Jazz karácsony első napjára

Charlie Parker – White Christmas

1948. december 25-én a New York-i Royal Roost Clubban játszott a szaxofonos kvintettje, egy helyi rádió közvetítette a koncertet. Ez az egyetlen fennmaradt felvétel, amelyen Bird karácsonyi zenét játszik – túlcsorduló érzelmekre persze ne számítsunk, zseniális bebop-futamokra annál inkább.

Modern Jazz Quartet – England’s Carol #1

Ha kimerültek a karácsonyi hajszában, a Modern Jazz Quartet hűvös, klasszikus ihletettségű zenéje az önök választása. John Lewisék egy tizenhatodik századból származó angol karácsonyi éneket, a God Rest You Merry, Gentlemen-t dolgozzák fel ezen az 1956-os felvételen.

Ella Fitzgerald – What Are You Doing New Year’s Eve

Nem hagyhatjuk ki a válogatásból az ünnepkör nagy klasszikusát, az Ella Wishes You a Swinging Christmas-t, ami bizonyíték arra, hogy a karácsony minden további nélkül megvan szirupos vonóskíséretek és bősz csengettyűszó nélkül is. Frank De Vol hangszerelései ízlésesek, kreatívak, olykor kimondottan izgalmasak, Ella pedig biztos érzékkel nyúl a dalokhoz, ha kell, ironikus, máskor meg megejtően gyengéd, mint például ezen a szilveszteri balladán.

Rahsaan Roland Kirk – We Free Kings

Színes egyénisége volt a jazznek Roland Kirk, a vak multi-instrumentalista: egyszerre három fúvós hangszeren is tudott játszani, koncertjeit harsány politikai állásfoglalásokkal és szatirikus monológokkal tűzdelte meg. 1961-es lemezén a We Three Men című karácsonyi énekre írt hard bop-variációt adja elő.

Miles Davis & Bob Dorough – Blue Xmas (To Whom It May Concern)

Davis finoman szólva nem volt elragadtatva, amikor 1962 nyarán a Columbia lemezkiadó arra kérte, járuljon hozzá egy készülő all-stars karácsonyi albumhoz. Nem tudni, hogy a szerződése vagy szimplán a pénz miatt, de végül vállalta a feladatot, arra azonban mégsem tudta rávenni magát, hogy valamelyik örökzöldet húzza elő, így megkérte Bob Dorough énekest, írjon neki egy karácsonyi dalt, Dorough pedig leszállította a Blue Xmas-t, ezt a keserű búsongást a karácsonyi rossz ízlés és fogyasztói idiotizmus felett. Davis meglehetősen ridegen bánt az énekessel a stúdióban, később pedig azt állította önéletrajzában, hogy a lemezcég kényszerítette a vele való munkára – így tegyél szívességet egy jazz-trombitásnak. A felvétel azért is érdekes, mert itt játszott együtt először Davis és Wayne Shorter, aki később a második nagy Davis-kvintett tagja lett.

Bill Evans – Santa Claus is Coming to Town

Kellemes szólózongora-darab 1963-ból. Egy másik Evans-féle feldolgozás a Trio '64 című albumon szerepel, itt Gary Peacock bőgőssel és Paul Motian dobossal játszik a zongorista, a legviccesebb azonban az a felvétel, ahol Evans egy lemezfelvétel szünetében hülyéskedve el is énekli a dalt.

Wayne Shorter – Infant Eyes

Egy sejtelmesen szép darab a Speak No Evil című lemezről, amit 1964 szentestéjén rögzítettek Shorterék.

Kenny Burrell & Gil Evans – Greensleeves

Ismét egy jól ismert tizenhatodik századi melódia, a Greensleeves, amit a kétes hitelességű legenda szerint maga VIII. Henrik szerzett leendő nejének, Boleyn Annának. Több karácsonyi és újévi tematikájú szöveget is írtak a dalhoz. Az idén nyolcvanhat éves gitáros, Kenny Burrell az arranzsőrlegenda Gil Evans-szal működik közre ezen az 1964-es felvételen. 

Richard Davis & Roland Hanna – A Child is Born

Az A Child is Born Thad Jones szerzeménye, nem karácsonyi dalnak íródott, ám idővel beiktatták az ünnepi repertoárba. Kevésbé hozzáértő kezekben hajlamos kissé gejllé válni, Richard Davis bőgős és Roland Hanna zongorista tolmácsolása azonban szívszorítóan szép.

Duke Pearson – Sleigh Ride

Egy ilyen acélos ritmusszekció mellett – Bob Cranshaw bőgőn, Mickey Roker dobon, Airto Moreira ütőhangszereken játszik – a megúszós lötyögés eleve ki van zárva, Duke Pearson 1969-os karácsonyi albuma, a különféle stílusjegyeket elegyítő Merry Ole Soul csodálatosan értelmezi újra a karácsonyi zenét. Így még biztosan nem hallották a Sleigh Ride-ot – hipnotikus felvétel.

Dexter Gordon – The Christmas Song

Valódi érzelmeket előcsalni egy olyan százszorosan elnyűtt ünnepi sztenderdből, mint a The Christmas Song, már-már lehetetlennek tűnő feladat, Dexter Gordon, a veterán szaxofonos azonban nem riad vissza, és a ragyogó zongorista, Tommy Flanagan oldalán hiba nélkül teljesíti a küldetést a The Panther című, 1970-es albumán.

Betty Carter – Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow!

Amikor már a Michael Bubléhoz hasonló nyálas epigonokat is jazzénekesként sorolják be, nem árt emlékeztetnünk magunkat arra, miről is szól valójában a vokális jazz. Ebben senki sem lehet nagyobb segítségünkre, mint Betty Carter, akit Carmen McRae – maga sem éppen másodrangú énekes – az „egyetlen igazi jazzénekesnek” nevezett. A fenti Let It Snow!-dekonstrukció vélhetően nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését, ők viszont próbálkozhatnak a Baby, It's Cold Outside című ünnepi klasszikussal Carter korai, kevésbé avantgárd korszakából, ezen a felvételen Ray Charles-szal duettezik az énekesnő. (Persze csak ha nem rettenti vissza őket az a tény, hogy kortárs feminista nézetek szerint a dal a rape culture, a "nemi erőszak kultúrájának" eklatáns példája.)