2009-ben először csak egy zenés videó volt, amiről sokan nem gondolták volna, hogy tényleges videójátékká válik, mára mégis franchise és popkulturális ikon vált belőle.
Nyitókép: PopCap/Electronic Arts
Maga a tower defense, avagy a toronyvédős műfaj igen régen született, legalábbis a gyökerei elég messzire nyúlnak – hiszen sokan már az 1978-as Space Invadershöz vezetik vissza –, mégis, miközben a zsáner igazán nagy diadalmenete a 2000-es évek Flash-játékos őrületéhez köthető, az igazán nagy durranást a PopCap kiadó legnagyobb sikere jelentette.
A John Vechey, Brian Fiete és Jason Kapalka által 2000-ben alapított, Seattle-i cég
már korábban is sikert sikerre halmozott az akkoriban terebélyesedő mobiljátékos és persze PC-s, konzolos piacon, ám George Fan, az Insaniquarium fejlesztője, ekkor már egy olyan játékon dolgozott, amely később, számos változtatást követően új etalonná vált.
Fan akkoriban sokat játszott a stratégiai játékok egyik legnagyobb ászával, a Warcraft 3-mal, aminek tower defense módja komoly hatással lett a fejlesztőre. Emberünk ekkor még az Insaniquarium folytatásán ügyködött, amit Nintendo DS-re álmodott meg, méghozzá sokkal védekezés-orientáltabb játékmenettel, termelési mechanizmussal, kihasználva a gép dupla-képernyőjében lévő lehetőségeket, így például a földönkívüli támadók a felsőn érkeztek volna meg, hogy utána az alsó biztosította akváriumokban haladjanak tovább.
Fant két fontos tényező indította el a változtatások és a végeredmény felé: egyfelől egyáltalán nem tartotta ésszerűnek, hogy a hasonszőrű játékokban a támadók fittyet hánynak az őket célzó lőtornyokra. Így születtek meg végül nemcsak a növények, de a pálya sorai is, amik oszlopokkal vannak elválasztva, ezzel biztosítva a vízszintes haladási irányt és az ellenállás elosztását a különböző sorokban. Ez még azonban mindig egy földönkívülis, kertészeti játékot eredményezett volna, melyben a játékosok a saját kertjüket védik az idegenektől.
Azonban dizájnként elkészült a „tökéletes zombi”, amely az egész koncepciót újraértelmezte, hogy abból megszülethessen a végeredmény.
Eredetileg futószalagon érkeztek volna a növények, ami erősen más irányba vihette volna a játékot. De Fan az inspirációt az 1960-as Disney-mozifilmből, a Robinson családból vette, emellett ugye a Warcraft 3, sőt a Magic the Gathering-kártyajáték is segítette a munkát, utóbbi pedig a megapaklikkal, a választható kártyákkal járult hozzá ahhoz, amit mi már Plants vs. Zombies-ként ismerhettünk meg.
Bár a futószalag is bekerült a játékba,
az elképzelés, hogy napocska-jutalmat kapunk a harcok során, amiből növényeket vásárolhatunk és ültethetünk, egészen megváltoztatta a játék stílusát.
Mivel Fan a PopCap főállású alkalmazottja volt, a cég egy kisebb csapatot is biztosított a munkához, így került a fejlesztő mellé a zeneszerző Laura Shigihara, a programozó Tod Semple, valamint a grafikus Rich Werner.
Utóbbi kettő rengeteget tett hozzá az elképzeléshez és a dizájnhoz, sőt, miközben George idegenkedett a Flash használatától, Semple volt az, aki erőltette a grafikai megoldást, ezzel is egy egyedi irányba tolva a készülő alkotást. Fant végül abszolút meggyőzték Semple és Werner képességei, az eredmények pedig a PopCap zárt fórumán is sikert arattak, így semmi sem állíthatta meg a készülő játékot.
Az összesen három és fél évnyi fejlesztési idő során bőven készültek karakterek, bőven akadtak egyedi ötletek, és természetesen bőven voltak változtatások is. A 49 fajta növény és 26 típusú zombi rengeteg munkát és időt igényelt, de
ez nem a nevek kitalálására ment el, hiszen azok leginkább a képességeket tükrözték, mondhatni, túl sok fantáziát nem kívántak.
Viszont a játék végi Dr. Zomboss elleni küzdelemre egy teljes hónapot szántak, ami kellőképpen hosszú idő.
Érdekesség még, hogy a Newspaper Zombie, avagy az újságolvasó zombi eredetileg tényleg csak újságot olvasott volna, és Fan testvérének kérésére vált azzá, ami végül lett: az édesapa által ihletett, WC-n ülő alternatívává. Ellenben a Dancing Zombie, avagy a táncoló zombi eredetileg még Michael Jacksont másolta a Thrillerből, csak az énekes halála után az örökösök tiltakozása miatt ezt megváltoztatták.
A cím is átesett néhány változtatáson, hiszen a Weedlings munkacímből eredetileg George A. Romero, a zombifilmes rendező hatására Lawn of the Dead lett a terv (Holtak hajnala helyett Holtak pázsitja), majd, miután a direktor ebbe nem egyezett bele – pedig Fan még egy kérlelő videót is küldött neki, amelyen Zombie Temp Workernek öltözött –, a Residential Evil és a Bloom & Doom lehetőség is felmerült.
Végül 2009. április 1-én, már a végleges címmel, a PopCap egy zenés videóval,
a Zombies on Your Lawnnal promotálta a játékot, de erről még egy csomóan azt gondolták, hogy csak áprilisi tréfa.
Egy április végén érkező rendes trailer és egy májusi játszható demó meggyőzte arról a közönséget, hogy itt valóban játék készül, ami először május 5-én jelent meg, PC-re és Mac-re, majd meghódította a videójátékos piacot.
A vicces, növények és zombik harcát bemutató Plants vs. Zombies lényegében egy éven belül szinte minden platformra megjelent, és nemcsak a közönség, de a sajtó is imádta. Ráadásul a játék direkt úgy készült el, hogy a gyors alapoknak és betanításnak, a felvillanó rövid ismertetőknek hála a hardcore és a koca, úgynevezett casual játékosok is megtalálják benne a számításaikat.
Ami persze meg is történt, mobilon pedig a PopCap minden korábbi rekordját (Bejeweld, Peggle vagy Zuma) sikerült megdönteni. A játék csak iOS-en
több mint 300 000 példányban kelt el az első kilenc nap alatt, ezzel 1 millió dolláros bevételt termelve,
2016-ra pedig több mint 9 milliót adtak el belőle a platformon. Ezekre a sikerekre pedig természetesen mások is felfigyeltek.
Miután a Plants vs. Zombies több kategóriában is díjat vitt haza a 2010-es videójátékos eseményeken, a kaliforniai nagyvállalat, az Electronic Arts (EA), 2011-ben, 750 millió dollárért csapott le a kis kiadóra, majd egy évre rá 50 alkalmazottat bocsátott el.
Az új tulajdonos a mobiljátékokra és a közösségi játékokra akart összpontosítani, a Plants vs. Zombies nevű aranytojást tojó tyúkból pedig franchise-t tervezett, ami már önmagában nem tetszett az eredeti alkotónak.
Amikor pedig felmerült a játékon belüli vásárlások opciója, amit Fan határozottan ellenzett, a cég megvált a fejlesztőtől.
A Plants vs. Zombies 2 persze elkészült, rengeteg pénzköltési lehetőséggel, ahogy később a harmadik rész is, és bizony a folytatások sem sikerültek rosszul. Sőt, az egészen más vonalon mozgó Plants vs. Zombies: Garden Warfare is nagy siker lett, pedig ott még a játékmenet is átváltott 3D-s, többjátékos akcióra, ami eléggé távol állt az eredeti videójáték szellemiségétől.
A Plants vs. Zombies popkulturális jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint a franchise számtalan szereplése a különböző médiumokban, így a képregényekben is viszontláthattuk az élőhalottak ellen harcoló növényeket, de a magyar Zen Studios flipperes sorozatába, a Pinball FX-be is került olyan asztal, amely a játékot adaptálta, miközben
a franchise az alap inspirációs forrásokban, a Magic the Gatheringben és a Warcraft többjátékos változatában, a World of Warcraftben is felbukkant.
Nem mellesleg a zenei téma olyan előadókra volt hatással, mint Billie Eilish, hiszen a fiatalok kedvencének Bad Guy című dalát is a játék ihlette.
George Fan tehát igazi modern klasszikust teremtett, amely azóta minden módon bejárta a világot, közben számtalan embernek örömöt okozva a humoros, témájához képest rendkívül aranyos stílussal és az ötletes játékmenettel, és bár az alkotó egy jobb világban nem ezt a jutalmat érdemelte volna, ő végül a már fejlesztés alatt álló Octogeddon játékát tovább vihette, hogy azzal ismét pozitív kritikákat gyűjthessen be Windowson és Nintendo Switchcsen.
Esőben és hóban, világosban és sötétben, a Citadella és az Empire State Building felett is ugyanakkora élmény repülni. A Microsoft Flight Simulator segítségével ezt már lényegében bárki átélheti.
2007-ben egy kis stúdió kultikus játékot teremtett, mely a nyolcvanas évek egyik legnagyobb európai katasztrófájából táplálkozott – végül "csak" 17 évet kellett várni a tényleges folytatásra.
Számos családbarát, kimondottan különleges, de legalábbis nagyon élvezetes és szórakoztató videójáték után a hibrid Switchre olyasmi jelent meg, amire nem számítottunk.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
A hírügynökség szerint újabb megoldást találhatott Szijjártó Péter.
Esterházy Mátyás számára sosem volt kérdés, hogy a Liverpool és a magyar válogatott középpályásának karrierja sikeres lesz.
