heineken-lányvállalat etnikai és identitás-síkra terelte a köztük lévő jogvitát, de Billog ezt az újabb és újabb ügyek meglovagolásával minden nap megcsinálja. 

A burger csak üres buci; amivel megtölti, a termék, az maga az aktualitás. Primitív, de működő ökölszabályokkal: a gyorsan felfutó, megosztó témáknál, konfliktusnál a többség (fontos: belvárosi burgerező lévén itt a belvár-buborék többségéről van szó) mellé állni, legombolni őket a szimbolikus fogyasztással, azt állítva, hogy ha eszel egy Felháborodás Burgert, azzal jól beintesz a kormánynak, a rossz időnek meg a békávéellenőrnek, egyszóval identitást kapsz azzal, hogy nála pénzt költesz. 

Ha pedig megható vagy kedves téma van porondon, amire jótékonykodva rá lehet tapadni, azonnal, mindenkit megelőzve legyártani egy Jóember Burgert, esetleg kombinálni valami újszerűnek tűnő programmal, ami a belvár-buborékon túl is azonosulást idézhet elő a fogyasztóból.

Itt még persze nem ér véget a márkaépítés, hiszen a megajándékozott személy fejében sem a névtelen burgerangyalok seregével kapcsolódik majd össze az ingyenkaja, hanem Billoggal, aki még kifelé menet a megvendégeltet is legombolhatja némi jóemberség-valutára (szelfi, lájkok, forgalom, jóembermárka-építés), tovább növelve az úgynevezett engagementet, vagyis a bevonódottságát, elkötelezettségét ennek a képzelt „közösségnek”, amelynek mindig gondosan a közepére pozicionálja magát.

Ezt a „közösség”-történetet persze már ismerjük dacos-kritikus online portál-verzióban, ahol annyira közösségi a szellem, hogy minden, időben odadobbantó dolgozó kapott a cég részvényeiből – más kérdés, hogy a vezetőségen kívül ki is törölheti vele a fenekét, mert nem értékesíthető a részvény, vagyis értéktelen (aki nem hiszi, járon utána). Vagy párttal, amelyik ezreket mozgat ingyenmunkára, s ha eleget fizetsz, a pulóvereden is reklámozhatod őket – de a szűkkörű párttagság része akkor sem lehetsz, ha amúgy az arcoddal árulják a változást, mint képviselőjelölttel. Aztán ebből olyan is van – de ez már inkább a művészvonal – aki a saját becenevét adja

A lényeg, hogy higgy benne, munkát és/vagy pénzt és/vagy látható rajongást tegyél bele, és amíg ezt csinálod, addig el van bábozva, hogy te is a jóember-közösség része vagy, jutalmad lehet egy szelfi az egyenlők között az első és legjobb Jóemberrel. Minden csak a magasztos célról szól, persze, sosem a Jóemberről, mégis, valahol mindenütt kilóg a szelfilóláb. Mert a fotó az kell.

Az egyik, ami ugyancsak ennek az egésznek a járulékos haszna a számára, jelesül, hogy a Jóember innentől kezdve amolyan „közösségi” lincsvédelmet élvez. Mert már a kommentszekciójában is el van küldve a fenébe, aki kérdéseket mer feltenni – Billog ügyes, hozza a chatgpt-pozitív válaszokat, ellenben a követői darabokra szedik. Ha valaki csak pőrén megírja cikkben, milyen marketingfogásokkal él, akkor azt – ha elég lájkot, könnyet, pénzt tud lerántani róla – lefordítja majd arra, hogy „az aljas kormánypropaganda” bántja; értelmezése szerint csakis azért, mert a sok gonoszt zavarja, hogy ő ilyen jó ember, esetleg, mert „mer kritikus lenni”. De ő szerencsére állja a sarat (vegyél Sárálló Burgert és vigasztald meg a pénzeddel). Ha kiderülne, hogy szétbindzsizte a számlákat, és kiszállna hozzá a NAV, vagy egy Nébih-ellenérzés során kiderülne, hogy autópályán gázolt pocokból készül az Aktuális Ügy Burger, szerintem még szentté is avatnák, hiszen akkor már közvetlenül a Csúnya Kormányzat támadja a Jóembert (Kiállás Burger plusz #elakezekkelbillogtol). Ez pedig már inkább a szekta-közösség irányába mutat, semmint bármilyen egészséges emberi csoportosulás felé.

A másik, hogy akkor sem bír nem demonstratíve „én”-tartalmat gyártani, amikor aztán igazán nem kéne.

Egressy Mátyásért a fél ország aggódik (jelen sorok írásakor, vagyis hétfő délelőtt még keresik, adja a Jóisten, hogy épségben előkerüljön). Élőben, tévében, Facebook-csoportok garmadájában követtük sokan, merre lehet, majd a hatósági felhívások és a civil kurázsi az utcára vitte az embereket, s megindult a nagyszabású keresés.

Majd jött az összeomlás: vasárnap este felreppent egy információ a fiú esetleges haláláról, és mivel talán nem bírta ki, hogy ne ő legyen a legjobban értesült, minden fórumon elkezdte terjeszteni. Aztán ahogy cáfolták, hirtelen elkezdte árnyalni („90 százalékra mondták”), majd törölgetni és visszamenőleg eltüntetni. Ha jól tudom, azóta saját személyes oldalán elnézéskérést tett közzé, arról, hogy mennyire felzaklatta az ügy, és félreértésre hivatkozott. Lelke rajta.

ezért különösen szeretném azt remélni, hogy tényleg magába szállt picit. Ha nem, akkor viszont javasolnám a következő termék nevének a Keselyű Burgert. Remélem, gyorsan levédeti.

***

Nyitókép forrása: a billog oldala + egy kolléga munkája