Byung-Chul Han eredeti végzettsége szerint kohász, majd Németországban filozófiát, német irodalmat és katolikus teológiát tanult, 2012 óta a Berlini Művészeti Egyetemen filozófiát és kulturális tanulmányokat ad elő. Tizenhat könyv szerzője, legújabb műve pedig, A kiégés társadalma, olyan világjelenségeket elemez, amik között elsőre nem is gyanítanánk összefüggést.
A mai társadalom állapotát, sőt a mai társadalmi jelenségek patologikus, pszichológiai zavarait ábrázolja. Az általánossá váló társadalmi depressziót, amit a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarok (ADHD), a borderline személyiségzavarát és a kiégési szindrómákat (burnout) elemzi. Ezek a társadalmi tünetek szerinte már nem pusztán „fertőzések”, hanem „infarkciók”.
A negatív, elutasító reakciók helyett szerinte a pozitivitás, az el- és befogadás mértéktelenné válása a jellemző,
ami az emberi távlatoknak egyetemessé váló károkat okoz.
A nyugati világban egyre inkább meghatározóvá váló neoliberalizmust Han a kapitalizmus egy olyan mutációjának tekinti, amely elsősorban már nem is az ember testére koncentrál, hanem a tudatra, vagyis mára már a lélek lett a produktív termelőerő. Általa az úr és a szolga azonossá vált. Han értelmezésében a hatalmi erőszak pedig a testi betegségeink tüneteiben fogható fel. „Belefáradtak az istenek, belefáradtak a sasok, fáradtan összezárult a seb.” idézi Han Franz Kafka Prométheuszra utaló paraboláját, és értelmezi a modern társadalmi párbeszédben. illetve ennek a hiányában rejlő, hagyományainkkal szakító globalizálódó viszonyainkra. Az önkizsákmányolásban az egyén önként hajszolja magát a teljes kiégésig – a tőke pedig szabadon áramlik, a társadalom létének és távlatainak további lehetőségeit kénye-kedvére határozza meg. A xenofóbia elterjedése valóban betegesen felfokozott immunválasz, amely saját fejlődésünket és lehetséges jövőnket károsítja.