A zavarodott jövő társadalma

2020. február 25. 16:01

A gondolkodás sajátja a szemlélődő alámerülés, a multitasking széles, de lapos figyelme a hanyatlás, az új vadállati állapot.

2020. február 25. 16:01
Gágyor Péter

Byung-Chul Han eredeti végzettsége szerint kohász, majd Németországban filozófiát, német irodalmat és katolikus teológiát tanult, 2012 óta a Berlini Művészeti Egyetemen filozófiát és kulturális tanulmányokat ad elő. Tizenhat könyv szerzője, legújabb műve pedig, A kiégés társadalma, olyan világjelenségeket elemez, amik között elsőre nem is gyanítanánk összefüggést.

A mai társadalom állapotát, sőt a mai társadalmi jelenségek patologikus, pszichológiai zavarait ábrázolja. Az általánossá váló társadalmi depressziót, amit a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarok (ADHD), a borderline személyiségzavarát és a kiégési szindrómákat (burnout) elemzi. Ezek a társadalmi tünetek szerinte már nem pusztán „fertőzések”, hanem „infarkciók”.

A negatív, elutasító reakciók helyett szerinte a pozitivitás, az el- és befogadás mértéktelenné válása a jellemző, 

ami az emberi távlatoknak egyetemessé váló károkat okoz. 

A nyugati világban egyre inkább meghatározóvá váló neoliberalizmust Han a kapitalizmus egy olyan mutációjának tekinti, amely elsősorban már nem is az ember testére koncentrál, hanem a tudatra, vagyis mára már a lélek lett a produktív termelőerő.  Általa az úr és a szolga azonossá vált. Han értelmezésében a hatalmi erőszak pedig a testi betegségeink tüneteiben fogható fel. „Belefáradtak az istenek, belefáradtak a sasok, fáradtan összezárult a seb.” idézi Han Franz Kafka Prométheuszra utaló paraboláját, és értelmezi a modern társadalmi párbeszédben. illetve ennek a hiányában rejlő, hagyományainkkal szakító globalizálódó viszonyainkra. Az önkizsákmányolásban az egyén önként hajszolja magát a teljes kiégésig – a tőke pedig szabadon áramlik, a társadalom létének és távlatainak további lehetőségeit kénye-kedvére határozza meg. A xenofóbia elterjedése valóban betegesen felfokozott immunválasz, amely saját fejlődésünket és lehetséges jövőnket károsítja. 

Az immunológiai paradigma nem fér össze a globalizációs folyamatokkal. 

Az immunreakciót kiváltó „Másságok” általánossá váló mozgalma a társadalmi határok és hagyományok felszámolásához vezet. Ehrenberg értelmezésében a depresszió ott bukkan fel, ahol a fegyelmező társadalom parancsai és tiltásai egyéni felelősségvállalássá és javaslattétellé szelídülnek. „A saját jogon szuverén ember, akinek eljövetelét Nietzsche megjósolta, kezdett tömeges valósággá válni. Mivel senki sem állt fölötte, aki megmondhatta volna neki, mivé kell lennie.” Kettős jelenség szemtanúi lehetünk: fokozódó, ugyanakkor elvontnak maradó egységesedés (globalizáció) és egy szintén fokozódó, de kifejezetten érzékelhető individualizáció jegyében élünk. 

Paradigmaváltás történik tehát a társadalomvizsgálatban. Napjainkban valóban „posztmarxista” érában élünk? A neoliberális kormányzati rendszerekben a kizsákmányolás többé már nem az elidegenedés vagy önmagunk valóságának elvesztése formájában valósul meg, hanem a szabadság és a látszólagos önmegvalósítás meghirdetett keretében. A filozófiai érvelés eszközei is változnak, ma már csoportlélektan, szociológia, lélekgyógyászat és más társtudományok híján aligha lehetne korunkról diagnózisokat felállítani. Han ezért idézi (a filozófiai szövegekben látszólag szokatlanul) és gyűjti csokorba Nietzsche, Kant, Adorno, Baudrillard, Arisztotelész, Freud, Agamben, Freud, Ehrenberg és mások véleményeit, majd társadalomelemző tömör esszéjében egyre inkább a lélekgyógyászat szakkifejezéseit (is) alkalmazza. A neoliberalizmus diktatúrájában szélesen alkalmazott személytelen (virtuális) párbeszéd megváltozott eszközei valóban beteges (sőt az önpusztítás felé törő) globális új jövőt rajzolnak elénk. A depresszió annak a társadalomnak a betegsége, amely a túltengő pozitivitástól szenved. Az önmaga ellen háborút viselő emberiséget tükrözi vissza. 

A modern ember passzív módon ki van szolgáltatva az anonim életmenetnek. 

A vallások, melyek korábban a tanatológiához fordultak, hogy megszüntessék a haláltól való félelmet és az állandóság érzetét keltsék, maradék igyekezetükben kiszolgáltatottá váltak.

Hová lettek, mivé váltak az ünnepeink? A gondolkodás sajátja a szemlélődő alámerülés, a multitasking széles, de lapos figyelme a hanyatlás, az új vadállati állapot. Handke a mély fáradtságot egy gyógyító, sőt fiatalító módszer szintjére emeli. A fáradt pihenés visszahozza a világba a csodálkozást: „A fáradt Odüsszeusz elnyerte Nauszikaa szerelmét. A fáradtság megfiatalít, olyan fiatallá tehet, amilyen talán sohasem voltál. (...) A fáradtság nyugalmában minden csodálatos lesz.” Az ünnep több mint pihenés, esemény, felszentelt hely és idő, ahol és amikor együtt vagyunk az istenekkel, hogy magunk is istenivé lehessünk. 

Ezt üzeni nekünk Han, a messziről jött ember, a kohászból lett filozófus. Mivel messziről érkezett, egy számára egészen más világba toppant, tekintete azonban tiszta maradt. és hipotézise tárgyilagos. Érdemes végig gondolnunk gondolatait. Röviden fogalmaz, kerüli a német filozófiai stílus hagyományos (olykor fárasztóan unalmas) terjengősségét, és viszonylag vékony köteteiben súlyos jelenségeket tár olvasói elé.

Összesen 34 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2020. február 26. 05:28
"Han ugyan alapvetően általános emberi tapasztalatokként mutatja be tárgyait, de leírásai nyilván nem passzolnak az emberiség többségének életkörülményeire." "Szövegeiben csak említés szintjén kerülnek szóba a globális és országokon belüli egyenlőtlenségek, a nemek közötti gazdasági és társadalmi különbségek vagy mondjuk azoknak az embereknek az életkörülményei, akik a világ más részein végzett kőkemény materiális munkával járulnak hozzá a kapitalizmus jelenlegi szakaszának fenntartásához a fejlett országokban. Ezek a kritikák nyilván mind jogosak, és részben el is lehetetlenítik, hogy Han könyveit társadalomtudományként olvassuk." Mivel ÁLTALÁNOS emberi élettapasztalatokként ír arról, ami csak az egész emberiség egy szűk rétegét jellemzi (és ennek a kettősségnek biztosan tudatában is van), ezért megint csak azt tudom mondani, hogy Han hazudik. Minimum csúsztat. Abszolút nem ajánlom a szövege komolyan vételét. Ami igaz belőle, az olyan általánosság, mint a langyos víz. Ami speciális a könyvben, az meg szerintem erős csúsztatás és hazugság.
annamanna
2020. február 26. 05:24
"mit kínál kiútként a szerinte egyre letisztultabb, átláthatóbb és így egyre embertelenebb világból. Szinte minden könyvének visszatérő állítása, hogy társadalmainkban túlcsordul a pozitivitás" "Filozófiájában van valami mélyen konzervatív, kritikusai is azt vetik a szemére, hogy időnként túlontúl nosztalgikus egy olyan világgal szemben, amely jó eséllyel igazán soha nem is létezett." Tehát, hogy összefoglaljam: a jövő a múlt! Éljen a múlt! Kár, hogy a régi jó dolgokból mára nem maradt semmi! Arccal a múlt felé! Mindent vissza! Hát ez kurva nagy jövőkép, mit ne mondjak, irtóra kreatív és ötletes. Ráadásul, mivel ezt külön is kihangsúlyozza: "társadalmainkban túlcsordul a pozitivitás: világunk Jeff Koons tökéletesen simulékony alkotásainak világa lett, melyből lassan eltűnik minden, ami idegen, karcos vagy zavarba ejtő." "egyre letisztultabb, átláthatóbb" Ez ROSSZ, értem??? Vágyjál arra, ami zavaros, karcos, rossz, megterhelő, nehéz, unalmas, átláthatatlan!!! Az unalmat direkt kiemeli, mint pozitív életcélt: "Ezzel szemben Han többek között a befelé fordulást, a szemlélődést, az eltévelyedést, az unalmat, a másra való rácsodálkozást élteti." Gratulálok, ezzel már joggal kiérdemelte a világhírt!!!! És TUTI jót mond, hisz zseni! Biztosan nem állnak rossz szándékú emberek a háta mögött, akik futtatják!!! Nyugodtan elhiheted azt, amit mond, hiszen nem a sátánian gonosz internetre írta, hanem könyvbe, papírra, amit boltban megvásárolhatsz!! Ja, és éljen a nemtudás, az információhiány is!!! A bizalmat pont az teremti meg, ha fogalmad sincs, mit akar a másik!!! Hidd csak el, hogy ez így van!!!! "Ahhoz, hogy valakiben megbízhassunk, az kell, hogy ne tudhassunk meg róla mindent azonnal. Így marad tétje annak, hogy elhiggyük neki azt, amit magáról állít. Ha azonban bárkiről bármilyen információ könnyedén kikereshetővé válik, ennek az alapvető emberi viszonyulásnak nem marad többé tere." Ez az állítása nettó hazugság. Egyáltalán nem megbízhatóbb valaki attól, ha nem tudom, kicsoda! Az ismeretlen egyáltalán nem növeli a bizalmat, sőt lerombolja azt! Ezt nyugodtan ki lehet próbálni, például a migránsokkal. Egyébként fordítva is igaz: a migránsokat pont az vonzza Nyugat-Európába, hogy a tévéből, a mozifilmekből orrba-szájba ömlik nekik az információ a nyugati világról. Annyira ismerőssé válik, hogy ez az ismerősség és otthonosság érzés teremti meg bennük azt a bizalmat, ami miatt könnyű szívvel nekivágnak a migrációnak, hiszen nem idegen világba érkeznek, hanem szinte hazajönnek, hiszen már mindent tudnak, mindent láttak. Na persze a filmek világa fantáziavilág, és akkor csapja őket orrba a valóság és a fantázia közti különbség, amikor már ténylegesen itt vannak. És a megtapasztalt ismeretlen (amiről kiderül, hogy mégsem ismerik úgy, mint ahogyan azt korábban hitték, még indulás előtt) aztán azonnal bizalmatlanná is teszi őket az európaiak felé. Az ismeretlen tehát rombolja a bizalmat, bizalmatlanságot, szorongást gerjeszt, az ezzel ellenkező állítás NETTÓ HAZUGSÁG, és persze jó kérdés, hogy Han ezt önként butaságból állítja így (maga is migránsként, erős kultúrsokkot átélve, csak már arról elfelejtkezve), vagy azért állítja (pontosabban hazudja ezt), mert ezt rendelték meg azok, akik futtatják, akik ismeretlen, noname kutatócskából világhírű filozófussztárrá tették.
annamanna
2020. február 26. 04:52
"Eltalálta, hogy mit éreznek egyre többen" Ha meg akarsz nyerni valakiket, mondd azt, amit hallani akarnak. Han azt állítja, pontosan így viselkedik a digitalizáció, a "Big Data": "azáltal, hogy minden mozdulatunk és keresésünk tárolva van valahol, egy sokkal precízebb kép alkotható meg a viselkedésünkről, mint amilyennel akár mi magunk rendelkezünk magunkról. A bigdata révén ugyanis olyan mikrocselekvések is feltárhatóak, melyeket az éber tudat sosem venne észre: az emberi viselkedéseknek egy sokkal finomszemcsésebb modellje ez, amely az emberek számára eddig nem volt megismerhető, és melyből kinyerhető a társadalmak kollektív tudatalattija is. Ez pedig lehetővé teszi a tömeges viselkedés olyan befolyásolását, mely pontos előrejelzést ad a társadalmi folyamatokról, de az emberi tekintet elől észrevétlen marad." Na és mi van akkor, ha Han maga is a Big Data információnak halmaza alapján írta meg a könyvét, és ezzel pontosan eltalálta "a társadalmak kollektív tudatalattiját", és pontosan az ő szövege teszi lehetővé "a tömeges viselkedés olyan befolyásolását, mely pontos előrejelzést ad a társadalmi folyamatokról, de az emberi tekintet elől észrevétlen marad."...? Han sokáig teljesen ismeretlen volt, aztán hirtelen berobbant: "pályáját Heidegger-kutatóként kezdte, majd egyre többet foglalkozott a kultúra kérdésével, de írásait sokáig csak kevesen ismerték. Pár éve viszont valami látványosan megváltozott, németországi berobbanása után számos nyelvre elkezdték lefordítani köteteit, mostanra pedig az lett a helyzet, hogy idén februárban a legnagyobb brit könyvesboltlánc egyik londoni központi boltjában a kiemelt ajánlatok között láttam viszont Han pár éve megjelent könyvét." Na és mi van akkor, ha ezt nem a saját zsenialitásával érte el, hanem pont a Big Datát birtokló techcégek érdekében ír? Mi van, ha pont azok menedzselik és futtatják, akiket elvileg szid? Honnan lehetne ezt tudni? "Eltalálta, hogy mit éreznek egyre többen" Miért találta el? Honnan lehetne biztosan tudni, mi az ihlető forrása? Hitler is azt mondta, amit tömegek akartak hallani, őt is futtatták valakik. Lehet, hogy olyanok, akiknek érdekükben állt nyerészkedni a háborún, akik ebben is üzletet láttak. Lehet, hogy őt is pont olyanok futtatták, akiket elvileg szapult. Honnan lehetne ezt tudni biztosan?
annamanna
2020. február 26. 04:30
"sokkal ritkábban érezhetjük úgy, hogy egy munka végére pontot tehetünk. Helyette egymásba átfolyó részfeladatok vannak, a munka egy lezárhatatlan folyamat lett, ennek pedig súlyos egészségügyi következményei vannak." Erre megint azt tudom mondani: helló, ébresztő! Házimunka! Gyereknevelés! Az pont ilyen, és egy csomó más munka is, akár a régijó paraszti életben is. A munkavégzés lezárhatatlan. A paraszt nem jár nyaralni, nem vesz ki szabadságot. Han nem mond semmi újat. Egyébként érdemes észrevenni, hogy a felsorolt három feladattípus (házimunka, gyereknevelés, önálló paraszti gazdálkodás) mindegyikére jellemző az, amit Han valami nagyon új, nagyon önálló, nagyon kreatív, önmenedzselő munkavégzésként definiál, ahol nincs főnök, aki irányítana, a munka végzője saját magát irányítja. Ebből érthető sok kisbabás anya depressziója, kétségbeesése, szétesése is, mert bizony az önirányítás kegyetlen ahhoz képest, ha megmondják, mit csinálj, és meg is dicsérnek érte, jutalmat is kapsz. Egy anya, háziasszony lehet, hogy semmilyen külső jutalmat sem kap, vagy ha mégis, az borzasztó kevés ahhoz képest, hogy mennyi munkája van abban, amit csinál. Ehhez hasonló egy önálló paraszt is: őt senki sem fogja megdicsérni, sem elvárni nem fog tőle semmit, minden, amit tesz, az csakis a saját "superegójától" függ, csak annak rendelődhet alá, másnak nem. Ha van egy külső megrendelő, az ugyanilyen kockázatos, mert egyrészt tényleg átveszi az irányítás és jutalmazás terhét a munkavállalótól, ezzel akár segítheti a fejlődését is. De ugyanilyen simán elképzelhető az is, hogy pont beledöngöli valami méltatlan helyzetbe, lásd ehhez ismét a falanszter szín leírását. Az önirányított munka is válhat a fejlődés lehetőségévé, és a "megszállott függőség" tárgyává is, attól függően, hogy a munkavégző alapból mennyire szorong, és a munkát mennyire a fejlődése lehetőségének, vagy inkább a szorongása csillapítójának tekinti.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!