2009-ben először csak egy zenés videó volt, amiről sokan nem gondolták volna, hogy tényleges videójátékká válik, mára mégis franchise és popkulturális ikon vált belőle.
Nyitókép: PopCap/Electronic Arts
Maga a tower defense, avagy a toronyvédős műfaj igen régen született, legalábbis a gyökerei elég messzire nyúlnak – hiszen sokan már az 1978-as Space Invadershöz vezetik vissza –, mégis, miközben a zsáner igazán nagy diadalmenete a 2000-es évek Flash-játékos őrületéhez köthető, az igazán nagy durranást a PopCap kiadó legnagyobb sikere jelentette.
A John Vechey, Brian Fiete és Jason Kapalka által 2000-ben alapított, Seattle-i cég
már korábban is sikert sikerre halmozott az akkoriban terebélyesedő mobiljátékos és persze PC-s, konzolos piacon, ám George Fan, az Insaniquarium fejlesztője, ekkor már egy olyan játékon dolgozott, amely később, számos változtatást követően új etalonná vált.
Fan akkoriban sokat játszott a stratégiai játékok egyik legnagyobb ászával, a Warcraft 3-mal, aminek tower defense módja komoly hatással lett a fejlesztőre. Emberünk ekkor még az Insaniquarium folytatásán ügyködött, amit Nintendo DS-re álmodott meg, méghozzá sokkal védekezés-orientáltabb játékmenettel, termelési mechanizmussal, kihasználva a gép dupla-képernyőjében lévő lehetőségeket, így például a földönkívüli támadók a felsőn érkeztek volna meg, hogy utána az alsó biztosította akváriumokban haladjanak tovább.
Fant két fontos tényező indította el a változtatások és a végeredmény felé: egyfelől egyáltalán nem tartotta ésszerűnek, hogy a hasonszőrű játékokban a támadók fittyet hánynak az őket célzó lőtornyokra. Így születtek meg végül nemcsak a növények, de a pálya sorai is, amik oszlopokkal vannak elválasztva, ezzel biztosítva a vízszintes haladási irányt és az ellenállás elosztását a különböző sorokban. Ez még azonban mindig egy földönkívülis, kertészeti játékot eredményezett volna, melyben a játékosok a saját kertjüket védik az idegenektől.
Azonban dizájnként elkészült a „tökéletes zombi”, amely az egész koncepciót újraértelmezte, hogy abból megszülethessen a végeredmény.
Eredetileg futószalagon érkeztek volna a növények, ami erősen más irányba vihette volna a játékot. De Fan az inspirációt az 1960-as Disney-mozifilmből, a Robinson családból vette, emellett ugye a Warcraft 3, sőt a Magic the Gathering-kártyajáték is segítette a munkát, utóbbi pedig a megapaklikkal, a választható kártyákkal járult hozzá ahhoz, amit mi már Plants vs. Zombies-ként ismerhettünk meg.
Bár a futószalag is bekerült a játékba,
az elképzelés, hogy napocska-jutalmat kapunk a harcok során, amiből növényeket vásárolhatunk és ültethetünk, egészen megváltoztatta a játék stílusát.
Mivel Fan a PopCap főállású alkalmazottja volt, a cég egy kisebb csapatot is biztosított a munkához, így került a fejlesztő mellé a zeneszerző Laura Shigihara, a programozó Tod Semple, valamint a grafikus Rich Werner.
Utóbbi kettő rengeteget tett hozzá az elképzeléshez és a dizájnhoz, sőt, miközben George idegenkedett a Flash használatától, Semple volt az, aki erőltette a grafikai megoldást, ezzel is egy egyedi irányba tolva a készülő alkotást. Fant végül abszolút meggyőzték Semple és Werner képességei, az eredmények pedig a PopCap zárt fórumán is sikert arattak, így semmi sem állíthatta meg a készülő játékot.
Az összesen három és fél évnyi fejlesztési idő során bőven készültek karakterek, bőven akadtak egyedi ötletek, és természetesen bőven voltak változtatások is. A 49 fajta növény és 26 típusú zombi rengeteg munkát és időt igényelt, de
ez nem a nevek kitalálására ment el, hiszen azok leginkább a képességeket tükrözték, mondhatni, túl sok fantáziát nem kívántak.
Viszont a játék végi Dr. Zomboss elleni küzdelemre egy teljes hónapot szántak, ami kellőképpen hosszú idő.
Érdekesség még, hogy a Newspaper Zombie, avagy az újságolvasó zombi eredetileg tényleg csak újságot olvasott volna, és Fan testvérének kérésére vált azzá, ami végül lett: az édesapa által ihletett, WC-n ülő alternatívává. Ellenben a Dancing Zombie, avagy a táncoló zombi eredetileg még Michael Jacksont másolta a Thrillerből, csak az énekes halála után az örökösök tiltakozása miatt ezt megváltoztatták.
A cím is átesett néhány változtatáson, hiszen a Weedlings munkacímből eredetileg George A. Romero, a zombifilmes rendező hatására Lawn of the Dead lett a terv (Holtak hajnala helyett Holtak pázsitja), majd, miután a direktor ebbe nem egyezett bele – pedig Fan még egy kérlelő videót is küldött neki, amelyen Zombie Temp Workernek öltözött –, a Residential Evil és a Bloom & Doom lehetőség is felmerült.
Végül 2009. április 1-én, már a végleges címmel, a PopCap egy zenés videóval,
a Zombies on Your Lawnnal promotálta a játékot, de erről még egy csomóan azt gondolták, hogy csak áprilisi tréfa.
Egy április végén érkező rendes trailer és egy májusi játszható demó meggyőzte arról a közönséget, hogy itt valóban játék készül, ami először május 5-én jelent meg, PC-re és Mac-re, majd meghódította a videójátékos piacot.
A vicces, növények és zombik harcát bemutató Plants vs. Zombies lényegében egy éven belül szinte minden platformra megjelent, és nemcsak a közönség, de a sajtó is imádta. Ráadásul a játék direkt úgy készült el, hogy a gyors alapoknak és betanításnak, a felvillanó rövid ismertetőknek hála a hardcore és a koca, úgynevezett casual játékosok is megtalálják benne a számításaikat.
Ami persze meg is történt, mobilon pedig a PopCap minden korábbi rekordját (Bejeweld, Peggle vagy Zuma) sikerült megdönteni. A játék csak iOS-en
több mint 300 000 példányban kelt el az első kilenc nap alatt, ezzel 1 millió dolláros bevételt termelve,
2016-ra pedig több mint 9 milliót adtak el belőle a platformon. Ezekre a sikerekre pedig természetesen mások is felfigyeltek.
Miután a Plants vs. Zombies több kategóriában is díjat vitt haza a 2010-es videójátékos eseményeken, a kaliforniai nagyvállalat, az Electronic Arts (EA), 2011-ben, 750 millió dollárért csapott le a kis kiadóra, majd egy évre rá 50 alkalmazottat bocsátott el.
Az új tulajdonos a mobiljátékokra és a közösségi játékokra akart összpontosítani, a Plants vs. Zombies nevű aranytojást tojó tyúkból pedig franchise-t tervezett, ami már önmagában nem tetszett az eredeti alkotónak.
Amikor pedig felmerült a játékon belüli vásárlások opciója, amit Fan határozottan ellenzett, a cég megvált a fejlesztőtől.
A Plants vs. Zombies 2 persze elkészült, rengeteg pénzköltési lehetőséggel, ahogy később a harmadik rész is, és bizony a folytatások sem sikerültek rosszul. Sőt, az egészen más vonalon mozgó Plants vs. Zombies: Garden Warfare is nagy siker lett, pedig ott még a játékmenet is átváltott 3D-s, többjátékos akcióra, ami eléggé távol állt az eredeti videójáték szellemiségétől.
A Plants vs. Zombies popkulturális jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint a franchise számtalan szereplése a különböző médiumokban, így a képregényekben is viszontláthattuk az élőhalottak ellen harcoló növényeket, de a magyar Zen Studios flipperes sorozatába, a Pinball FX-be is került olyan asztal, amely a játékot adaptálta, miközben
a franchise az alap inspirációs forrásokban, a Magic the Gatheringben és a Warcraft többjátékos változatában, a World of Warcraftben is felbukkant.
Nem mellesleg a zenei téma olyan előadókra volt hatással, mint Billie Eilish, hiszen a fiatalok kedvencének Bad Guy című dalát is a játék ihlette.
George Fan tehát igazi modern klasszikust teremtett, amely azóta minden módon bejárta a világot, közben számtalan embernek örömöt okozva a humoros, témájához képest rendkívül aranyos stílussal és az ötletes játékmenettel, és bár az alkotó egy jobb világban nem ezt a jutalmat érdemelte volna, ő végül a már fejlesztés alatt álló Octogeddon játékát tovább vihette, hogy azzal ismét pozitív kritikákat gyűjthessen be Windowson és Nintendo Switchcsen.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Régen nem lepett meg film annyira, mint az Anora: Sean Baker alkotása úgy forgatja ki a prostituáltakkal kapcsolatos hollywoodi kliséket, hogy a tanulság észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá.
Kautzky Armand azt is elárulta, hogy miként lett James Bond magyar hangja.
Évről évre megújul a csatamező, miközben milliók hagyják ott a fogukat, de ebben az esetben senki nem foglalkozik a temetetlen és névtelen halottakkal.
A magyar válogatott labdarúgó megállíthatatlanul tör előre. Mutatjuk, hogy jutott topligába annak ellenére, hogy elhagyta az AC Milant, s rendre felrúgta a felnőtteket.
„Semmilyen Izrael-ellenes döntés nem akadályozza meg Izraelt abban, hogy megvédje állampolgárait” – tette hozzá a kormányfő hivatala.
Deutsch Tamás kemény választ adott Lakos Eszternek az Európai Parlamentben.
