A világ legjobb triója voltak, de veszélyesek a jövőre nézve

Nyitókép forrása: Facebook

Szinte számoltam a napokat, mikor kerül képernyőre a The Grand Tour utolsó epizódja. A sokak által ismert és kedvelt Clarkson–Hammond–May trió utolsó közös autózása.

Egy olyan időszak, amelyen tíz-, százmilliók nőttek fel. Amit még idehaza is próbáltak így vagy úgy meghonosítani, ám ahogy az sejthető volt, az eredeti szériát képtelenség lemásolni – a karakterek (és Andy Wilman producer) miatt.

Jeremy Clarkson autós újságíró, a maga szókimondó, Richard Hammond író okoskodó, illetve műsorvezetőtársa, James May arisztokrata stílusa, humoruk egész egyszerűen utánozhatatlan;

A BBC-n 2002-ben újra induló Top Gear, valamint az Amazonon nyolc éve streamelhető Grand Tour showműsorként aposztrofálható. De nem, nem a rettenetes talkshow-k világából, hiszen ma sem dőlt el, a valóság vagy a színház köszönt vissza hétről hétre a képernyőkön keresztül huszonkét esztendőn át. Hogy az rengeteg, tényleg megunhatatlan kibabrálás, odaszúrás, beszólás csak a műsor kedvéért történt-e. Csupán a bulvár miatt csinálták a cirkuszt Clarksonék ennyi ideig; tényleg elegük lett az elektromos autókból; és hogy miért kellett mindennek véget érnie? Talán ez a legnagyobb dilemma.

Állandó motívum, hogy tönkretették egymás autóit. Presztízskérdés persze, ki éri el hamarabb a célvonalat, kinek van gyorsabb, megbízhatóbb járműve. De így? Clarkson szinte mindig nyert. Választása, tétele igazolódott, meg is lett a műsor konklúziója. May utolsóként gurult be a célvonalon. Ugye, ő a Lassúkapitány. Pont. Ha valamelyiküknek lerobbant a járgánya, otthagyták, kinevették a többiek. Nincs könyörület – láttam e toposzt is eleget –, és persze a legtöbbször May húzta a rövidebbet. Pont. A nagyobb baleseteket meg Hammondhoz kötötték.

Showbiznisz – utaltam rá. Azonban nem hiszem, hogy egy sorozatkritikával kellene lezárnom ezt a korszakot. Hiába sok az utalás az elmúlt évtizedekre a The Grand Tour utolsó epizódjában. Az általuk mindig is utált Volkswagen Bogár szakadékba taszajtása. A Lancia Montecarlo, Ford Capri 3L GLX, Triumph Stag utolsó megjelenése. Vagy a zárójelenet, ami visszaemlékezés a Top Gear legelső, 2007-es botswanai különkiadására.

Sokkal inkább érdekelne, átmennének-e ma azok a jelenetek, megszólalások a mindenre is érzékeny világ szűrőin, amik a Top Geart, a The Grand Tourt szintúgy jellemezték. Manapság biztos, hogy többen felkapnák a fejüket, ha a széria főszereplője arról értekezne, mennyire idióta szülőhazájuk baloldali miniszterelnöke. Ha a műsor arca azt taglalná, főnöke fekete muszlim leszbikusokat akar szerepeltetni a szériában, hogy ellensúlyozzák a fehér heteroszexuális férfiakat. Ha kifejtenék, tulajdonképpen miért veszélyes burkában vezetni. Ha lusta, túlsúlyos, naplopóknak festik le a mexikóiakat.

Clarkson, Hammond és May azzal védekeztek, ha átléptek egy határt, hogy ilyen az angol humor. Nyers. Határokat feszegető. Szókimondó. Provokatív.

Igazából mindenbe bele lehet kötni. A sztereotípia, hiába része a közgondolkodásnak, elvetendő, mondják az újak. Bárki, bármilyen valós kritikát kegyetlennek címkézhet. Mindig is lesznek olyanok, akiknek egyszerűbb, egészségesebb lenne nevetni saját görbe tükörképeiken, ugyanakkor a sértődésben dagonyázás jóval kielégítőbb tevékenység számukra.

A humor ma már nem csak az előadón múlik, a közönség elvárásain szintúgy.

Ők külön utakon folytatják: Clarkson megy a farmjára műsort forgatni, May gint, utazó- és főzőműsorokat készít, Hammond pedig az autófelújító műhelyében dolgozik és közben videózik.