Leszbikus boszorkányok szűznemzéssel és szabadságért küzdő sithek a Star Wars: Az Akolitusban

Nyitókép: Disney

Akolitus (a gör. akolutheó, 'kísér, szolgál' szóból, lat. acolythus): szolgálati fokozat a latin egyházban, K-en csak az örmények ismerik. Vsz. már a 2. sz. végére kialakult Rómában. 250 k. a város minden kerületében 6-6 ~ szolgált a diákonus mellett. Karthagóban ceroferarius, 'gyertyavivő'-nek hívták. A legutóbbi időkben az ~ viszi a gyertyát az ünn. sztmisében, s átadja a bort és a vizet a felajánláskor. - A CIC 1983. állandó szolgálatnak mondja, avatással kapható meg, állandó jellegű és csak férfiak viselhetik. A diákonussztelés előtt 6 hónapig gyakorolni kell. ** – Magyar Katolikus Lexikon

Az egyházi feladatkör és az 1977-es Egy új reménnyel elindított Star Wars franchise összeboronálása nem is olyan borzalmas gondolat, de azért az sem mindegy, hogy milyen kezekbe kerül a végeredmény elkészítése. Ha ugyanis a mélyére ásunk a teljes legendának, és azt nem kizárólag politikai oldalakról közelítünk meg (az első filmek Birodalmát könnyű a Harmadik Birodalomhoz kötni), akkor azt vesszük észre, hogy a Star Wars egészét átjárja a hit kérdése.

Kezdve a kiindulási ponttól, ahol a gonosz, külsőben is sötétre vett sithek ellen küzdenek a tisztességes jedik, miközben mindent átjár az úgynevezett Erő, egészen a megváltó szerepkörig. Mégis, talán a legnagyobb hittétel az egész ipart teremtő franchise során a 2016-os Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történetből Chirrut Imwe (Donnie Yen), aki hősies áldozatával és 

monológgal szerintem sokak szívét szorongatta meg. Hát még jó, hogy a Star Warsba simán beleillik egy akolitus! Jelentsen ez bármit is.

Legalábbis jó kezekben, ahogy már említettem.

Ikrek az Erő két ellentétes oldalán

Az akolitus 100 évvel a Galaktikus Birodalom felemelkedése előtt, az évszázadok óta tartó béke idején játszódik. Egy jedi mestert (Carrie-Anne Moss) ekkor öl meg egy ismeretlen támadó. A csapos az elkövetőt Osha Aniseyaként azonosítja, aki egykoron Jedi-tanítvány volt. Osha azonban mindent tagad, amikor letartóztatják, sőt nemsokára kiderül, hogy van egy régóta halottnak hitt ikertestvére, aki sorra gyilkolja le a Jediket, de az is kiderül, hogy az áldozatok évekkel korábban a lánytestvérek szülőbolygóján szálltak le, hogy leteszteljék a boszorkányok által nevelt gyerekeket. És persze ezúttal is egy sith munkálkodik a háttérben.

Maga a nyolc epizódos, részenként nagyjából háromnegyed órás Az akolitus erősen összpontosít a konvergencia témájára, amiből még akár valami izgalmas dolgot is ki lehetett volna hozni az ikrekkel. Mert persze a lányok jelentik a kulcsot mindenben és mindenhez, ezért köröz felettük keselyűhadként a jedik és sithek hada. A probléma tehát nem a témával, de nem is a fura címmel van, aminek értelmét ugyan bele lehet magyarázni a történetbe, de szerintem felesleges, mint ahogy általában bármit is belelátni ebbe a szériába – legalábbis többet, mint ami előtérbe van helyezve.

Sponsored by LMBTQ

A sorozat engem személy szerint teljesen hidegen hagyott, pedig szeretem a Star Wars-t, sőt még a sokat szidott lezáró trilógiát is kedvelem, ellenben a rétestésztaként gyártott sorozat-dömpingért nem vagyok oda. Ami végül felkeltette a figyelmem, az az interneten látott, ilyen-olyan vélemények hada volt. 

Vannak itt szűznemzéssel gyerekeket világra hozó leszbikus boszorkányok, mert miért ne, aztán meg olyan sith is akad, akinek a nagymonológja arról szól, hogy ő igazából csak szabadságra vágyik. Arra, hogy szabadon használhassa az Erőt. Emellé már hab azon a bizonyos tortán, hogy a jedik tökkelütött balfékek módjára cselekednek és ügyetlenkednek, sőt gyilkolnak és hazudnak szemrebbenés nélkül. De hát mit várunk egy olyan stábtól, amely lényegében mintha csak egy pride buli után esett volna be a stúdióba, mert egyikük nagyon jó ötletnek tartotta a másik kirohanását, miszerint

Mert ugye a showrunner Leslye Headland nemcsak leszbikus, de az egyik főszereplő, a Vernestra jedimestert alakítót Rebecca Henderson férje (felesége?), ami után már kevesebb okunk van a csodálkozásra. Van itt a stábban más is az LMBTQ közösségből, amivel egyébként még mindig nem lenne akkora probléma, ha a tehetség nem lenne ennek a ténynek alárendelve. Mert azt felejtik el folyton a meleg lobbisták, hogy másnak lenni még nem erény, nem emiatt lesz valaki jobb vagy rosszabb, és pont ez lenne a lényege az elfogadásnak is. Attól lesz érdekes a meleg karakter, ha valamiben kiemelkedő. Pont.

De így sem nézhetetlen

Sajnos sem Rebecca Henderson nem kiemelkedő; sem az ikerlányokat megformáló Amandla Stenberg, aki látványosan igyekszik kiizzadni két teljesen eltérő karaktert az Osha és Mae párosnak; sem a Solt alakító Lee Jung-jae. És a sort még folytathatnám. Arról nem is beszélve, hogy tök feleslegesen térünk vissza újra és újra a múltba, ami annyira nem is izgalmas, legalábbis annyira elhúzva, hogy a nyolc epizódból a hetedik lényegében egy elnyújtott visszaemlékezés úgy, hogy aztán marad egyetlen rész mindennek a megmagyarázására és lekerekítésére.

Viszont minden ellenérzésem és negatívum ellenére még így is jobb Az akolitus, mint azt gondoltam volna. Mármint van benne néhány jó ötlet; a Khofar kifejezetten izgalmas helyszín néhány erős jelenettel; emellett van egyfajta varázsa a koncepciónak. Kár, hogy Carrie-Anne Moss a legkarizmatikusabb szereplő, aki néhány perc után ki is hullik. De van cukiság-faktor, így remélem, hamarosan kaphatóvá válnak a tynnai Bazil plüssök és happy meal menük, az ormányosokról meg ne is beszéljünk.

Szóval, ha esetleg van otthon Disney+-előfizetés, a Star Wars-univerzum pedig igen kiemelt helyen szerepel a kedvencek között, akkor Az akolitus megér egy próbálkozást, de amúgy gond nélkül létezhetünk nélküle. Pedig simán lehetett volna gyertyavivő-kísérő valami nagyobb történet kibontakoztatásához, pl. az egyébként is kámeázó Darth Plagueis színre lépéséhez, amit már világszerte sokan szeretnének.