Ezekre a Generációkra bármikor számíthatunk – a Csík zenekarnak sose lesz vége

2024. június 05. 12:02

Különleges koncerttől, rengeteg vendégtől és szívből jövő muzsikától volt hangos a Budapest Park és környéke, mi pedig táncra perdültünk.

2024. június 05. 12:02
Csík Generációk
Böjtös Gábor
Böjtös Gábor

Nyitókép: Csík Zenekar Facebook oldala/Sinco

Egyértelműen nyakig vagyunk már a koncertszezonban, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy míg Loreena McKennittre még fagyoskodva jutottunk el, a Vad Fruttikon meg azért kellett a szél miatt a kabát, a Budapest Parkban rendezett Csík Generációk bulin már pólóban is nyugodtan lehetett élvezni a zenét. Pláne, hogy ilyen csűrdöngölés mellett csoda, ha valaki nem mozgatja meg magát alaposan. Én például 

még a mosdó felé tartva is képzelt csizmám csapkodtam, jártam a legények táncát, miután előbb a babám derekára tett kézzel csujjogtunk egy sort. 

És közben embertelenül jól éreztük magunkat. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ezt is ajánljuk a témában

Színpadon halni meg

A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett Csík János igazi kecskeméti hungarikum, aki zenekarával alapból fantasztikus hangulatra képes, népzenéjével pedig mindenkit megérint, aki nem nyomja el magában kötődését a hagyományokhoz, nemzeti érzéseit. Az 59 éves bácsikával volt már interjúnk is, nagyon szeretetre méltó ember, ám ezúttal mintha már kicsit háttérbe vonult volna, átadva a stafétát Szabó Attilának, aki magabiztosan konferálta fel a vendégeket és vitte a show-t. Valahol talán ez is volt a Generációk lényege, ami 

zenekaron belül és kívül egyaránt megmutatta, hogy van remény és van utánpótlás, akár a zenészekről, énekesekről, akár a hallgatóságról van szó.

Ezt is ajánljuk a témában

A színpadra közben szinte megállás nélkül érkeztek a zenésztársak, fiatalabbak és idősebbek, átlagosan kettő vagy akár több dalra. Lovasi András szinte semmit nem változott, a színpadon is jó volt látni az 56 éves kispálost, őt pedig az olyan ifjak követték, mint Lábas Viki, aki kedves természetéről és hangjáról itt is tanúbizonyságot tett. De aztán jött még Hobo, hogy meséljen az erdő, volt Quimby, avagy Kiss Tibi a nagy kedvencekkel, és bár azt hittem, hogy az Anima Sound System és a Sose lesz vége a csúcsot jelenti, messze volt még a nap fénypontja.

Ezt is ajánljuk a témában

Mármint nem is olyan messze, mert bár a koncert végéig Presser Gábor vagy éppen Karácsony János is tiszteletét tette, hogy a Most múlikon felül igazi magyar könnyűzenei klasszikusokat is kapjunk a kevéske népdal (Rózsa, rózsa…) mellett, számomra 

az igazi meglepetés és csúcs Beck Zoli volt, aki egyből belopta magát a közönség szívébe, majd az Azt hittem érdemessel olyan varázslatot hozott, amire kevesek képesek. 

A Vad Fruttikat idéző dalszöveghez és énekhez a Csík adta a Ghymes-hangulatú zenét, ami együtt páratlan párost alkotott. Itt már én is úgy voltam vele, hogy minden mindegy, ez az este csodálatos, szívből jövő és szívhez szóló, szóval bármi történjen, mi valahol más szinten járunk épp a föld és az ég között.

Ugye mi jóbarátok vagyunk?

Kérdezték Jani bácsiék, amihez persze Presser is asszisztált, és hát hogyne lennénk egy ilyen koncert után. Mert van, hogy a koncerten ott állnak a zenészek a színpadon, míg a látogatók hallgatják a felcsendülő dalokat, 

és van az, amikor a két fél között nincs több méternyi anyag és tér, mert a zene társakká, barátokká kovácsolja őket. 

Itt pedig pontosan ez történt. Már-már táncra perdültünk, élveztünk minden hangot és hangszert (én a cimbalmot különösen), eggyé válva csak annak az örömzenének éltünk, ami szinte megtöltötte hanggal és tömeggel a Budapest Parkot.

Tényleg generációk álltak előttünk és közöttünk. Csík Jani bácsitól Lovasi Andráson és Presser Gáboron át Giorgióig a Carson Comából, és a sorból senki nem lógott ki, hisz mindenki egyetlen dolog miatt volt jelen. Hagyományaink és zenénk miatt. Robert Patrick azt mondta Prágában, hogy nagyobb szükségünk van Istenre, mint valaha, én pedig Loreena McKennittnél írtam privátban, hogy a művésznőből volna többre szükségünk. No, a Csík zenekarral sincs másképp, ha pedig ez megtörténne, minden bizonnyal Istentől sem lennénk olyan távol.
 

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 103 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mitfizetsky-2
2024. június 06. 10:10
Mióta "világzenét" játszanak nem nézem ôket. Pár éve Kaposváron nyáron voltam egy koncerten. Nyomták a Presser nótákat sorban, a felénél eljöttem.
Karbantartó9
2024. június 05. 17:13
Mióta LGT-t énekelnek ezek is, messzire elkerülöm őket. Mintha kötelező lenne minden magyar zenekarnak, énekesnek, a retro radionak naponra 20szor LGT-t játszani. Már hányok tőle, pedig régebben szerettem, de most ha visszanézek a WC-n, már onnan is Presser integet vissza! Faszkivan!
pandalala
2024. június 05. 14:08
:eek: youtu.be/0h38gNYB6NA?list=PLoA221XMiBeqWaB5ELKRyQqFr3XtW5NB9 " Rúzsa Magdolna & Csík Zenekar - Rock and Roller " ;-)
balbako_
2024. június 05. 14:07
A kedvenceim! Csodálatos autentikus zene.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!