Ezért támad neki általam követhetetlen logika alapján egy rakat csapzott boszorkány Varga Juditnak

Azért ilyen rohadt ideges mindenki értelmiségi körökben, mert érzik, hogy az összes elemében szürreális sztorit sikerült beszopniuk két éve.

Mennyire szabadok a kínai egyetemek a nyugatiakhoz képest? Miért festik feketére a hajukat a kínai politikusok, és miért küldözgetnek egymásnak vicces emodzsikat? Anekdoták egy kanadaitól, aki húsz éve tanít Kínában, és szeretné, ha mindannyian többet és jobban értenénk az országból.
Miközben a nagyvilág szalagcímei egy új világháború esélyeit latolgatják, egy kínai–amerikai hidegháború már a derűlátó forgatókönyvek közé tartozik. Eközben a nagy játszma egyik szereplőjéről, annak valódi karakteréről és belső valóságáról szinte semmit nem tudunk. Van-e szándék a nyugati féltekén, hogy többet és jobban értsünk Kínából? Nem sok. Ami van, azt értékelni kell.
Az év egyik legizgalmasabb újdonsága Daniel Bell kanadai politikatudós könyve, a The Dean of Shandong – Confessions of a Minor Bureaucrat at a Chinese University (Santung dékánja: vallomások egy kínai egyetem bürokratájától). A munkáscsaládból származó, Oxfordban végzett akadémikus egész pályafutását Ázsiában töltötte, szingapúri és hongkongi munkahelyeit követően húsz évig élt Kínában, öt éve lett a Konfuciusz szülőhelyén működő Santungi Egyetem dékánja. Rövid, szórakoztató könyve az itt szerzett tapasztalatairól szóló, személyes hangvételű novellákból áll – a kínai rendszer mindennapjairól egy olyan nézőpontból, ami csak keveseknek adatik meg.
