Az ördög soha nem volt olyan csinos, mint most
Eperjes Károly filmes színművésszel régi és új filmekről, a kulturális szféra megosztottságáról, és Szabó István ügynökmúltjáról is beszélgettünk.
Gazdag pályája állomásait felsorolni szinte lehetetlen, színpadon és filmvásznon is számtalan emlékezetes alakítás fűződik a nevéhez, amellett, hogy focistaként sem a színészválogatottban, sem a Fradi veteráncsapatában nem vallott soha szégyent – ma ünnepli hetvenedik születésnapját az utánozhatatlan stílusú és rendíthetetlen hitű Eperjes Károly.
„Elsősorban olimpiai bajnok akartam lenni, Balczó volt a példaképem, a fociban meg persze Albert Flórián. Fehérváron futballoztam, de egy sérülés miatt három hónapra abba kellett hagynom a sportot, amikor megláttam egy amatőr színjátszói tanfolyam kiírását, és jelentkeztem. A miliő annyira megfogott, hogy ott ragadtam” – mondta Eperjes Károly egy, néhány évvel ezelőtt, a Mandinernek adott interjújában.
Ezt is ajánljuk a témában
Eperjes Károly filmes színművésszel régi és új filmekről, a kulturális szféra megosztottságáról, és Szabó István ügynökmúltjáról is beszélgettünk.
Olyannyira ott ragadt, hogy amióta a Fertő tó melletti Hegykőn, 1954. február 14-én született fiút, akik tanár szülei papnak szántak, másodjára felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ez a közeg tölti ki az életét:
nemcsak színházi és filmszínészként, de rendezőként és színházigazgatóként is igazán teljes – és még korántsem befejezett – pálya áll mögötte.
Ennek állomásait felsorolni szinte lehetetlen, az ív mások mellett a kaposvári Csiky Gergely Színháztól a Katona József, a Radnóti és az Új Színházon át a Soproni Petőfi, illetve a Pesti Magyar Színházig tart. Színpadi bemutatóinak száma meghaladja a százat, közülük is kiemelkedik sok más mellett az Éjjeli menedékhely, A hetvenkedő katona és a Szentivánéji álom előadásokban nyújtott alakítása, legismertebb színházi rendezései a Hyppolit, a lakáj, az Ármány és szerelem és a Chicago, 2015-ben a Magyar Állami Operaházban Johann Sebastian Bach János-passió című oratóriumát vitte színre.
A filmes szakma is korán felfigyelt rá, számos, mára klasszikussá érett mozgóképben játszott, így mások mellett a Könnyű testi sértés, a Redl ezredes, A legényanya, a Csapd le csacsi! címűekben. Különösen emlékezetes alakítást nyújtott Bereményi Géza alkotásaiban, A tanítványokban, az Eldorádóban és a Hídemberben. Minderről korábban így beszélt:
„A legfontosabb filmemnek A Hídembert tartom. Ki vagyok én, hogy Széchenyit alakíthattam?
Ezt a filmet akkor is nézik majd, amikor én már rég nem leszek az élők között. A legnézettebb filmjeim a Csapd le csacsi!, a 6 : 3, A legényanya és a Hyppolit, a legtöbb szakmai díjat elnyerő pedig az Eldorádó, amiért Bereményi Géza megkapta az európai Oscarnak számító Felix-díjat is. Talán a legjobb epizódszerepem Szabó István Redl ezredes című filmjében Schorm hadnagy volt. De akárhogy kutakodom is, mindig arra jutok, hogy a legkedvesebb számomra az első Bereményi-film, A tanítványok. Azt ma sem tudnám másként csinálni.”
2021-ben mutatták be az első filmrendezését, a Magyar Passiót, amelynek egyik forgatókönyvírója volt, és amely „régi adósságot törleszt: a kommunista diktatúra keresztényüldözésének állít emléket”. A köztudottan mélyen hívő és a hitével kapcsolatos korábbi hullámvölgyeiről is nyíltan beszélő Eperjes nemcsak ezzel a mozival áll ki művészileg is a kereszténység mellett, a XX. századi, Isten-kereső magyar költők műveiből összeállított zenés estjét – Az igazat mondd, ne csak a valódit – hosszú évtizedek óta láthatja a közönség az országban és a határokon túl is.
Az idei évtől a Pesti Magyar Színház élére álló Szamóca – a becenév még a középiskolában ragadt rá, amikor kollégiumi nevelőtanára egy jól sikerült tanárparódiája után őrült Szamócának hívta, hetvenedik születésnapjáról így vélekedett:
„Így, a hetven szál gyertya elfújása környékén, visszatekintve, most már nem cserélnék az álmaimmal. Mivel sportolóként nem kaptam annyi talentumot a Teremtőtől, mint színészként.
Így jó, így szép, így van rendjén, hogy én színpadon és filmvásznon érhettem el sikereket, és nem a zöld gyepen.
Ami a hetvenes számot illeti, Pilinszkyvel szólva: közeleg a »Végkifejlet«. Igyekszem jól megélni...”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner