Ők adtak arcot Szent Lászlónak, most bárki megnézheti, hogyan

Nyitókép: Kőnig Frigyes, a Művészeti Anatómia Rajz- és Geometria Tanszék oktatója. (Fotók forrása: MKE/Facebook)

Ha csak feleolyan szórakoztató a Képzőre járni, mint amilyen szórakoztató volt ott eltölteni egy délelőttöt, már jó választás lehet a művészpályák iránt vonzódó fiatalok számára. A Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) nem csak nekik rendez nyílt napot november 27-én az egyetem Andrássy úti főépületében és az innen nem messze lévő regényes hangulatú Epreskertben, minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A programok délelőtt 10 órakor, Erős István rektor köszöntőbeszédével kezdődnek, majd a látogatók bepillanthatnak az egyes tanszékek – Szobrász, Festő, Grafika, Vizuális művészet, Látványtervező, Intermédia, Restaurátor, Képzőművészet-elmélet és Tanárképző Tanszék – életébe, jeles képzőművész-alkotók és a diákok kalauzolásával. A műterembejárások mellett kinyílik az intézmény nagy múltú könyvtárának ajtaja, valamint a Művészeti Anatómia Rajz- és Geometria Tanszék termei. Mindebből a sajtó képviselői is kaphattak egy kis ízelítőt a múlt héten, amikor két remek képzőművész és nem kevésbé remek előadó segítségével végigjárhattuk a program rövidített verzióját. 

Előbb a Munkácsy-díjas Szurcsik József mutatta be az 1905-ben alapított grafikai műhelyt,

Ahogyan a régi technikákról ugyancsak nem felejtkeztek el. A litográf műhelyben néhány fiatal egy pult előtt állva éppen súlyos köveket csiszol. Az alapanyagul használt kőtömböket annak idején Solnhofenben bányászták, a belőlük készült táblák értéke – mivel a lelőhely mára teljesen kimerült – exponenciálisan nő: az osztrákoknál egy 50×70 cm-es, 10 centi vastag darab ma nagyjából 300 ezer forintnyi euróra rúg. Ha pedig egyszer ezek a kövek végleg „elcsiszolódnak”, ennek a különleges, már csak a művészetben használt nyomtatási technikának is annyi – a folyamatos dokumentálás révén értékmentés is zajlik itt a jövőnek.

Akárcsak a rézkarc- vagy a szitaműhelyekben, ahol múlt és jelen hasonlóan harmonikus találkozásának lehetünk tanúi. A rézkarc ugyancsak a „klasszikusok” közé sorolható, a reneszánsztól elterjedt mélynyomásos technika; többek között Rembrandt egyik kedvence volt. 

A szitaműhely pedig még az előzőekék is egy fokkal érdekesebb tér, abból a szempontból legalábbis, hogy ezen a helyszínen, Bartis Elemér mesteroktatónak és Dicső Eszter Nóra ötödéves hallgatónak hála a gyakorlatban is megnézhettük, hogyan működnek ma a különböző – gépi, kézi – szitanyomási eljárások. A műhelyet az 1970-s évek második felében hozták létre, hogy teret adjanak az egyik, ha nem a legősibb nyomtatási módszer modern formáinak. Ami Európában a 17. században lett népszerű, a nagy fellendülés pedig az Egyesült Államok hadseregének köszönhető: a második világháború idején a katonai egyenruhákra már ilyen módon nyomtatták rá a rendfokozatokat. Nem sokkal később a sportegyesületek is rákaptak a logóikkal, szimbólumaikkal, majd a zeneipar révén világszerte elterjedtté vált.

Hasonlóan izgalmas történeteket rejt az MKE talán legnagyobb múltú tanszéke, a mások mellett Székely Bertalan és Barcsay Jenő nevével fémjelzett Művészeti Anatómia Rajz- és Geometria Tanszék; az itt folyó munka és az itt oktatott tárgyak jó része az intézmény, illetve annak jogelődje 1871-es megalakításától kezdve, megszakítás nélkül az alapképzés része. 

És ebből, ha törik, ha szakad, nem engednek, fogalmaz alkalmi túravezetőnk, az ugyancsak Munkácsy-díjas Kőnig Frigyes. A Doktori Iskolát is vezető rector emeritus, egyetemi tanár igen lelkesen, színesen és nagyon emberien mutatja körbe a többteremnyi birodalmat, ami nem csoda, mert a tanszék régészeti és patológiai gyűjteménye világszerte kuriózum. Például azért, mert több mint harminc régészeti, patológiai vagy kriminalisztikai szempontból különleges koponyát őriznek, 

Sőt, az itt megszerzett sokrétű rajzi tudás révén a hallgatók a hiteles arcrekonstrukciók készítése révén nemegyszer tudták segíteni az antropológusok, történészek vagy akár a rendőrség munkáját. A gyűjtemény anyagai között ugyanakkor megtalálhatók a normális és a normálistól eltérő fejlődésű emberi esetek, és számos állatcsontváz, a denevértől a majmon át a lóig.

A nyílt napon mindezek mellett természetesen az új, csupán három tanévvel ezelőtt indult szakok képviselői – képzőművész mesterszak, kortárs művészetelméleti és kurátori ismeretek mesterképzés, valamint vizuális művészet alapképzés – is várják a jövőbeli csatlakozókat. 

Újdonság még, hogy a következő tanévtől a Látványtervező Tanszék mesterképzése a mozgóképes látványtervező specializációval bővül, a Grafika Tanszék osztatlan grafikusművész-képzése pedig az illusztráció specializációval. A Szobrász Tanszéken a szobrászművész osztatlan képzéshez kapcsolódóan szintúgy két új specializáció indul: az alkalmazott és a köztéri szobrászat.